Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Magyar irók Olaszországban 1. [r.]

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 március és nemzeti aspirációjával bezárkózott egy elefántcsonttoronyba. Nem vett tudomást a világról. És nem közölte soha a világgal nagy nemzeti céljait, de nem is törődött avval, hogy a világ tudomást szerezzen küzdelmeiről és ambícióiról. És hozzáteszi még: — Ha a Párizs külvárosaiban összegyűlt békediktátorok többet tudtak volna Magyarországról, ha ismerték volna históriáját és kultúráját, bizonyos, hogy Trianon nem következett volna be! A világháborúban és főként a kataklizma után a világ már tudomást szerzett Magyarországról. Igaz, nagy árt fizettünk érte. De már tudták, hogy vagyunk, tudtak szomorú sorsunkról és utána akadt egy ország, — egyetlen ország! — amely a hajdan ellenséges magyarnak baráti kezet nyújtott: Itália, amely nemcsak élelmiszerekkel megrakott vonatokat küldött a kifosztott szerencsétlen országnak, hanem minden téren segítségére sietett, hogy pár év múlva, az igazságért és az emberi jogokért küzdő fasizmus uralomra jutásával, baráti szerződés formájában fejezze ki rokonszenvét a magyar nép iránt és kiemelje az ellenséges elszigeteltségből. Ennek a politikának első hivatalos lépése volt gróf Klebelsberg utazása Rómába. És hogyan voltunk mi felkészülve erre, — irodalmi téren? Egyetlen magyar iró egyetlen könyve várta a könyvkereskedésekben, hogy valaki irodalmunkon keresztül ismerje meg lelkünket. . . A mult hibáit sürgősen jóvá kellett tennünk. De természetesen, többé nem ötletszerűen, nem szórványos fordításokkal, hanem rendszeresen kellett megszervezni a magyar irodalom megismertetését, hogy az a két ország közötti közeledést is szolgálja minden téren. Uj fordítókat és kiadókat kellett csatasorba állítani. És kiválogatni, hogy mily magyar könyvek legyenek az elsők, melyek olasz nyelven szólaltatják meg a magyar lelket. Ez a kérdés volt talán a legfontosabb, mert hiszen e könyveknek célja nemcsak a szórakoztatás lesz, hanem igazán magyaroknak kell lenniök, nemcsak a szereplők magyar nevével, hanem magyar levegővel, magyar gondolkodással, magyar életfelfogással és természetesen a szereplők magyar egyéniségével; a magyar életet és társadalmat kell hogy bemutassák; és mert e könyveknek egyszerre kettős célt is kell szolgálniok, művészit és politikait, küzdeniök kell a magyar ügyért és pótolniok kell egész generációk mulasztását, ugyanakkor olyan könyvek lefordításáról is kellett gondoskodnunk, amelyek tanúságot kell hogy tegyenek arról is, hogy nagy mesterünknek, Rómának tanításait menynyire megértettük és átéreztük. Ezeknek a könyveknek nemcsak egy-egy iró számára kellett dicsőséget szerezniök, hanem az egész magyar nemzetnek! Egész sor nehézséget kellett leküzdenünk, amelyek közt nem volt utolsó az, hogy a magyar géniusz kincseit égő csipkebokor zárja el a világ elől: a magyar nyelv nehézsége és izoláltsága. Ezen a tüskés bozóton kellett átvergődnünk elsősorban és átmenteni rajta irodalmi értékeinket, hogy aztán a modern magyar irodalom második hazáját találja meg az Alpesek aljában, minden művészetek otthonában. Az angol külügyi hivatal A Cambridge-ben megjelenő sorozatos történeti könyvek egyike, a „Foreign Office", a brit külügyi hivatal történetével foglalkozik és egyes részleteit megismerni érdemes már csak azért is, mert ehhez a hivatalhoz mindig a titokzatosságnak, sőt a romantikának bizonyos neme fűződött. Sokfelé az a hit, hogy az angol külügyi szolgálatba csak az léphet, akinek jelentékeny magánvagyona van; hogy évenkint csak egy-két hely üresedik meg, tehát az átlag-pályázónak kevés reménysége lehet a bejutásra és hogy több modern nyelv ismerete elengedhetetlen föltétel. Magától értetődik, hogy a külügyi szolgálatban jó, ha valakinek saját vagyona van, de ez minden más pályán is jó, de 1914-ben eltörölték azt a rendelkezést, hogy aki a diplomáciai pályán óhajt működni, akkora magánvagyont kell kimutatnia, amely évi 400 font jövedelmet biztosit. Az 1926. évben össze-vissza húszan jelentkeztek diplomáciai szolgálatra. A belépés föltétele egy vizsgálat kiállása, amit az elsőosztályu állami szolgálatra nézve egyáltalán megkívánnak, csakhogy a külügyi szolgálat jelöltjeinek franciául és németül is kell tudniok. A jelöltek, akik ezt a vizsgálatot le akarják tenni, mindenekelőtt egy a külügyi hivatal államtitkárja által kirendelt válogató-bizottság elé kell állaniok, amely minden évben május első keddjén ül össze és eldönti, vájjon a jelölt alkalmas-e a külügyi hivatalba, vagy a diplomáciai szolgálatba való fölvételre? Az előbb emiitett húsz jelentkező közül hét állotta ki sikeresen a vizsgálatot és föl is vették őket állami szolgálatba; 1927-ben tizenhatan jelentkeztek és öten váltak be: 1928-ban tizenkilenc volt a jelöltek száma, de csak nyolc ért célt. Ami a nyelvtudást illeti, a pályázónak csak két idegen nyelvet, a franciát és a németet kell ismernie és pedig a franciát a legtökéletesebben. Minden más tekintetben ugy vannak szabályozva a vizsgálati kérdések, hogy mindennemű egyetemi képzettség teljesen elegendő, tehát aki filológiai, történelmi, matematikai tanulmányt folytatott, modern nyelveket tanulmány* zott, vagy imás téren buzgólkodott, az minden valószínűség szerint elegendőképpen föl van készülve. Persze nagy időbe telt, mig odáig fejlődött a dolog, hogy manapság egy lokomotivvezető fia is diplomáciai állásban képviselheti hazáját a külföldön és idővel a munkásosztály fiai is egyre többen léphetnek majd diplomáciai pályára, mert a munkások gyermekeinek fokozatosan könnyebb lesz felsőiskolai tanulmányok elvégzése. Aki a vizsgálatot sikerrel kiállotta, azt még orvosi vizsgálat alá vezetik, amely azonban éppenséggel nem szigorú. Mindezek után mint harmadosztályú titkár kezdi meg a pályázó szolgálatát. A harmadosztályú titkár ötévi szolgálat után, ha fölöttese ajánlja, másodosztályú titkárrá léphet elő. A következő rang az elsőosztályu titkár, amely állásba szükséglet szerint történik az előléptetés. Az elsőoszályu titkár szükséglet szerint tanácsossá lép előre, amire nézve figyelembe veszik szolgálati éveingk számát, valamint különleges érdemeit. A külügyi hivatalban azonkivül még négy, a tanácsosi rangnál nagyobb állás van: az állandó alállamtitkári, a helyettes alál lamtitkári és két alállamtitkári asszisztensi állás. Nagykövetté rendszerint a követek sorából válogatnak és léptetnek elő. A Foreign Officeben és a diplo máciai szolgálatban jelenleg mindössze 178 hivatalnok