Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6. szám - Revizió és háborus bűnösség

1932 jiiniuS MAG VAR KÜLPOLITIKA 3 X Revízió és háborús bűnösség Irta Pékár Gyula Két gondolatot, két oly szárnyas szót állítok itt egymás mellé, melyek ily dimenzióban s ily célzattal tán még nem kerültek egymás mellé, de a melyeket a világ rejtelmes ura, planétánk közvéleménye, már külön-külön megérlelt arra, hogy döntően pontos junktimban találkozzanak s a magyar igazság érvényesítésénél ily egymást támogató szoros együttesben jelenjenek meg a nemzetközi fórumok zöld asztala előtt. Ha a népszövetség Paktumának a hires 19. §-a a revízió ajtaja, melyen át jogainkba léphetünk s a revizió konkrét valósággá lehet számunkra, ugy ez ajtó kilincse a háborús bűnösség, illetőleg a háborús bűnösség kérdésének az imperativ nemzetközi tisztázása. Én ezt nem csak elkerülhetetlenül szükségesnek, hanem az adott körülmények között lehetőnek is tartom. Az eszmék, ha lassan is, de egymás után megérnek a világ közvéleményének Ítélőszéke előtt. Azt hiszem, nem kell különösebben rámutatnom e tisztázás szükségességére. A háborús bűnösség nemcsak a legszorosabb kapcsolatban van a revízióval, annak lehetőségeivel, hanem egyáltalán alapja, fundamentuma annak az egész könyörtelenül kegyetlen és igazságtalan csonkító, reparációs s az egész világtörténet előtt megbélyegző elbánásnak, melynek Magyarország az áldozatává lett. Ez a ránkfogott háborús bűnösség két fontos okmányban nyert kifejezést : a trianoni békediktátum 161-ik u. n. szégyenparagrafusában (»a szövetkezett és társult hatalmak kijelentik s Magyarország teljes jóvátételi kötelezettséggel elismeri* stb., hogy bűnös a háború felidézésében) s a Millerand-iéle hírhedt kísérőlevél első alineájában (»a szövetséges és társult hatalmak remélik, hogy Magyarország a jövőben az állandóság és béke tényezője lesz Európában, mindazonáltal a maguk részéről sohse felejthetik el, mekkora részesedés terheli Magyarországot a világháború felidézésében s egyáltalán a kettős monarchia imperialista (?1) politikájában**.) Mind e hazugságokat alá kellett írnunk, vagyis kényszerűen önmagunkkal ismertették el háborús bűnösségünket. És helyes okuk volt rá a békediktátoroknak, hogy ugy siettek ezzel, még mielőtt az őket leálcázó történeti adatok napfényre kerülnek : az 1914 novemberi francia »sárga könyv« hajmeresztőén céltudatos hamisításai s a cári diplomácia ama titkos iratai és levelei, melyeket a szovjet eléggé gyöngédtelen volt kiadni. E cári orosz adatok közt ott a Szaszszonoff hírhedt mondása : »ez a? én háborúm lesz!* . . . tehát ő akarta, ő csinálta, ő készítette elő, — de ott ama nyugati legvezetőbb államférfi legámitóbb nyilatkozata is, hogy : »jó, jó, csak arra az egyre vigyázzunk, hogy a háborús bűnösség valahogy ne a mi nyakunkba szakadjon, hanem ezt ellenségünkre játszszuk át«. . . Nos, e páratlanul ügyesen vezetett játszma, mondhatnánk: hamis játék súlyos anyagi és erkölcsi terheit viseljük immár 12 év óta. Magyarországot színleg és állítólag a népek önrendelkezési jogának wilsoni pontja értelmében darabolták fel, de jól vigyázzunk : e feldarabolás egyszersmind büntetés is colt: Vagyis ha a Trianon megalkotásakor már tisztán állt volna Magyarország háborús ártatlansága, mint ahogy bizonyítottan tisztán áll most, — a kétharmados csonkítást minden le.gyözetésünk dacára se hajthatták volna végre rajtunk! Ilyenre a Párison kiviíl álló