Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 8. szám - A magyar revizió utja külföldön
MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIOA HIVATALOK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 8. SZ. BUDAPEST 1982 AUGUSZTUS A magyar revízió utja külföldön (***) Dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga igazgatója, beterjesztette jelentését a Liga itthoni és külföldi munkásságáról. A jelentés második részét folyóiratunk mostani számában közöljük. A jelentés — bármilyen alapos és mindenre kiterjeszkedő is — egy dologról megfeledkezik : a jelentés beterjesztőjének méltatásáról. Minden nép és minden hit szentséget lát a tűzben, valami örökkévalót, melynek nem szabad kialudnia. A tüz, melyet éleszteni és táplálni kell, méltóságot ad azoknak is, akik szolgálják. A biblia szerint Mózes fejét kéthegyü lángszarv díszítette. A revízió tüzeis kétfelé csap, mert feladata kettős. El kell oszlatnia a közöny, feledés, megnyugvás homályát itthon, az ellenségeskedés, részvétlenség, tudatlanság ködét külső országokban, az egész világon, mindenütt. A revizió nálunk sokszor már üres — bár kötelező — szólásformává lapult. Az itthoni revíziós működés nagy feladata, hogy elevenen hagyja a szenvedést, újra meg újra felszaggassa a régi sebeket, éreztesse, hogy levágták tagjainkat, tüdőnktől elvették a friss lélekzetet, — s felébresszen bennünket abból az álomból mely elhiteti velünk, hogy revizió nélkül is a gyógyulás utján vagyunk. Nem ! Betegek vagyunk ! A halál partján állunk ! A revizió utolsó, egyetlen és igaz menedékünk. Ha ennek tudata kivész belőlünk, ha elalszik a revizió áldozati tüze, ha nem érezzük fájdalomnak fájdalmunkat, ránk borithatják a halotti takarót. . . A revizió magyar része is nagyobb Herkules minden munkájánál, pedig ez a nagy munkának csak az egyik fele. Hátra van még a külföldi propaganda, mely — ha lehet — talán az elsőnél is nehazebb. Hiszen olyanokat kell meggyőznie a magyar igazság felől, akiknek más öröme, más fájdalma, más érdeke van, mint nekünk ; akiknek vagy hasznuk volt a mi gyötrelmeinkből, vagy — ha hasznuk éppen nem is volt — káruk sem esett belőle, akik mes«ze élnek tőlünk^ s akik eddig nem is tudták, hogy a világon vagyunk. Propagandát csinálni egy nem ismert, megrágalmazott ország és egy nem ismert, megrágalmazott igazság mellett, — nincs ennél nehezebb. Beléférkőzni minden agyvelőbe, minden szivbe, minden lelkiismeretbe, az ember azt hihetné, hogy ehhez évszázadok, újságok erdei, misszionáriusok milliói kellenek. A magyar revíziós hitnek nincs hatalma, nincs njsáfitrösztje, hirlapfejedelmei. Apostola kevés és sorban-rangban csaknem oly szerény, mintha takácsok, halászok sorából került volna ki. A magyar revíziós hitneiv egyetlen ereje van: a szenvedés. A magyar igazság a fájdalom hullámain terjed tovább. A szenvedésnek kell megmérkőznie a világ közönyösségének roppant erejével. A szenvedés kopogtat a zárt ajtókon, ostromolja a süket fület, a bágyadt szivet. A magyar szenvedés — mint hajdan az apostolok — minden nép nyelvén beszél. A magyar revizió takácsa, Fali Endre, aki szinte imaginárius eszközökkel dolgozik, önmagáról alig, vagy egyáltalán nem beszél abban a jelentésben, mely beszámol a külföldi revíziós mozgalmakról. De beszél róla és helyette maga a jelentés. Beszél róla a revíziós mozgalom, mely megindult világszerte : Amerikában, ahol olyan híveket szerzett, mint Borah és Libby, Angliában, ahol Newton és Rothermere lord után a magyar revíziónak számos és számottevő hive van, Olaszországban, ahol a magyarság ügyében Mussolinival az élén egységes a közvélemény, Svájcban, ahol maga Motta elnök foglalt állást a revizió mellett, Németországban, ahol a Drezdai Magyar Reviziós Egyesület toborozza a magyarság barátait, s magában Franciaországban is, mely bajunk legfőbb okozója volt. Azt mondják, Rafael nagy festő lett volna akkor is, ha kezetlenül születik. Valóban, az igazi tehetség nem az eszközök kényelmes felhasználásában rejlik. Az igazi tehetség megteremti a maga eszközeit. íme, a Magyar Reviziós Liga igazgatója, nem szerezhetvén hatalmat, újságokat, anyagi erőt, puszta kitartással, vak és vakmerő buzgósággal végzi nagy feladatát. Sorsa odaállította a revizió tüze mellé és ő — nem kérdve, hogyan-miből? — éleszti, gerjeszti, táplálja a tüzet, tulajdon lehelletével szitja, idegzetének minden rostját erre szánja. Alig van példa rá, hogy ilyen hősi feladatot valaki ilyen szerényen, a maga személyének ily teljes háttérbeállitásával vitt volna végbe. Mi azonban, akik vele együtt igyekszünk kivenni részünket a nagy munkából, nem engedhetjük meg, hogy Fali Endre igy elrejtőzzék. Mi kiemeljük az uj honfoglalás e hősének alakját. Nem azért, mintha ő számitana erre, mintha jutalomképpen elvárná, hanem azért, hogy észrevegyék a hűségnek, hősiességnek, kitartásnak e követendő példaképét.