Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 8. szám - Magyar tennivalók az idegenforgalmi mozgalomban

1932 augusztus HUNGARI4 LLOYD 15 sárgát uj velócipédjén és turistaruhájában, mint független utazó gavallér akarta eltölteni Ne zavarjuk meg pl. ebben az édes illúzióban azl a turistái sem, — ez is elég gyakori esel a nemzetközi forgalomban, - aki azl ambicionálja magának, hogy térkép után mindjári első nap kiismeri magát egy idegen városban. Bosszús elutasítás lesz a részünk ha ilyennek meg akarjuk magyarázni miképp jü1 el a Mátyástemplomtól a szállodájába. Akkor azonban szükséges a beavatkozásunk, ha azt látjuk, hogy az Idegen í*em tudja merre menjen, ha tanácstalanul áll egy utcakereszteződésnél, nem ismeri a közlekedési rendet s nem tudja magát a rendőrrel, kalauzzal megértetni. Külön megemlítést kivan éppen spéciális magyar szempontból az egyedül utazó vagy fárfikiséret nélkül lévő hölgyekkel szemben idegenforgalmi vonatkozásban való viselkedés kérdése. Külföldön igen gyakori, főleg amerikaiak, angolszászok és skandinávok körében, hogj minden mellékcélzal kizárásával rövidebb-hosszabb utakra indulnak el asszonyok, leányok férfikisérel nélkül S ili magyar honfitársainknak külföldön és idehaza — bármily nehezükre essék is az első pillanatban — abba a külföldi, nyugateurópai mentalitásba kell kivétel nélkül beleilleszkedniük, hogy az egyedül utazó úrinő kétszeresen áll a müveiL társadalom egyetemes védi Íme alatt. Tekintetlel arra hogy legkülönbözőbb korú és külsejű hölgyek lehelnek útitársaink, velük szemben való viselkedésünkben mindig egy szabályi igyekezzünk szem előtt tartani: gondoljuk, hogy édesanyánk, feleségünk, lialal húgunk kényleien egyedül utazni s ehhez mérten gyakoroljuk a lovagias útitárs kötelességeit. Az idei nyár ezen a téren próbaköve lesz a magyar vidék idegenforgalmi érettségének s a lakosság megértésének e fontos gazdasági kérdéssel szembén. A magyar pengő védelmében folytatott hazafias küzdelmünkben arra kell összefognunk, hogy senki se nyaraljon feleslegesen külföldön a magyar családok közül. Ha nem is szerelnénk korlátozni a gyógyulás végett vagy kulturális, gazdasági célhői eszközölt külföldi nélkülözhetetlen utazásokat, ezzel szemben neveljük a magyar közönséget arra. hogy elsősorban ennek a csonka hazának földjén keressen nyaralási lehetőséget. Amerikai magyarok Washington szobra előtt Újfajta csereutazások Irta : Tábori Kornél. Egész forrongás támadt mostanában az utazás reformjai körül. Gyökerestől megváltozott a nagy nemzetközi utvonalak forgalma. Rohamosan csökkent a luxus-utasok száma, ugy az elsőrangú szállókban, mint a szanatóriumokban. Megindult a nagy kicserélődési folyamat, amely az olcsóbb utiter/ek realizálását követeli. A közönségnek olyan széles rétegei, amelyek érzik a gazdasági válságot és tudnak is takarékoskodni, csöppet sincsenek megelégedve az utaztatás régi módszereivel. így jöttek divatba a mérsékeltebb áru csoportos utazások. A legutóbbi időkben pedig klubok kezdenek nagyobb csereutazásokat rendezni. Ennek speciális előnyeit találták meg és ügyesen ki is használják. A klub saját tagjai közül kellő számú utast gyűjt, akik az ismert miliőből való, tehát nem ad hoc összetoborzott társaságban kelnek útra. Élvezik a közös erővel megszerzett kedvezményeket és ráadásul kapnak még valamit : abban a másik városban, ahová utaznak, vendégszerető testvérklub tagjai fogadják őket és mindent megtesznek tanulmányaik és szórakozásaik sikere érdekében. Érdemes is, mert a látogatás visszaadásakor épp olyan vagy még tetézett előnyökben részesülnek. A fíotary-klubok összejöveteleinek impozáns eredményei keltették föl más klubokban azt a vágyat, hogy vidéki vagy külföldi testvérszervek a kölcsönösségi megállapodások alapján próbálják minél inkább csökkenteni az utikiadásokat. Már egy magyar klub is vállalta ilyen alapon tagjainak külföldi vendégjárását. A praktikus cél mindig az, hogy a költségeket csökkentsék, a hotelben, fürdőben, színházban, vonaton, hajón, autón pausál-árakat érjenek el és magukhoz hasonló foglalkozású vagy legalább olyanféle társadalmi állású körökbe jussanak odakint, ha a fárasztó stúdiumok után szolidul és balekáldozatok nélkül egy kicsit mulatni is akarnak. Már az utazási irodák és a nagy hajózási társaságok is sok helyt alkalmazkodnak a közönség túlnyomó részének igényeihez. Részletekre árusítanak kisebb-nagyobb túrákra szóló jegyfüzeteket. Átalakítják az óceánjáró hajókat is, még pedig ugy, hogy a kevés számú I. osztályú férőhely mellett a II. osztályt egészen megszüntetik és csak a nagyon kibővített III. osztályt hagyják meg. De ez nem a régi fajtájú III. osztály, hanem az intelligencia által ma már mindenütt megkívánt rendes komforttal ellátott tourist-class. Csak így tudják megmenteni magukat a pusztulástól. Jellemző, hogy nem régiben egy angol hajó ugy indult Amerikába, hogy egyetlen utast sem vitt a födélzetén Halifaxig. Eleget akart tenni a szerződésének. Kivándorló most nincs s a luxusutasok, a milliárdosok 40—50 százaléka tönkrement. Marad az a középosztály, amely szívesen lemond különböző kiadásokról, csak azért, mert utazni szeret, de pazarlás nélkül. Idén már az amerikai vendégek 90%-a is hasonló szerétij ebb nívójú utas, legalább az eddigi adatok szerint, amelyek az amerikai travelbűróktól érkzetek. Európában főkép az óriási számú londoni klubok sorában kezdenek »klubutazásokat« rendezni. Érdekes, hogy az első csereutazást magyarok rendezték. A müncheni magyar idegenforgalmi iroda ;— amint röviden már jeleztük — olyan revánslátogatásokat szervezett, amelyek Münchenből Budapestre és innen a bajor fővárosba irányultak körülbelül egyforma létszámmal. Ami reánk nézve különösen fontos, nem kellett a valutát rontani. Itt pengőt deponáltak s Münchenben persze márkát. A devizanehézségek tehát most különösen ajánlatossá teszik az iskolák, clubok, egyesületek és más társadalmi intézmények között az utazást elősegítő viszonossági megállapodásokat.