Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Cehszlovákia gazdasági helyzete

s MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 február / Csehszlovákia gazdasági helyzete Csehszlovákia képtelen gazdaságilag boldogulni. Csehországra valamikor azt mondták, hogy Ausztria gazdasági gerince, a Szlovákiának nevezett Felvidékre pedig, hogy Magyarországnak „gyárvárosa". Ez igaz is volt. Ausztria szenének — évi 2625 millió tonna — 83 százalékát adta Csehország és évii 27 millió métermázsa vasércének egy harmadát; a régi Ausztria vasgyárainak 60 százaléka, cukorgyárainak 93 százaléka és sörgyárainak 46 százaléka volt cseh. A magyar kormányok óriási áldozatokat hoztak a Felvidék iparának fejlesztésére. A Felvidék Magyarország területének csak 19 százalékát tette ki, lakosságának csak 17 százalékát és az ipar fejlesztésére fordított összegekből mégis 33 és fél százalékban részesedett, textilipara pláne 40 százalékkal. A magyar kormány csak 1889-től 1892-ig 80 milliót költött itt az ipar fejlesztésére és ezért 1901-től 1906-ig az ipart e területen 53 százalékkal és a gyárakat 29 négytized százalékkal sikerült nagyobb kapacitásúvá tenni. Az uj Csehszlovák köztársaság azonban elvesztette ugy az osztrák, mint a magyar területek ama piaci jelentőségét, amit a régi monarchia egységes vámterülete neki biztosított. Ennek következménye, hogy beállott az ipari összezsugorodás, amit természetesen fokozott a háború utáni világválság is, aminek egyik oka azonban éppen ez az egységes gazdasági területeket szétszaggató békeszerződés volt. 1922 második felében már 29 textilgyár, 5 bőrgyár, 3 ruhagyár, 9 cipőgyár ment csődbe Csehszlovákiában, 29 kohó közül pedig 25 beszüntette működését. A koxtermeflés ebben az évben már például csak évi 500.000 tonna volt, holott a háborút megelőző évben, 1913-ban még 7,480.454 tonna volt. A gyáriparosok szövetségének hivatalos jelentése szerint 1914-ben 99 millió munkaórát dolgoztak, 1926-ban már csak 63 millió munkaórát a gyárakban és bányákban, tehát a csökkenés 37 százalékot tesz ki. Még megdöbbentőbb az összeomlás a Magyarországtól elvett Szlovenszkóban és Russzinszkóban. Mig ugyanis a régi magyar kormányok anyagi támogatással, tarifa- és más kedvezményekkel hatalmas ipart teremtettek a Felvidéken és annak biztos piaca is volt a régi Magyarország, addig a Csehszlovák köztársaság tönkre akarja tenni a szlovenszkói és ruszinszkói ipart, desindusztriálni akarja, hogy az ne legyen vetélytársa az amúgy is megcsökkent piacú csehországi iparnak. A szeszgyártásnál példáull a szlovenszkói gyárak teljes adót fizetnek, a csehek alacsony átalányt. A közszállitásokban és rendeléseknél a cseh gyárakat részesitik előnyben és az a cseh hitelpolitika óriási előnyökben részesiti a cseh gyárakat és valósággal üldözi a szlovenszkóiakat és russzinszkóiakat. Csehországnak a földrajzi viszonyai is előnyösebbek. Például a cseh ipar közvetlen közelről tudja beszerezni a koxot, szenet, nyersanyagot és természetes szállítási utja van az Élben keresztül a tengerhez, mig a szlovenszkói és russzinszkói ipar távolabb esik e területektől és nyer> anyagát is sokkal drágább szárazföldi uton tudja csak megközelíteni, a tengert pedig az Elbeig ugyancsak szárazföldi uton. A magyar kormányok a felvidéki cukorgyárak fellendítése érdekében például alacsony tarifát állapitoltak meg, viszont a csehek ezt nem teszik: a magyar uralom alatt 50 kilométerre 192 korona volt a cukor szállítási tarifája, ma 399 korona. A szlovenszkói gyáriparosok szövetsége jelentésében őszintén elmondja, hogy a szlovenszkói ipar főként azért szenved, mert a régi monarchiában 50 milliós fogyasztási területre méretezett cseh ipar mindinkább összezsugorodik és a szlovenszkói ipart sújtják, hogy ne legyen a megcsökkent piacú cseh ipar versenytársa. Ennek következménye, hogy mig 1914-ben a szlovenszkói gyárak és bányák 90 millió munkaórát dolgoztak, addig 1926-ban csak 63 millió munkaórát és így a csökkenés 37 százalék. Ez idő alatt a textiliparban 11 millió munkaóra, a faiparban 5 millió, a vegyi iparban 4 millió, a vas- és fémiparban 3 és félmillió, a papir-cellüloze iparban 3 millió munkaóra a csökkenés. A szlovenszkói bányák 1913-ban 12 millió mázsa ércet bányásztak, 1926-ban csak 7 millió mázsát, a csökkenés tehát körülbelül 40 százalék. .4 csehszlovák állam legutolsó, 1929-iki költségvetése még nem mutat fel deficitet, sőt minimális sufficitel, mert az állam bevétele 9570 milliót, kiadása 9534 milliót tettek ki. Az államháztartás azonban azóta nagyban megromlott. nemcsak mert a gazdasági válság erősebb lett, de mert emelkedtek a hadügyi költségek. Már 1929-ben 100 millió cseh koronával hágták tul a hadügyi költségvetés kereteit. Sokkal rosszabb lelt azonban a külkereskedelmi mérleg, mert mig 1928-ban 2016 millió cseh korona volt a külkereskedelmi mérleg aktívuma, addig 1929-ben csak 497 millió. Egy év alatt tehát 171 millióval emelkedett a behozatal, 808 millióval csökkent a kivitel, ami félreélthetetlenül mutatja a romlás irányát s az 1930-iki adatok éppen ezért sokkalta megdöbbentőbbek lesznek. Estek a takarékbetétek is. 1927-ben 1804 millió cseh korona volt a takarékbetétek összege, 1928-ban 1470 millió és 1929-ben csak 1267 millió. 1930-ban még kevesebb. 1928-ban 517 csőd volt Csehszlovákiában, 1929-ben már 645, 1928-ban 2133 kényszeregyesség és 1929-ben 2875. A/ idei adatok itt is sokkalfa rosszabbak lesznek. A munkanélküliségről nincsenek megbízható adatok. Nagyban csökkenti a munkanélküliséget Csehszlovákiában az az egészségtelen állapot, hogy a 14 millió lakosságú országból 140 ezer ember teljesít katonai szolgálatot. A csehek maguk is elismerik azonban, hogy főként a textiliparban, porcellániparban, malomiparban igen nagy a munkanélküliség. Ezerrel emelkedett a kivándorlók száma is, ami ma 24.540-t tesz ki. A szlovenszkói Gyáriparosok Szövetségének kimutatása szerint a háborút megelőző öt évben 62.000 ember vándorolt ki, pedig akkor nem korlátozták Amerikába a bevándorlók számát, 1922-től 1926-ig pedig 96.000, holott ekkor már Amerika bezárta kapuit és már ott is sokkal rosszabbak voltak a viszonyok. Jellemző, hogy a kivándorlóknak 85 százaHéka szlovenszkói és russzinszkói. A HUNGÁRIA LLOYD A MAGYAR KÜLPOLITIKA ANGOLNYELVÜ TESTVÉR LAP JA A MAGYAR PARLAMENT IDEGENFORGALMI TESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA