Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - Népszámlálási komédia a Felvidéken és Erdélyben

3 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 január Népszámlálási komédia a Felvidéken és Erdélyben Terror, hamisítás és tudatlanság eszközeivel a magyar kisebbség ellen Megdöbbenve olvassa az ember a legújabb csehszlovák .,népszámlálás" eddigi, — még nem is végleges adatait, valamint azokat az eseményeket, amelyek a népszámlálást kisérték. Ha eddig még voltak néhányan, akik azt vélték, hogy a cseh köztársaság elnökének, Masaryk Tamásnak humanitárius elveit magáévá téve emberséges eljárást tanúsít kisebbségeivel szemben, ugy ezek most mélységesen csalódhattak. A népszámlálás krónikájának száraz adatai mögül felénk mered a prágai centralizmus könyörtelen arca. Prágáé, amely egyazon veszedelemmel fenyeget magyart, szlovákot, rutént és németet. A régi Felvidék, a mai Slovenszkó területén az 1921-es cseh népszámlálás 2,997.048 lelket talált, most: 3,329.717. A Ruténföldön 1921-ben 725.294 volt a lakosság száma, most 1.207.000. A Felvidék szaporulata tiz esztendő alatt kb. 330 ezerre tehető; feltűnően nagy a Ruténföld szaporulata, kb. 20%. (A ,.Ceskoslovenská Republika" adatai szerint a halálozás, kivándorlás csökkent és nagyban előrehaladt a „konszolidáció.") Emelkedett a városok lakóinak száma, igy Nagyszombat 35%, Szepesszombat 98% (!), Turócszentmárton, Zsolna 45% szaporulatot mutat fel. Arról nem esik szó, hogy ez a nagyméretű szaporodás csak látszólagos, mert a lakosságtöbblet nagy része: katonaság, cseh tisztviselő. A szaporodás arányszáma 1929-ben nemzetiségenként a következő volt: 1000 lélekre esik születés, csehszlovák: 31.3, magyar: 23.3. német: 20.1. — Halálozás: 1000 lélekre <sik csehszlovák: 17.9. magyar: 15.2, német: 17.7. — A magyarság természetes szaporulata tehát évenként legalább 8 ezrelék, azaz évenként legalább 6000 lélek, ez 10 év alatt 60 ezer lélek. Mégha el is fogadnók valódinak az 1921-es cseh népszámlálás nagyon is vitatható értékű adatait (745 ezer magyar!), akkor is a mostani népszámlálás szerint, több mint 800 ezernyi magyarnak kell lennie Csehszlovákiában. A népszámlálás folyamán felmerült események azonban azt igazolják, hogy a cseh kormányrendszer hatalmi eszközzel politikummá változtatta a népszámlálásnak nyilvánvalóan puszta adminisztrativ jellegét és pedig azzal a céllal, hogy a magyarságot — ahol lehet — megfossza a nemzeti kisebbséget megillető kollektív jogoktól. (Pl. magyar nyelvhasználat oly városokban, járásokban, ahol a magyarság lélekszáma legalább 20%-a az összlakosság lélekszámának.) A magyar kisebbség vezérei, tudatában a fenyegető ve szélynek, szóvá tették a népszámlálási komédiát a prágai parlamentben („Barázda", 1930 dec. 7, Törköly József beszéde) és petícióval fordultak a Nemzetek Szövetségéhez. A petíció szóvá teszi, hogy a népszámlálási rendelet szerint a biztos négyszemközt kapacitálhatja a felet, ha ez ragaszkodik anyanyelvéhez, a járási főnökhöz fordulhat, ez behivatja az illetőt és dönt az ügyről. A biztosok kinevezése a Slovenská Liga ajánlatára történt, a kinevezéseket titokban Iártották, hogy ne lehessen ellenük eljárni. A beregszászi járás 80%-a magyar, ennek ellenére 35 számlálóbiztos közül 18 nem tudott magyarul. Komáromban 46 közül csak 2 tudott magyarul! Rimaszombaton büntetett előéletű egyének voltak a biztosok