Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A magyar kivándorlás 1. [r.]

II MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 március } A magyar kivándorlás Irta dr. TERSZTYÁNSZKY JENŐ, min. osztálytanácsos. Az 1930-as népszámlálás nagy érdeklődéssel várt adatai közül már eddig is ismertté vált, hogy — dacára az utódállamokban üldözött magyarok nagyszámú idemenekülésének — a Csonkaországból kivándoroltak száma az ide bevándoroltak számát 73.479 lélekkel haladja meg s e tény a várt 9.7%-os természetes szaporodást 8.7%-os tényleges szaporodásra nyomta le. Felmerül tehát az a kérdés, nem képez-e a hazai kivándorlás oly veszedelmet, amely növekedve, nagy részben abszorbeálja a természetes szaporodást, 1o\ábbá, hogy kivándoroltaink oly helyekre jutnak-e, ahol boldogulni tudnak s igy a világ magyarságának befolyását erősitik, vagy pedig tengődésre vannak-e Ítélve, amig vagy elpusztulnak, vagy beleolvadnak a „vendéglátó" nemzet nagy tömegeibe. Az első kérdésre vonatkozólag előrebocsáthatjuk, hogy a magyar kivándorlásban veszedelmesen emelkedő tendenciát az utolsó 10 év alatt nem tapasztaltunk, sőt a legutolsó időben — mint az alábbi adatokból látható — határozott csökkenés állt be. A második kérdésre már sokkal nehezebb a válasz. Itt tehát a tények hü közlésére szorítkozunk, amelyből a következtetést levonhatjuk, de a végső eredményt csak a jövő tudja megmutatni. Kivándorlásunk képének megrajzolásánál abból kell kiindulni, hogy az egész világra kiterjedő gazdasági válság mindenütt érezteti gyilkos hatását, amelynek egyik főisunérve a munkanélküliség. Már pedig ahol egy ország lakosságának körében munkanélküliség ütötte fel fejét, ott természetszerűleg az ország kormánya elzárja az idegen munkások elől a határokat. Ily körülmények között a kivándorlás irányilóinak munkájában télies szerepcsere állott be. A háború előtt, mikor a magyar birodalmat évenkint átlag 100.000 ember hagyta el, az volt a törekvés, hogv valamiképen gátat vessenek a kivándorlásnak, vagyis az1: ország férfierőben valói nagv veszteségének. Ma — noha az éberségben sincs fennakadás — mé<'is az a főcél, hogy akik a viszonyok hatása alatt kénytelenek másutt kenvér után nézni, lehetőleg oly helvre iránvittassanak, ahol boldogulásuk lehetséges lesz. Hogy hol lehet erre még reménv, azt általános ismérvekkel megjelölni nem tudjuk. De hogyha végigjárjuk azoknak az államoknak a sorát, ahova valamikor is iártak magyar kivándorlók, ugy kialakul a várható kilátások képe is. A magvar kivándorlók fantáziájában eddig Eldorádóként élt Egvesült Államok már régóta megnehezítik a bevándorlást. Hiszen évek óta, még a „prosperity" legvirágzóbb aranykorában is, 869 főben volt megállapítva a magvar bevándorlók száma, amelvet csak esek élv számmal tudtak megtoldani a kvótán kívüli bevándorlók; pl. 1929-ben összesen 938, 1930-ban 1126 bevándorló tudott bejutni az Unióba. Azóta azonban nagv gazdasági válság szakadt az Unióra, amely egy ily tökéletes gazdasági szervezetben, a keleti részen .már teljesen urbanizált lakosság körében sokkal rettenetesebb következ-ménvekkel jár, mint az pl. nálunk lehetséges volna. Most már az onnan érkezett szemtanuk is teljesen igazat adnak egy angol képviselő kijelentéseinek, aki a szomszédos Kanadában tartott előadásában azt állította, hogy a déli nagy szomszédnál oly nagy a nyomor, hogy naponta átlag 5 ember hal meg éhen. Ezek pedig többnyire a