Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4-5. szám - Csonka-Baranya vármegye sorsa

1931 május. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Csonka-Baranya vármegye sorsa y(FISCHER BÉLA, baranyai alispán nyilatkozata. Pécs, április. Pécs főteréről kanyargós, szük utcákon jut fel az ember a régi pécsi vár falára, melynek belső tövében mint valami feHegvár emelkedik ki sárga falaival a zöld ablakos vármegyei székház. Másfél évszázad óta koptatott, kivájt lépcsők vezetnek a a simára keramikázott lépcsőházba. Bent, két méter széles falak kellemesen hűtik a szabaditól beáramló és a tavaszi nap melegétől felhevített levegői. Csonka-Baranya vármegye székháza. Amerre néz az ember, mindenütt a robusztus erő, szilárdság és az eseményekben gazdag történelmi mult szuggesztióját érzi. A kolostori tisztaság, csend és előkelő egyszerűség valahogy egészen leszereli a modern, zajos és tolakodó fővárosi éledhez és zsibongó közhivatalokhoz szokott idegeket. A kíváncsiság és érdeklődésteli láz önkéntelenül feltüzeli a látogató fantáziáját, itt a hires Pannónia legrégibb fellegvárában és előre találgatja, latolgatja a vár urának, Délmagvarország egyiik vezető egyéniségének személyét, akit a mai válságos időkben roppan! munka és nagy történelmi felelősség terhel, a rábízott negyedmillió ember életének és sorsának kormányzásában. Fischer Béla, Csonka-Baranya vármegye alispánja galambősz hajának elevenen ellentmond fizikai rugékonysága, ;i mai modern időkhöz illő fiatalos lendülete, szellemi frissesége. Lebilincselő modorával ós a szemében állandóan ragyogó szelid tűzzel, de mégis parancsoló tekintetével, hatalmas lelki gazdagságot, energiát és akarato! sugároz a kö zelébe kerülőre. Böviden vázolom előtte jövetelem célját. A Magyar Külpolitika olvasóközönségének a csonka-ország határain élő, végvári sorsra jutott magyarságnak lelkivilágából, életéből ós sorsából óhajtok gondolatokat és üzenetet vinni azok számára, akik Északon, Nyugaton és Keleten, a déli véghez hasonlóan állandó nyugtalanságokban töltik éjjelüket és nappalukat, főleg pedig azok felé, akik az ország belsejében nem érzékelik oly elevenen a szinte percrőlpercre megújuló trianoni átkot. — Melegen üdvözlöm — mondja válaszul — a Magyar Külpolitika akcióját, h.ogy a csonka haza trianoni végein * A térképeket vitéz dr. Horváth Kázmér: Délbaranya és a trianoni békeszerződés revíziója cimü most megjelent könyvéből vettük át. élő magyarság lelkéből akar hangot vinni és erőt meríteni a magyar nemzet öntudatának ébrentartására és a trianoni magyar társadalom revíziós mozgalmának belföldi irányítására. A kívánságnak annál szívesebben teszek eleget, mert ezúttal bővebben elmondhatom mindazt, amit az elmúlt héten a ,,Pécs-Baranyai Revíziós Liga" impozáns jellegű megalakulásán betegségem miatt el nem mondhattam. — Csonka-Baranya vármegye csonkaságát sokan elfelejtették az országban a keserű, megpróbáltatásokkal teli több, mint tíz esztendő alatt. Sokan talán azt hiszik, hogy miután a szerbek Baranya vármegye területének több mint 80%-át közel három esztendeig megszállva tartották, a felszabaduláskor mindenütt visszavonultak a Dráván túlra. Pedig a felszabadulás után még mindig maradt egy tátongó seb a megye testén, mert Délbaranya ma is a szerbek birtokában van 34 községével, melyek 1143 négyszög kilométer területen fekszenek. Legelőször Bácskához csatolták és Zomborból közigazgatták, majd 1929-ben Jugoszlávia uj közigazgatási beosztásakor a Duna bánságba olvasztották és így ma Újvidékről közigazgatják, jóllehet a természet rendje szerint Eszékhez tartoznék. Jelenleg közgazdasági szempontból teljesen elszigetelten vergődik. Míg azelőtt a délbaranyai polgárok fontosabb ügyeik elintézése végeit kocsin, félnap alatt elérték megyéjük székhelyét, Pécset, ma négy napi járóföldre estek a magasabb közigazgatási hivataloktól, amelyek Újvidéken székelnek. Erre az abszurd helyzetre vonatkozólag mondott egyik legutóbbi cikkében lesújtó kritikát Seaton Watson, a kisantant bölcsőringatója, amikor a következőket írja: „Szerbiát egyesitették a Szerémséggel és a Vajdasággal (Bácskával, Bánáttal), nyilvánvalóan azért, hogy a nénietek és a magyraok kisebbségbe szoríttassanak a szerbekkel szemben, de ennek érdekében minden földrajzi és észszerüségi szempontot elhanyagollak." Minden józanul gondolkozó ember előtt nyilvánvaló, hogy ez a közigazgatási beosztás teljesen lehetetlen és sokáig nem tarlható fenn. Az elszakított Délbaranya, ma jobban mint bármikor, érzi f'.sonkamagyarországhoz való tartozását és azt, hogy helye Pées és Baranya magyar részei mellett van." — „Mi, akik itt élünk a határszélen, tudjuk, hogy a szerbek által képviselt „nagy-szerb történelmi álom", — amely Európára szabadította a világháborút és amely Szerbia leveretése után a Kréta szigetére menekült fanatikusokban még mindig oly merész lánggal égett, hogy ez a lázálom akkor a Budapest melletti Szentendrét jelölte ki Nagyszerbia Trianoni határ Duna tart. határ Jifg^vvjjs régi országhatár Baranya és a , Duna-tartomány"