Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A délszláv kormány Németország barátságát keresi

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 március bolsevizmusnak pcstises csiráit, az orosz diplomáciai képviseletek, konzulátusok, ügyvivőségek és kereskedelmi képviseltek személyzetei által. De még ennél is többet tesznek az kapitalista államok érthetetlen vaksággal megvert vezetőségei, kormányai azáltal, hogg pillanatnyi hasznok elérhetése reményében nagyszabású, állandó kereskedelmi ügyletekbe, áruforgalomba bocsátkoznak a szovjettel, vásárolják rabszolgasorsban tengődő munkások és parasztok verejtékével és vérével előállított áruikat és szállítják neki a mezőgazdasági és egyéb gépek tömkelegét, átszállítják neki ezrével a képzeit mérnököket és technikusokat is, lehetővé téve annak azt, hogy először is dumpingáruk segítségével máris érzékenyen megzavarja az európai és amerikai gazdasági életet, továbbá, hogy a dumping révén akár árucsere formájában, akár devizák beszerzése folytán beszerezhesse az ipari berendezkedéshez szükséges nagymennyiségű gépi felszerelést és keresztülvihesse az u. n. Pjetiletkát, az ötéves tervezetet. Ez nem agyrém. Ez a száraz valóság. Teljesen objektiv, nem szovjetforrásokból eredő megállapítások szerint, az ötéves tervezet első két évi programját egészben véve 80—85%-ig tényleg keresztülvitték, bizonyos tekintetben 100 százalékon felül is. Ha az ötéves tervezetet keresztülvitték, nem fogja a szovjetvezetőség az előállított iparcikkek tömegét saját népének ellátására és emberibb nivóra való emelésére fordítani, hanem addig is rohamosan növekvő mezőgazdasági áruöntés után az ipari áruöntést fogja Európára és Amerikára rázuditani igyekezni, ha kellő időben nem történik meg a védekezés ellene. Két eléggé nagyra nem becsülhető előnnyel dolgozik a szovjet a kapitalista államokkal szemben. Van tervszerű termelése, a kapitalista államok tervszerűtlen termelésével szemben, amely bizonyos iróniával már nemcsak tervszerűtlen, hanem egyenesen fejnélküli gazdálkodásnak nevezhető. Másodszor pedig a szovjet-vezetőség nyilván kizárólag, vagy minden emberi érzésből kivetkőzött, minden erkölcsi érzék teljes hiányában levő, elvetemült gonosztevőkből, vagy többé-kevésbé patologikus elmebetegekből állván, tervszerű programjának keresztülvitelében semmiféle szánalom, kegyelem, humánus érzés, jóindulat által korlátozva és feszélyezve nincs, saját népessége irányában sem. Dumping-árui önköltségeinek leszállítása végett teljesen közömbös neki milliókra tehető munkás- és parasztrabszolga-sorban, állati módon való tengődése, épugy, mint esetleges éhhalála, agyonlő vetése. És ennek a szovjet-vezetőségnek számára kovácsolják a kapitalista nagy államok maguk a fegyvert, amit az készül ellenük fordítani." /A délszláv kormány Németország barátságát keresi Balugdzsics, a berlini szerb követ, királyának bizalmas embere, akit odahaza állandóan ugy emlegetnek, mint annak az eljövendő kormánynak miniszterelnökét, mely a diktatúrát likvidálni fogja, ha ugyan békés uton likvidálható lesz a belgrádi rémuralom. Balugdzsics X. Y. Z. aláírással érdekes vezércikkeket szokott küldözgetni a belgrádi Politikának, de sikerül időnkint egy-egy cikkét a német sajtóban is elhelyezni. Az ő egyéni kezdeményezése volt a détezláv államnak bizonyos mértékig Németország felé való orientálódása, természetesen ugy, hogy a francia protektorságot el ne veszítse az uj irány miatt Belgrád. Balugdzsics ebből a célból egész újságírói működését arra irányítja, hogy becsempésszen Közép- és Nyugateurópa közvéleményébe bizonyos szólamokat, nevezetesen azt, hogy Délszláviának egyenesen hivatása, hogy közvetítőként szerepeljen Francia- és Németország között. A gondolat, mint látjuk, nem uj, ez az a régi Benes-féle eszme, mellyel annyi esztendeig házailt és sikerült is egy időben európai tekintélyt szerezni magának, míg