Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 9. szám - Együttmüködés és revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 9. SZ. BUDAPEST 193% SZEPTEMBER XEgyüttműködés és revízió Irta: PÉKÁR GYULA Lausanne, Ottawa, Stresa gyors ütemben zajlottak 1c egymásután s lá/as munkával készítették elő azokat a megegyezéseket, melyek azonban egyelőre mind csak a levegőben lógnak, mert hisz életbelépésük ama november 4-iki dátumtól függ, midőn a megválasztandó uj amerikai elnöknek majd döntenie és nyilatkoznia kell, az Egyesült Államok kormánya, mint a világháború bankárja, hajlandó-e a háborús adósságok elengedésébe belemenni? Ha Franciaországnak nem kell fizetnie Washington felé, Páris — Uerriot szerint — készséggel lesz engedékeny Berlinnel szemben s igy a hadviselt államok gazdasági bajainak a politikai része talán valamelyes enyhítő megoldást nyerhet, — ha időközben újra össze nem vesznek a lefegyverzés tüskés és véres grrínrí/-almája felett . . . mert bármily szépek is a békés szavalatok a leszerelési konferencián, lényegében azért suba alatt minden nemzet mégis csak meg akarja tartani magának a mennél nagyobb kaliberű ágyukat! Lausanne, Ottawa, Stresa hát leperegtek, de sajnos, ezeknek a politikával kevert gazdasági konferenciáknak édeskevés közük van a politikától függetlenül gazdálkodó gazdasági világkrizis gyökeres és egyetemes megoldásához. A napról napra erősödi) nemzetközi összefogás mindenesetre máris kedvező jel arra, hogy a vezető nagyhatalmak kezdik végre valahára komolyan venni a dolgot, de itt is óriási kérdőjel tornyosodik elénk: nem késnek-e el vele1 Mindjárt a kiindulásnál két szöges ellentétben álló felfogás kerül egymással szembe: világkoop'érációval vagy csak európai kooperációval fogjuk-e meg a gazdasági világkrizis szanálásának a problémáját? Melvikkel vagy melyiken kezdjük? Az angol felfogás — nézetünk szerint is helyesen — a világkooperációt tartja egyedül célravezetőnek. Igazuk van; legalább elvben más gyökeres és alapos megoldás el sem képzelhető. Az öt világrész nem megannyi különélő külön fiók-planéta többé, hanem az egy planétának megannyi egy vérkeringéssel öszszekötött szerves testrésze, melyeket — bármily politikai operációval történjék is — életveszély nélkül többé nem lehet egymástól elválasztani és külön életre kárhoztatni. Azok a bizonyos sziámi és egyéb ikrek is belehaltak az efféle műtétekbe ... A világkooperáció bivei az öt világrész e nagy és egyséees vérkeringését tartják szem előtt s ehhez képest egységesen akarják szabályozni a planéta táplálkozását, vagyis nemzetközileg óhajtják biztosítani a termelés és fogyasztás egyensúlyát. Pár évvel ezelőtt ez az egyensúly tudvalevőleg azáltal billent meg, hogy Kanadától az Unión, Argentínán, Ujzélandon s a Cap földön át Ausztráliáig — dumpmg-szerüen! — 15 millió hektár szüzföldet vetettek be búzával s ennek a piacra hozott .300 millió métermázsája a maga olcsó áraival főként Európa agrárnemzeteit vitte a tönk szélére. Hogy ilyen manőver többet ne lephesse meg a világot, számba kell venni minden évben: 1. a nemzetek búzaszükségletét, 2. a tavalyi tartalékokat s ehhez képest .'5. aránylagosan ki kell osztani a termelő agrárnemzetek közt ama buzakontingenseket, melyeket — méltányos egységárak mellett — mint a maguk kijelölt járulékát tartoznak a fszimbédikus) világraktárba beszállítani, hogy ez, a Népszövetség ellenőrzése mellett, egységesen gondoskodhassék a planéta táplálásáról; 4. 90 millió métermázsa buza mint szükséges felesleg tartalékolandó rossz termés, elemi csapások stb. okozta hiányok pótlására, — továbbá — 5. nemzetközi szankciókkal biztosítandó, hogy a kötelezett államok se több, se kevesebb huzát nem fognak se nyíltan, se titokban termelni s ekként, meglepetésektől menten, céltudatosan fenn fogják tartani a termelés és fogyasztás egyensúlyát. íme. nagyjában ezek azok az eszmék, melyek a világkooperáció sokféle konferenciáját foglalkoztatják. Velük szemben a volt francia miniszter, Borel elnöklete alatt működő Cooperation Européenne s a Népszövetségi Ligák egy szintén francia sugalmazásu osztálya a következőket hangoztatja: Bölcs, helyes és alapos a világkooperáció terve, de üsmervc a világkonferenciák nehézkességét, itt periculum in mora állhat be, vagyis a késlekedés vég zetes veszélyeket rejthet magában. Nem volna-e helyes, ha addig is. míg a világkooperáció nagynehezen nyélbeütődhetik. Európa a maga részleges munkájával külön és önállóan segitene magán? Am hogyan'' A felelet erre a Frnneis Detaisi híres terve, amelyet i francia közvélemény már magáévá tett s melyet én e hasábokon már ösmertettem is, de most az ujabb fejlemények alapján is már szóba kell hoznom. A terv ugyanis „az agrár Európa talpraállitásának" tetszetős jelszavával egyre aktuálisabb kezd lenni s aktualitása esetén a mögötte rejlő politikai tendenciák folytán a legégetőbben kell hogy érdekeljen bennünket. A mult év folyamán — Budapesten és Perugiában — mint világalelnök kétszer is elnököltem a Cooperation Européenne ülésein s közelről figyelhettem az angol és a francia álláspont ütközését. Az angolok egyenesen nonsensnek nyilvánítják az ..európai" kooperációt, minthogy szerintük, sőt az olaszok(1) szerint is. az európai nagyhatalmak gyarmataik révén a többi négy világrészen is annyira érdekelve vannak, hogv ez érdekeket nem áldozhatják fel egy egyoldalú, tisztán „európai" kooperáció kedvéért. Anglia Európa kedvéért nem fogja feláldozni se Canadát, se Indiát, se Uj-Zélandot, se a Capot, se Ausztráliát ... de hisz, vetik a szemére Párisnak. mit ,,európáskodik" Franciaország, mikor nemcsak Hátsó-India, Madagaszkár, hanem Marokkó révén fele Afrika máris az övé?!