Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 9. szám - Együttmüködés és revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 szeptember „Európai" kooperációnál legfeljebb a gyarmatait vesztett Németország, vagy a (magunkformai) gyarmattalan kis keleti államok jöhetnek tekintetbe. .. és ime, a franciák mégis ugyancsak erőszakolják az európai kooperációt, a Delaisi-tervet, — ugyan miért? Hamar átláthatunk a szitán: Franciaország a világkooperáció perspektívájában — ugy a hatalom, mint a befolyás szempontjából osztozni lenne kénytelen a többi nagyokkal. Angliával, Amerikával, Japánnal, ha azonban itthon marad, mint Európa fegyveres és pénzes diktátora, továbbra is kivételesen legelső szerepel játszhat óvilágrészünkön! Ez Páris első oka az európai kooperáció pártolásánál, a máso dik pedig az, hogy a De/af«i-terv a maga érdekes esz méi mellett voltakép a békediktátumok megkövesitését, ami még szorosabb guzsbaköttetésünket, minden revízió teljes negációjái jelentheti számunkra. Mert nézzük csak kissé a franciák európai kooperációját ugy, ahogy azt Délaisi elgondolja. Voltakép minden merészsége melleit is zseniális ötlet: az. ipari Nyugat- és Közép-Európa cserélje ki indusztriális termékeit a keleteurópai földmivelő államok agrártermékeivel. A két csoport közt — műveltség és életigények szempontjából — eleddig alig volt és alig lehetett kereskedelmi érintkezés. Delaiai szerint a Finnországtól Görögországig délnek húzódó tiz agrárállamban 60 milliónyi finn, észt, lett, litván, lengyel, oláh, magyar, jugoszláv, bolgár és görög parasztság él oly hozzáférhetetlen elkülönitettségben, kulturálatlan szegénységben és elmaradott igénytelenségben, ami minden kinai falnál magasabb akadályt emelt velük szemben Nyugat-Európa piacot kereső ipari terjeszkedése elé. E 60 millió paraszt — Delaisi szerint — „messzebb van a nyugateurópai ipari piacoktól Kamcsatkánál, Tibetnél vagy a kongói őserdőknél!" Mindez a világkrizis nélkül tán sohse sült volna ki ily ijesztő tényként, mikor azonban „a mesterséges kanadai buza a zürichi piacon olcsóbb lett a közeli magyar(!) búzánál", egyszerre nyilvánvalóvá lett a finn—görög agrársávban élő keleteurópai parasztság börtönszerü elszigeteltsége és versenyképtelén tehetetlensége. Miben áll ez? Nincsenek helyi gazdasági útjaik (farmroads), nincsenek szállító eszközeik s megölik őket a nem 6, hanem 18—24%-ra hitelező közvetítők. Ezzel szemben a kanadai gépvilágos és kitűnő utakkal rendelkező termelő, amint beszállítja búzáját az elevátorba, a kapott warrantcédulára azonnal kap agrárbankjától 60—80% előleget és — 6%-ra! „Ugyanaz a buza, amit Londonban 80 frankért adnak el, az oláh faluban csak 35— 40 frankot ér . . ." hogy találja meg itt számadását a gályarabnál siralmasabban tengődő keleteurópai kisgazda? A kanadai termelőt kulturképessé teszi biztosított jövedelme, nőhetnek és meg is nőnek ipari, sőt luxus-igényei, mig a keleteurópai paraszt mindettől elesik, jobbágyságnál is rosszabb rabszolgai koldus sorban marad .. . Már most, kérdi Delaisi, — hogy-mint áthidalni ezt a sokszázados kultur-különbséget az európai ipari nyugat s az európai agrár kelet közt? Mit kell tenni, hogy a világvérkeringés kikapcsolásával Európa a többi világrésztől függetlenül önmagában is megéljen . . . önmagából? Micsoda intézkedéseket kell lenni, hogy a nyugati ipar piacot találjon magában itl Európában, annak a keletjén, a keleti agrártermelés pedig cserében piacot találjon ugyancsak itt helyben, Európában, annak a nyugatján? Nyer ezzel az európai nyugat, de főként nyer a pénzhez jutó agrár kelet, melyet képessé kell tenni arra, hogy kulturigényei és életstandardja emelésével felvehesse nyugat ipari termékét. — A felelet, a Delaisi terve szerint igen egyszerű: a nyugati tőkék befektetésével öt év alatt, (meri az ö terve is „ötéves" terv!), 400.000 km-nyi gazdasági utat kell csináltatni a finn—görög államsáv tiz. államának agrárterületein s 10.000 km-nyi vasutat, meg csatornát. Ez 70 milliárd frank költséget tesz ki, mely összegei a tervező szerint a nyugati világ könnyen megbír, annyival is inkább, meri ebből 30 milliárdnyi rendelés esnék mindjárt a nyugati gyárak ölébe: vasutak, hidak, útkészítő és egyéb gépek, automobilok stb, szükséglete címén, 40 milliárd magában Kelet-Európáiban költetnék el gépekre, vásárlásokra, sll>. A liz állam liz nemzeti bankja a finanszírozó nagy nyugati banktól (Basel? Páris? London?) kapná a pénzt De" leszi hozzá Delaisi, „mindennek előfeltétele az. hogy a liz államból alakítandó szoros agrárblokk kormányai, Nyugat áldozatkészségével szemben, kellő jóakaratot mutassanak a nemzetközi szerződések tiszt élésére s garanciát adjanak arra, hogy bélátóan és méltányosan fognak megegyezni egymással . . ." A nagy krizis e napjaiban, midőn minden állam moratóriumot kér adósságai rendezésére, Ián helyénvaló lenne az Ötéves lerv végrehajtása előtt politikai moratóriumot kérni a keleti agrárblokk bizonyos államaitól? Vajha a keleteurópai agrárblokk e tekintetben jó példát mutatna Nyugat-Európa ipari államainak a megegyezésre . . . akkor tán még meg lehetne menteni öreg Európánkat . . .!?" Nos, a keleti államok e tizes agrársáv jában mi is benne vagyunk, sőt az északi rozs- és zabterület meg a déli balkáni szőlő- s dohánytermelő országok közé ékelten mi magyarok vagyunk a búzatermő középső dunai résznek a dereka. A francia politika a dunai kérdés felvetésével voltakép nem tett mást. minthogy kivette a De/aisf-terv középső részét s azt tűzte napirendre. Vájjon itt is nem lesz-e „előfeltétel" a szerződések tiszteletben tartása s nem lesz-e sine-quanon a „politikai moratórium?" Nem tudhatjuk, milyen lesz a megsegítő ajándék-ló, de mindenesetre jó lesz megnézni a fogát . . tanácsos lesz egy tál leneséért el nem adni a revízió jogát! A Magyar HUlpoiiiiha nitiiiiiiiiiiiiiiiiumiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iiiiiii[iiiiiiiiii[(iii(iiiiiiiiiiiiitiiti((iiiiiiiiiii díjtalanul jar külföldi, szegénysorsú magyaroknak és vagyontalan magyar egyesületeknek. Idegennyelvü mellékleteinket és kiadványainkat szintén díjtalanul küldjük meg hazánk külföldi barátainak