Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A délszláv kormány Németország barátságát keresi

1931 március MAGVAR KÜLPOLITIKA 6. Német kisebbségi gyermekek részére az előkészítő osztály elvégzése nem kötelező. 7. A kormány megengedi egy magán-német tanitóképzőintézet felállítását nyilvánossági joggal, állami felügyelet alatt arra a célra, hogy a német kisebbség állami népiskolái részére tanerőket képezzen ki. A délszláviai németség vezető lapja, az újvidéki Deutsches Volksblatt, két vezércikkben is ismerteti ezt a rendeletet s hangoztatja, hogy ez még egyáltalában nem teljesiti a jogos német iskolai követeléseket, mert német közép- és szakiskolákról nincs benne szó és a népiskolázás terén is sok kívánnivalót hagy hátra, de kezdetnek mégis valami, különösen azért, mert megadja a szülőnek a jogot, hogy maga válassza meg az iskolát s nem kényszeritheti névelemzés alapján a német gyermeket szerb, horvát és szlovén iskolákba. A rendelet kiadása után félhivatalos közlemény jelent meg, mely 50 uj német iskola felállítását jelenti be. Jórészt a Szerémségben és Boszniában lesznek ezek az iskolák, de visszakapta néhány szlovéniai német község is a maga iskoláját. Hogy a tömegben megígért német iskolák túlságosan meg ne ártsanak a délszláviai németségnek, arról már gondoskodott Belgrád: egy ujabb miniszteri leirat tudatta a dunai bánnal, hogy a délszláv állam maga látja el a németek költségén felállítandó magán-némettanitóképzőt kiváló szakember tanárokkal, hogy ezek az állami tanterv és a miniszteri utasítások alapján neveljenek német tanítói kart. Olyan nagylelkűség ez Zsivkovics kormánya részéről, hogy a németek vissza sem utasíthatják a nagy megtiszteltetést, ha csak nem akarják magukat politikailag még gyanúsabbá tenni, mint amilyenek. Inkább majd valahogy társadalmi és egyházi befolyás révén igyekeznek az uj tanítói karból kinevelni mindazt, amit a Zsivkovics-kormány kiváló szakemberei majd beléjük nevelnek. A német kisebbségi kérdés —• legalább iskolai téren — ugy ahogy megoldásra jutott ezekkel az iskolaügyi rendelkezésekkel. Mindenesetre el kell várni ezekután, hogy a németekkel közel egyenlő számban levő magyar kisebbség is megkapja a hasonló jogokat az állampolgári egyenjogúság elve és törvénye alapján. A magyar munkásság és a revízió Surányi Lajos nyomdásznak, a prágai parlament volt tagjának nevét jól ismerik a hazai munkáskörökben, mert hisz úgyszólván teljesen egyedülálló az a munkásság, amelyet röpirataival a területek újra egyesítéséért, egyszóval a revízióért kifejt. „A dtmai népek tragédiája és Csehszlovákia", „Tiz fekete esztendő parancsa"', „Masaryk vétke a dunai népek ellen" címeket viselő röpiratsorozatát most egy ujabbal toldotta meg, mely az alábbi cimet viseli: „Cseh bábok, vagy szabad népek legyenek-e a Dunavölgy lakói?" A mai magyar munkásirodalom legértékesebb gyöngyei ezek a röpiratok, amelyeket a szerző szinte a saját vérével ir azokhoz, akik az országcsonkitás pusztító következményeit a legnyersebb valóságban élik át ma, a munkátlanság és kenyértelenség napjaiban. E füzetek rövid fejezetekben tiszta képet adnak mindazokról az okokról, amelyek Nagymagyarország, helyesebben a gazdasági egységet alkotó Monarchia észnélküli feldarabolását előidézték és világos logikával jelölik meg a kivezető utat: a széjjeldarabolt területek újraegyesítését. Életparancs szerinte a magyar munkásságnak a revízióért folyó harcban való legteljesebb részvétele, mert ennek a harcnak kimenetelétől függ a munkásság holnapi kenyere és általában jövő boldogulása. „Trianon numerus claususa a magyar földmive7 lök ellen" cimü fejezetben így ir: „Magyarországon évszázadok óta folyik a belső népvándorlás hegyvidék és róna között. A török a rónát szállta meg, a tömegek tehát a hegyvidékre menekültek. A török kiverése után pedig a hegyvidék népfeleslege ereszkedett le a síkokra. És amikor az agrár népesség szaporasága révén a sik vidék csordultig telt lakossággal, a belső vándorlás iránya ismét a hegyek felé tendált. A hegyvidék eme elözönlése az agrár területek népfeleslege részéről nem nevezhető imperialista térfoglalásnak, mert ez a térfoglalás a tömegeket foglalkoztató nagyipar fejlődése révén történt. Ezt az egészséges belső népvándorlási folyamatot egycsapásra megsemmisítették az ország földarabolói. Helyesebben, nemcsak azt tették lehetetlenné, hogy az alföldi agrárterületek népfölöslege most máinem mehet a hegyvidéki ipari városokba és telepekre, hanem még azokat is kiűzték, akiket eddig a fölfelé ivelő egészséges gazdasági élet felszívott. Olyan pusztító numerus claususa még nem volt a világnak, mint amilyent a csehek és szövetségesei a magyar nép ellen alkalmaztak. Trianoni Magyarországnak tehát nemcsak az a tragédiája, hogy az agrár területek folyton jelentkező népfeleslegét nem tudja az iparvidékeken elhelyezni, hanem az is, hogy a kisantant demokratái által kiüldözött százezreknek is menedéket kell nyújtani." Majd közvetlen hangon igy folytatja: „Kedves ifjú földmives testvérem! Itt arról van szó, hogy mi 40—50 esztendő körüli parasztszármazásu ipari munkások, akik épp ugy a disznók körül serdültünk fel, mint te, egy olyan országban születtünk, ahol könnyű volt az átnyergelés az ipariságba. És ezen a réven országot, világot láthattunk. Megtekinthettük a nyu Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke, március 15-én felolvassa lord Rothermere üzenetét