Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Románia gazdasági helyzete

1931 március MAGYAR KÜLPOLITIKA 19 évszázados Horatius-kiadások, görög szobrok közé menekül, hogy mindennapi hivatásának fáradtságát a szépség és örök dolgok frissítő lehelletében pihenje ki. Fleissig Sándor is a pénzembernek ez a késői humanista tipusa. A kívülről oly ridegnek látszó ]>énzemberi hivatás mögött ott él másik, de számára nem kevésbé fontos hivatása: rajongani és áldozni a szépért, az örök dolgokért, legyenek ezek a poézis, a zene, a művészet, a filozófia, a tudomány dolgai, csak igaziak, legyenek, legalább annyira igaziak, mint a pénz, amellyel dolgozni és áldozni elhivatott. És Fleissig Sándor nemcsak a pénznél vizsgálja, ismeri fel és értékeli az aranyértéket. Az ilyen ember, az ilyen pénzember, filozófiai világnézetében, természetszerűleg csak puritán lehet. Minden dolognak, akár mulandók, mint a pénz, akár örök értékűek, mint a szellemi szépség, pontos valőrjét ismerve, tudja, hogy az élet igazi dolgai azok, amelyek a csendes és önmagukért FLEISSIG SÁNDOR, az Anyol-Magyar Bank alelnök-vezériyazgatója, akit a Budapesti Áru- és Értéktőzsde elnökévé választottak. való öröm jóérzésével töltik el az embert. És ez a puritánság egyúttal bölcseség is: az, aki — hivatásában és örömeiben — hozzászokott az abszolút értékek mérlegeséhez, igen sok olyan dolgot viszonylagosnak lát, amelyért mások verejtékezve és vérezve küzdenek. Ezek a sorok nem portrénak készültek Fleissig Sándorról. Csak ép néhány szerény vonást kívánlak hozzákapcsolni ahhoz a képhez, amely nem volna teljes, ha Fleissig Sándor, az ideális pénzember arcéle mellett, nem mutatná meg ennek a markáns egyéniségű profilnak másik, nemkevésbé igazi karakterét is. • Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára (Trust). A március 27-én tartott közgyűlés jóváhagyta az 1930. évi mérleget és elhatározta, hogy a 100 P n. é. részvények 2. sz. osztalékszelvénye március 28-tól kezdve 8 pengővel váltassák be a Magyar Általános Hitelbanknál. A közgyűlés Ambró Istvánt az igazgatóság, Brandenstein Albert bárót pedig a felügyelőbizottság uj tagjául megválasztotta. X Románia gazdasági helyzete Tökéletes az összeomlás Romániában. A nagy állami kölcsön nem elégítette ki a szükségleteket. Az állam, hogy pénzt szerezzen, óriási módon emelte az adókat. Az államháztartás 1929-ben 3961 millió lei deficittel zárult, pedig egyenes adóban a könyörtelen adóprés 1312 millió led-el többet hajtott be az előirányzottnál, fogyasztási adókban azonban 211 millióval kevesebbet, ami félreérthetetlenül mutatja a fogyasztás csökkenését, az elszegényedést. 1167 millió lei-el kevesebb volt a vámbevétel is. A forgalmi és fényűzési adókulcsot emelték. Az állami kiadások csökkentését irták elő; az összes tárcák kiadásaira 1929-ben 37,U6 millió leit, 1930-ra csak 35.381 millió leit irányoztak elő. Jellemző, hogy amikor a földmiveléxl tárca kiadásait 1480 millióról 1168 millióra, a közmunkaügiji tárcáét pláne 943 millióról 141 millióra csökkentették, ugyanakkor a hadügyi tárcáét 7862 milliólényiizési adókulcsot emelték. A forgalmi adót 2 százalékkal, a fényűzési 15 százalékos adót 10 százalékkal, a bélyegilletékeket egy évben előbb 20, majd ismét 20 százaíékkaí, a szesz, cukor, petróleum fogyasztási adóját fél százalékkal emelték, a kikötő illetékeket 10 százalékos pótilletékekkel terhelték, az adóhátralékok kamatait pedig 9 százalékról 15 százalékra tornászták fel. Ezeketaz adóterheket az amúgy is rossz keresetű lakosság nem birja. A Nationala Banca folyton emeli hivatalosan is a kamatlábat, úgyhogy ma Bulgária mellett Romániában a legdrágább a pénz. 1929-ben a hivatalos jelentés szerint nagy bankoknál 14—17, középbankoknál 16—20, kis bankoknál 18—28 százalék a kamat, azóta még emelkedett a kamat, bár a valóságban mindig sokkalta nagyobb. A bányászat és gyáripar visszaesett. 1928-ban már csak 83.869 tonna volt a vasércbányászat hozama, holott egy évvel előbb még 93.138 tonna volt, ez a hozam egy év alátt a szénbányákban 86.761 tonnáról 78.153 tonnára és n petróleumiparban 30.375-ről 28.208-ra esett le. Azóta a számok alaposan megromlottak. Kivitel csak petróleumban és fában van, mert Románia rendkívül drágán termel; a belfogyasztás minimális. Az államvasutak 1929-ben körülbelül 848 millió lei deficittel zárták évüket. A munkanélküliek számát az állami munkásközvetitö hivatal 1929 januárjában 69 ezer idénymunkásra és 8 és félezer állandó munkásra tette, ezek a számok sem felelnek meg a valóságnak, azóta azonban óriási módon emelkedtek. Különösen sújtja a gazdasági összeomlás Erdélyt. Amint hivatalosan is megállapították, az erdélyi mezőgazdaság, amely pedig a mai Románia legfejlettebb mezőgazdasága volt, teljesen elbalkánizálóddk, az erdőgazdaságokat tönkreteszi a véderdők kiirtása, sok kárt okoz, hogy minimumra csökkentették a folyamszabályozásokat. A nacionalizálást egészen nyíltan csinálják. Erdélyre más földkisajátitási törvényt hoztak, mint a Regátra. A Comissiune Speziala Economica állapítja meg, hogy mely társaságok alapítását és tőkeemelését engedi meg. Az 1926 november 13-iki rendelet kimutatást kér arról, hogy az alapítók közt és a tőkében mennyi a belföldi, mennyi a magyar, zsidó, sváb, szász kisebbségi. A vízjogi rendelet •19. szakasza például nyíltan kimondja, hogy csak olyan részvénytársaságokat engedélyez, ahdl a tőke kétharmad része román és csak akkor, ha az igazgatósági, felügyelő-, végrehajtó bizottsági tagok kétharmada román. Hogy mennyire üldözik a magyarokat, szászokat, arra érdekes bizonyíték az, hogy Aradon, ahol 63.000 magyar mellett 10.000 román él, 1926-ban 8 magyar bank mellett egy román volt és a magyar bankok csak alaptökéjük 8 százaléka erejéig kaptak olcsó hitelt, viszont az egyetlen román bank alaptőkéje 200 százaléka erejéig, a magyar bankok ugyanis összesen 10 millió lei olcsó hitelt kaptak, a Victoria, az egyetlen román bank, 63.7 milliót. Ugyanebben az évben a Banca Nationala a Marmarosch Banknak egyedül 7.996 millió papirlei visszleszámitolási hitelt nyújtott, lírdély 81 magyar bankjának pedig csak 473 millió papirleit. 1929-ben a regáti iparvállalatok 1471 millió gyáripari hitelt kaptak, az erdélyiek és bánátiak csak 868 milliót. A kisipari olcsó' hitelből pedig Erdély és a Bánát összesen 29 százalékkal részesedett. Sújtják a megszállott területeket adópolitikával is.