Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6. szám - Revizió és háborus bűnösség

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 Június nem pontos, nem aktuális, nem praktikus, . . . hát én más véleményen vagyok. Ha nem vagyunk háborús bűnösök, mért kelljen ama nem létező bűnünket »jóvátennünk« vagyis jóvátételi milliókat fizetnünk? És ha világfórum nemzetközi döntése konstatálja háborús ártatlanságunkat, lehet-e akadálya a reviziós 19. § alkalmazásának? És ez a revízió, szerintem, nem perujitás, ahogy Nagy Emil barátom javasolja, — nem, ez több ennél, ez in radice nullitas, ez gyökerében való semmiség, itt személyben való tévedésről van szó (error in personam redundáns), t. i. nem mi vagyunk az a »személy«, aki a háborút felidézte, nem mi, hanem más vagy mások. Hogy ki, vagy kik? mi azzal is teljesen tisztában vagyunk, de nem firtatjuk, minket egyelőre az érdekel, annak a kimondását kérjük és követeljük, hogy nem mi vagyunk . . . hogy mi nem vagyunk háborús bűnösök. A világ nemzetei máris két táborra szakadtak ; azt hiszem, a többség felénk hajlik. A kisebbség persze annál fanatikusabb, főként azok az érdekeltek, akiknek koncot kell félteniök. Ezek minden eszközzel hangoztatják a »szerződések szent érinthetetlenségét«. Legutóbb az »erkölcsi lefegyverzés* (lengyel) javaslata Genf utján arra akarja kényszeríteni az egyes nemzetek törvényhozásait, hogy büntető szankciókkal fenyítsék ama honosaikat, akik szóval vagy írásban a szerződések ellen agitálnak s a revíziót emlegetikl Genfi szájkosarat a »vakmerőknek«, lakatot az Igazság ajakára, Sebaj ! Isten malmai lassan, de bizton őrölnek s az Igazság, ha egyszer megindult, feltartóztathatlanul halad előre a maga utján. A nagy nemzetek közt, mind a legutóbbi időkig, kétes lehetett Franciaország szerepe, de a Gerin-Poincaré-íéle nyilvános vita óta («René Gerin 14 kérdése és Raymond Poincaré 14 felelete«), melyet én részletesen ismertettem a »Magyar Külpolitika« 1930 szeptemberi számában, többé nem lehet kétség az iránt, hogy a lovagias és nemes francia nemzet, ba egyszer felismeri az igazságot, nem áll meg fél uton. René Gerin nyíltan megmondja a Poincaréhoz irt levelében : »elnök ur, én nem tartozom azok közé, akik egyedül önt vádolják (!) a háború fel idézésével s attól se félek, hogy francia hazámra az igazság felderitése esetén bármily hátrány származhatnék ... ha Franciaország valóban a világ első erkölcsi hatalmassága, akkor nem félhet attól se, ha kisül, hogy ő maga is hibás és felelős, sőt épp azzal igazolja legjobban hirét, presztízsét, hogy mit se tart azoktól, akik az igazságot keresik s szükség esetén nyíltan elismeri hibáját. . .« Nemes szavak, melyeket pörölycsapásokként követ a 14 kérdés . . . nem részletezhetem itt most ezeket, se a Poincaré eléggé gyönge válaszait, csak annyit jegyzek meg, Gerin adatainak súlya alatt utóbbi maga is kénytelen bevallani a francia sárga könyv hamisításait, — Poincaré mármár csak ahhoz ragaszkodik, hogy senki se merje kétségbevpnni a francia kormány s az ő jóhiszeműségét. Rendben van, senki se óhajtja ezt, mi legkevésbbé, de mindez nem változtat azon a kettejük vitájából kisugárzó tényen, valóságon, hogy — I. a francia Sárga könyv minden céltudatos hamisításai ellenére is Oroszország 36 órával hamarább mozgósított, mint Ausztria-Magyarország és hogy ennélfogva — II. a cári Oroszország az igazi háborús bűnös 1 Poincaré a vitában a 36 órai mozgósítás' priuszra csak annyit mond : »Most hallom ezt először !« Ez sajnálatos, egyáltalán sajnálatos, hogy a francia Köztársaság akkori elnöke, ki minden szálat a kezében tart, bizonyos, bennünket érdeklő dolgokról oly fanatikusan értesületlen ! ö az orosz tábornoki tanács ama 1912 nov. 8-ki titkos üléséről se tud, amelynek jegyzőkönyve német kezekbe került, s amelyben az áll, hogy »az orosz seregek majdan akkor üssenek rajta Ausztria Magyarországon, mikor a monarkia még nem fejezte be Szerbiával való háborúját«. íme az orosz tábornokok 20 hónappal a szerajevói merénylet előtt már tudják, hogy a monarkiának háborúja lesz Szerbiával 1 Ebben minden szörnyűség benne van . . . benne maga a merénylet terve is, melyet nyilván az oroszok, tán szövetségeseik tudtával, maguk készítettek elő. Eh, de hagyjuk ezt, mi egyelőre nem a mások bűneit firtatjuk, mi csak a magunk háborús ártatlanságát hangoztatjuk. És követeljük a probléma nemzetközi fórumon való tisztázását. Isten malmai lassan őrölnek . . . eddigelé 12 év óta csak az ármány, a hazugság fekete konkolyát őrölték, ideje, hogy az igazság fehér lisztjét őröljék már, — csak ebből sülhet a béke, az igazi, a lelki béke ama tápláló, éltet adó kenyere, amelyre planétánk áhítozik. Ha ez meg lesz, akkor végre feltámad é« csak ekkor támad fel az a Világbéke, melyet sziventalált a szerajevói gyilkos golyó ! A revízió ajtajának a háborús bűnösség tisztázása a kilincse. A már megindult Igazság oda fog érni a 19. § ajtajához és rá fogja tenni kezét a kilincsre MAGYAR FÓNIX Irta Jászay-Horváth Elemér Acélos szárnyat búgva tár Lángokból kelt főnixmadár, Egeknek útját méri a »Giustizia per VUngheria«. Csodáknak mesés madara: Csókolja a nap sugara, Szárnyát aranyban fürdeti, Nevét világgá hirdeti. Mi a föld alkotása volt, Lehullt, kigyúlt, hamvába holt, Az égi rész: a lélek él, Jobb szárnyra kap, szebb létre kél. Sértetlen száll tiizön-vizen, Örök igazságot viszen S célját bizton elén a <<Giustizia per VUngheria«. A Giuslizia per l'Ungheria olasz pilótái megkoszorúzzák a névtelen hősök emlékét