bevándorlók közül kerülhetnek ki. így tehát az Unió bizonyos körei állandóan sürgették a bevándorlás további megszigorítását. Pedig a bevándorlási bizottság késznek nyilatkozott, hogy ujabb legiszlativ intézkedés nélkül, csupán adminisztratív rendszabályokkal, visszatartja a bevándorlókat. Evégett szigorú rendeletekben felhívták a vízumkiadással megbízott külképviseleti hatóságokat, hogy azoktól, akik egyébként meg is felelnek a bevándorlási kvótáról szóló törvény rendelkezésének, meg kell tagadni a vízumot abban az esetben, ha csak némileg is fennáll annak a veszélye, hogy a vizumkérő esetleg a közjótékonyság terhére eshet. Sokat nem használt eddig ezen szabály, ímert a 869 főnyi kvótából a mai napig 480 egyén megkapta már a vízumot, tehát látjuk, hogy a fiskális év végéig (1931 július 31.) 869 ember az idén is meg fogja kapni. Ezért az aggódó amerikai körök a képviselőházzal már el is fogadtattak egy oly törvényjavaslatot, amely a kvótaszámot minden állam eddigi kvótájának egytizedére szállítja le. (Magyarország kvótája igy kerekszámban 100 főből állana!) A törvényjavaslat azonban a szenátusban nem ment keresztül, sőt a magyar sajtóban elterjedt rémhírek dacára megnyugtathatjuk a magyar közönséget, hogy valószínűleg nem is fog, mert a szenátus szétoszlott, anélkül, hogy a javaslatot tárgyalta volna, tehát újra elölről kell kezdeni a tárgyalást a képviselőházban. Nagyon megszigorította a bevándorlást legújabban az Unió után legjobbnak tartott bevándorlási ország: Kianada is. A korlátozások életbeléptetése már régóta folyamatban van, aminthogy a közelgő válság is már régóta éreztette hatását, ha néha csak közvetve is. Most azután leplezetlenül megmutatta igazi arcát a nagy válság. A gabona-pool által évekig kormány- és banktámogatással az árak felhajtása végett űzött gabonavisszatartás egyszerre robbanásszerüleg éreztette következményét. Hiszen már közben, 1922 óta, állandóan növekedett a visszatartott gabonamennyiség, amelyre a napi áraknak 80%-áig terjedő előlegeket adtak a farmereknek. Ennek a rengeteg gabonának most minden raison alatt álló ára van, az ipari cikkek ára pedig még emelkedett. Az adózás ellen a kanadai farmerek még nagyobb panaszokat hallatnak, mint hazánkban, sőt ott is ugyanúgy irigylik azokat, akik valamely fixfizetésü állásban vannak. Igy a farmokon dolgozóknak a keleti ipari tartományokba való özönlése még nagyobb mérveket ölt, pedig itt állandóan tartanak a munkáselbocsátások, mert ipari cikkeket sem lehet elhelyezni. Tehát teljesen indokolt a bevándorlásnak olyan megszorítása, hogy a családfőhöz jövő feleség és 18 éven aluli gyermekek jöhetnek be és akik valahogy külön kormányengedélyt tudnak szerezni. Mindezt a magunk részéről is csak helyeselni tudjuk, mert künn levő véreink helyzete a munkahiány miatt úgyis nagyon komoly A kanadai államok és városok igyekeznek ugyan közmunkákkal enyhíteni a munkanélküliséget, de itt elsősorban a kanadaiak jönnek tekintetbe. Nagy aggodalmat is okozott az intéző köröknek az, hogy mi történjék a kanadai munka nélkül maradt magyarokkal, mert még ha tengernyi költség mellett nagyobb számban haza is szállítottak volna belőlük, itthon sem kerültek volna jobb helyzetbe. De sikerült kisebbszámu ingyenes hazaszállítás mellett, köz- és magánpénzekből vett támogatás segítségével kitelelniök s most a tavasszal meginduló gazdasági munkáktól várják, hogy majd csak keresethez jutnak.