nagyhatalmak, és tegyük hozzá: félrevezetett nagyhatalmak csak egy bűnös, háborús bűnös Magyarországgal szemben voltak kaphatók, de semmiesetre se mentek volna bele abba, hogy egy ártatlan Magyarországot ítéljenek ily hóhéri elbánásra . . . De viseljük aztán a szégyenparagrafus erkölcsi sárga foltját az egész világtörténelem előtt s viseljük a ránkfogott háborús bűnösségért ránkszabott büntetés bűnhődtető jóvátételi részét: fizettünk, fizetünk és fizetnünk kell még hosszú évtizedeken át egészen 1968-ig, ha ... és itt jön az a nagy »ha«, — ha továbbra is magunkon hagyjuk száradni ránk kényszeritett háborús bűnösségünk hazug legendáját. Ám 12 év oknyomozó történeti kutatásai döntő bizonyítékait sorakoztatják fel annak, hogy (a központi hatalmakkal együtt nem mi, hanem mások voltak a világháború támadó kezdői (és pedig hosszú évekre visszamenő céltudatos »hármas bekerítéssel«), — kár volna és nemcsak az abszolút igazság, hanem a magunk jól felfogott érdeke szempontjából is e bizonyítékokat nem érvényesíteni és pedig a legilletékesebb nemzetközi fórum előtt. Mert ha kisül az igaz való, akkor a háborús bűnösségünk hazug legendájára épült egész trianoni alkotmány magától összedől, — minden sárga foltjával, büntetéseivel és jóvátételeivel együtt. Tizenkét év multán mi, a csonka Magyarország, világgá kiálthatjuk: íme, poklot épít, aki hazugságra épit! Nincs béke, nem lehet béke a hazugság e fundamentumán ! A magyar csonkításból eredő gazdasági bajok — legalább is nagy részben — billentették meg Kelet, utóbb Nyugat-Európa gazdasági egyensúlyát s a csődbe került Európa utóbb a tengerentúli kontinensek iparát, kereskedelmét is magával rántotta : itt a világkrizis s ebben van benne a minket büntetők automatikus büntetése. Persze most, hogy a nekünk szánt nyavalya infekciója őket is eléri, most kezdenek észbekapni. Tardieu terve szerint »mindenki ide a Dunavölgye felé tekint« . . . «a Duna-probléma a világ tárgyaló zöld asztalára került s innen többé nem lehet levenni, amig csak meg nem oldják . . .« helyes diagnózis : igen, itt a magyar Duna mentén követtetett el a trianoni diktátum szörnyű bűne, csak természetes, hogy itt kell a békediktátorok e bűnét jóvátenni. Igen, a részünkről teljesített annyi jóvátételi fizetések után most majd minket illet a jóvátétel ugy erkölcsileg, mint anyagilag. A világkrizis a gazdasági próbája, vizsgája, a békediktátorok politikai berendezésének : a győztesek teljes veresége ez — nekünk ástak vermet és maguk is beleestek 1 És ha ki akarnak mászni ebből a veremből, nincs más mód, minket is ki kell huzniok onnan. Teljes a kudarcuk. Nem is csuda. A rosszakaraton felül oly világraszóló földrajzi, történeti és etnográfiai tudatlansággal dolgoztak, aminek szükségképp e kudarchoz kellett vezetnie. Teremtettek mondvacsinált utódállamokat, melyek nemcsak földrajzi abszurdumok, hanem az illető favorizált népségek államalkotói képtelensége folytán gyógyithatatlan életképtelenségek is. íme, jóllaktak 2/3 Magyarországgal és nem tudják se politikailag, se gazdaságilag megemészteni : betegek, a csőd szélén állnak . . . mellet lük kirivó a csonkaságában is épebb Magyarország államalkotó életereje — — — — Denikve már a győztesek is kezdenek észbekapni. És itt — Deák Ferenccel szólva — nincs más, mint »vissza gombolni a mellényt*, vissza az utolsó gombig, a kezdetig, a háborús bűnösségig. Tudom, sokan azt mondják : rég elmúlt dolgok ezek, nincs haszna már