Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 7. szám - Mit várhatunk Amerikától?. A jóvátételek és a háborus adósságok

MAGY1K KÜLPOLITIKA 1932 július A helyzet tehát, a közös sors következtében, Amerikára nézve is lényegcsen megváltozott. Az ősszel következő gazdasági világkonferencián való részvétele pedig nyilt elismerése annak, hogy Amerika sorsa is Európa sorsától függ s hogy az európai piacért, amely az amerikai termelés legjobb fogyasztója volt, sehol sem tud kárpótlást találni. Az erkölcsi kötelezettségen kivül tehát Amerikának gazdasági szempontból is legfőbb érdeke, hogy Európában helyreálljon a gazdasági rend. Európa most megtette a legnagyobb lépést, amit tehetett : eltörülte a jóvátételeket. Hoover elnök fegyverkezést csökkentő javaslata pedig szintén egy lépést jelent Európa békéjének helyreállítása felé. Mert kétségtelen, hogy — ha nem is teljes mértékben — Hoover kívánságai döntő súllyal esnek latba. Európa csökkenteni fogja fegyverkezésének kiadását. Hogy ennek a változásnak az amerikai közvéleményre azonnal nem lehet meg a hatása, az érthető. Az Egyesült Államok gazdasági válsága és a polgárságára nehezedő adóterhek hatása alatt nincs olyan hangulat és nincs meg az a tisztánlátás, amely nyilvánvalóvá tenné előttük a háborús adósságok mérséklésének, vagy elengedésének hasznát. Az idő azonban és az ellentmondást nem tűrő tények, ha előbb nem, a novemberi elnökválasztás után, világossá teszik az amerikai polgárok előtt is, hogy az áldozat, amit a háborús adósságok rendezésével hozniok kell, a legjobb üzlet Amerikának. A világkereskedelem zavartalan helyreállítása és a bizalom visszatérése százszorosan visszatéríti azt az összeget, amit most indokolatlan ajándéknak vélnek. Ezért bizhatunk abban, hogy rövidesen elkövetkezik az idő, amikor Amerika is teljes erejével segítséget nyújt ahhoz, hogy a világ összeomlott rendje ujjáterem tessék. A jóvátételek és háborús adósságok eltörlését a megváltozott viszonyok alapján leghevesebben Lloyd George követeli, aki az angol közvélemény nevében Amerikát arra figyelmezteti, hogy a háborúban közösen ontott vér mellett a szövetségesek köpött fennálló pénzügyi kötelezettségek csupán papiros-tranzakciók, amelyekről Amerikának le kell mondania, ha a világ üdvösségével együtt a saját boldogulását is vissza akarja szerezni. A „Magyar Külpolitika" ifjúsági pályázatának eredménye A pályázat nyerteseinek névsora A »Magyar Külpolitika« folyó évi áprilisi számában ifjúsági pályázatot irt ki, hogy a magyar igazságért folytatott munkájába bevonja az ország. A megoldandó kérdés a következő volt: »Miért kell a magyar ifjúságnak külügyi helyzetünket ismerni?« Június 30-án járt le a pályázat, melyben résztvehettek a középfokú fiu- és leányiskolák tanulói. Bár az iskolai év vége felé éppen az a tanulóifjúság, mely leghivatottabb a tétel kielégítő megoldására, az évvégi vizsgálatokra készült s nagy elfoglaltsága mellett nehezen tudott időt szakítani arra, hogy még külön munkával is foglalkozzék, a kitűzött határnapra igy is a reméltnél nagyobb számú pályamű érkezett hozzánk jeligés levelek kíséretében. A bíráló bizottság, melynek elnökei : Pintér Jenő tankerületi főigazgató és Pékár Gyula, lapunk főszerkesztője, tagjai pedig: dr. Marczinkó Ferenc, a II. ker. áll. Toldy Ferenc reáliskola igazgatója, Krisch Jenő, a VIII. ker. Vas-utcai felsőkereskedelmi iskola igazgatója, Horváth Béla reálgimnáziumi tanár, tankerületi főigazgatói előadó, dr. Eőrsi Júlia tanárnő és dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója voltak, július 2-án tartott ülésében az »Ora el labora« és a »Verböezy« jeligéjű pályaműveket érdemesítette nz első dijra. A jeligés levelek felbontása után kitűnt, hogy az »Ora et labora« jeligés mű szerzője : Ulrich Erzsébet, a szombathelyi m. kir. állami leányliceum VIII. osztályú tanulója, a »Verbőczy« jeligés munka szerzője pedig: Kecskés Kálmán, a budapesti I. ker. Verbőczy István reálgimnázium VII/B. osztályú tanulója. Eszerint Ulrich Erzsébet és Kecskés Kálmán a »Magyar Külpolitika« száz—száz pengős pályadijának nyertesei. A biráló bizottság ezeken kivül még 11 pályamunkát itélt jutalomra érdemesnek. A »Magyar Külpolitika« szerkesztősége a biráló bizottság véleményét honorálva, készséggel felemelte az eredeti pályázatbn kilátásba helyezett jutalomkönyvek számát és ehhez képest nem tiz, hanem tizenegy pályázó kap egy-egy jutalomkönyvet, összesen 330 pengő értékben. A könyvjutalomban részesített tanulók nevei a következők : 1. Csizmarik Károly, a budapesti I. ker. állami Verbőczy István reálgimnázium VIII/B. o. tanulója (»Magyar szabadság«). 2. Kádár Zoltán VIII. o. tanuló, Szolnok (»Székelyföld mindig zöld, Hazám ott, szivem ott«). 3. Kranauer József budapesti VIII. ker. gróf Széchenyi István felsőkereskedelmi iskolai II/B. o. tanuló, (»Miért kell a magyar ifjúságnak külpolitikai helyzetünket ismerni?*). 4. Kristóf Ilona V. éves tanitónőjelölt, Debrecen (»Talpra magyar«). 5. László Ferenc tanitónövendék, Csurgó, Tanitóképzőintézet (»Nem I Nem I Soha !«). 6. Pozsgay Vince V. éves tanítójelölt, Csurgó (»Res non verba«). 7. Singer Ottó, a budapesti I. ker. állami Verbőczy István reálgimnázium VII. o. tanulója (»Feltámadás«). 8. Stankovits László, a szombathelyi Faludi Ferenc reáliskola VII. o. tanulója (^Külpolitikában rejlik a jövöuk«). 9. Szabó Endre budapesti VIII. ker. gróf Széchenyi István felsőkereskedelmi iskolai III/C. o. tanuló (»Honfi«). 10. Székács István budapesti VIII. ker. gróf Széchenyi István felsőkereskedelmi iskolai III/C. o. tanuló (»Rákosi Viktor«). 11. Vámos Rezső IV. éves tanitónövendék, Csurgó, Tíinilóképző-intézet (»Remény«). A pályázat feltételeihez képest az első dijat nyert két pályaművet közöljük a »Magyar Külpolitikádban. A pályanyertes művek szerzőit ezúton kérjük, hogy a jutalom átvétele végett szíveskedjenek érintkezésbe lépni a »Magyar Külpolitika« szerkesztőségével (Budapest, IV., Dalmady-u. 3.).