kéretlen prókátorkodását mindkét helyen leghatározottabban vissza nem utasították. Nem sok kilátás van arra, hogy Balugdzsics eszméje több visszhangot találna Németés Franciaországban, egyelőre van azonban valami kézzelfogható eredménye. Nevezetesen az, hogy a belgrádi kormány Németország megnyerésére a délszláviai németek kisebbségi helyzetén valamit könnyített s ezt a könnyítést olyan széles sajtóakcióval hirdetgeti Németországban és Ausztriában, hogy a két ország lapjai egyre jobban kezdenek hallgatni a délszláv abszolutizmus véres uralmáról, s mind kevesebb figyelmet szentelnek a horvát problémának. Hogy a beharangozott kisebbségi kulturjogokat csakugyan megadja-e és milyen mértékben a belgrádi kormány, az a jövő titka s egyelőre még csak egy közoktatásügyi miniszteri általános és néhány speciális rendelet a pozitívum. A rendeletet január 22-én adta ki a közoktatásügyi minisztérium az egész ország területére terjedő érvényességgel az illetékes báni hivataloknak és tanfelügyelőségeknek. Az állami népiskolák német tagozatainak felállításáról intézkedik. A szerb uralom beköszöntekor ugyanis elvileg megszüntették a felekezeti oktatást és államinak nyilvánították az egész közoktatásügyet. A magyar és német többségű helyeken az állami sziláv iskola német vagy magyar tagozataként engedélyeztek egy-két osztályt, az idők folyamán azonbm ezekben a tanítás úgyszólván teljesen szerbbé vá^t, mert bizonyos tárgyakat szerbül kellett tanítani. Tanerőknek jórészt szerbeket és horvátokat neveztek ki, akik törve vagy sehogysem birták növendékeik anyanyelvét. Mire a diktatúra beköszöntött, már csak a volt Délmagyarországon és egy-két szerémségi községben maradt meg formailag is a német tagozat, Szlovéniában teljesen eltiltották, Horvátország nagyrészében szintén. A németség állandóan kérvényezte, a törvényre hivatkozva, ezeknek a tagozatoknak felállítását, de a kérvények még Rádics István rövidéletű közoktatásügyi minisztersége alatt is nyomtalanul elvesztek még elintézés előtt a minisztérium illetékes ügyosztályaiból. A diktatúra azután egyenesen üldözőbe fogta azokat, akik német iskola felállítását kérték a törvényre hivatkozva s eljárást indítottak ellenük az államvédelmi törvény alapján. Ez az előzménye a most kiadott minszteri rendeletnek. Törvényre nem volt szükség, mert hiszen az érvényben levő törvény kimondja, hogy ahol valamelyik nemzeti kisebbség köréből negyven tanköteles gyermek részére az illető anyanyelvi tagozat felállítását kérik a szülők, az iskolát fel kell állítani, ha pedig huszonöt-negyven tanköteles jelentkezik, a minisztérium engedélyezheti ezek részére is a külön anyanyelvű iskolát. Csakhogy, mint a legtöbb törvényt, ezt sem tartották meg Délszláviában, most hát a miniszteri rendelet figyelmezteti a bánokat és tanfelügyelőket a népoktatási törvény következő szakaszainak figyelembevételére: 1. A növendékek beírása a német kisebbségi népiskolákba szülői nyilatkozat alapján történik. A néphez való tartozás megállapítására főismertetőjel a családban beszélt nyelv. A beírást egy bizottság intézi, mely az állam és a német kisebbség két-két képviselőjéből áll. Notorikusan valótlanul beállított esetekben, vagy amikor a bizottság döntése nem egyhangú, a beírást mégis a szülők kívánsága szerint kell intézni. Ilyenkor az esetet a bizottság állami képviselői panaszára felsőbb hatóságok tárgyalják. Mint legmagasabb fórum a közoktatási minisztérium szerepel. 2. A német kisebbségi tagozatokon az államnyelv tanítása a III. osztályban kezdődik. 3. A német tanitóknak megengedik, hogy német analfabéta-kurzusokat szervezzenek, de állami hatóságok felügyelete alatt és azzal a feltétellel, hogy ezeken az állam nyelvét is tanítsák. 4. A felsőbb népiskola oktatási nyelve az I. és III. osztályban a német kisebbség részére a német. 5. Német gyermekek részére magángyermekkerteket lehet felállítani.