között. Pozsony 300 biztos közül egyetlen magyar vagy német sem volt! Beregmegyében fináncok, csendörök voltak a biztosok. A prágai postaigazgatóság november 26-án kelt 303.649—1930. sz. bizalmas rendeletében felhívja a postahivatalnokokat, hogy a tisztviselőkről alfabetikus sorrendben névsort csináljanak a nemzetiség megjelölésével. Terrorizálták a nyugdijasokat, nyugdijuk megvonásával fenyegették őket, ha magyarnak vallják magukat. (Pozsony, Bazin, Modor, Szentgyörgy. „Híradó", december 3.) Az ógyallai járási főnök oktató előadást tartott a biztosok számára, hogy egyes helyeken hány százalék magyart szabad találniok. („P. M. H." dec. 2.) Még a csehek is észhez kapnak és a külföld véleményétől félnek, il'rávo Lidu, nov. 30.) Vágsellyén a járási hivatalba idézték a magyarokat, keresztkérdésekkel vallatták őket, tanukkal kellett igazol niok hogy magyarok voltak a szüleik. <Híradó, dec. 7.) Tanuk csak megbízható csehszlovákok lehettek! Abaujszinán a magyar gazdák bevallását nem fogadták el, erőszakkal szlovákoknak irták be őket. A magyar pártok titkára ez ügyben jegyzőkönyveket vett fel, letartóztatták, Kassára kisérték, iratait elkobozták. Kassán százakra emelkedtek a benyújtott panaszok. Rimaszombatban Bodócs Béláné magyarnak vallotta magát, — németnek irták be; a családfő ez ellen tiltakozott — 100 koronára büntették. (P. M. H. dec. 11.) Slávik belügyminiszter letagadta a népszámlálás hamisitásait — a londoni alsóházban Frederick Llewelyn Jones tartott ez ügyben interpellációt, de felzúdult úgyszólván az egész angol, olasz és német sajtó is. A cseh rendszer ismét hamisít, de a világ közvéleményét nem lehet többé megtéveszteni. Az oláh uralom sem maradt hátra a csehek mögött. Az erdélyi népszámlálás eddigi adatai szintén azt bizonyítják, hogy Bukarest a magyarság rendszeres kiirtására, végleges eltüntetésére törekszik. Dr. Manuila tanár, az országos népszámlálási bizottság elnöke Kolozsvárott bejelentelte ugyan, hogy „tudományos népszámlálást" akarnak, de a tények ennek teljesen ellenkezőjét bizonyitják. Noha az erdélyi magyar sajtó bámulatos türelmet tanúsított, a bukaresti Curentul mégis ezt irja: Móresre kell szoktatni a magyarokat, mert iszonyúan arcátlanok. (Ellenzék, jan. 24.) A megszokott megfélemlitési, terrorista fogásokon kívül nagy sikerrel alkalmazták a jelen népszámlálásnál a névelemzést. Ha valami nem tetszik az iven, a' biztos beidézteti a szerencsétlen kisebbségi magyart az elöljáróságra, ahol hallatlan tortúrákat kell kiállania. A népszámlálási törvény azt mondja, hogy a nemzetiség bevallása lelkiismeretben ügy; mindamellett ezt a románok másként értelmezik a valóságban. Beidézték Kolozsvárott dr. Kiss Mór ny. egyetemi tanárt és felelősségre vonták, miért vallotta magát magyarnak? Kiss Mór sokáig hiába bizonyítgatta, hogy testestőllelkestől magyar, vallása is keresztény, a római jog és statisztika tanára volt a kolozsvári egyetemen, mindez nem segített volna, ha nem hivatkozik egyik román miniszter barátságára. Ugyanígy jártak el Bischitz Dávid kereskedő, Újhelyi Mór nyomdatulajdonos, dr. Mezei Sándor v. egyet, tanársegéd és dr. Róth Hugó ügyvéd esetében. A magyarokkal szemben nem riadnak vissza a legdurvább eszközöktől sem; ilyen kérdések hangzanak el: „Maga magyar? Azt hiszi ön, hogy a fajt ugy lehet válogatni, mint a nyakkendőt? — Maga is hust puhított a nyereg alatt?" (Ellenzék. 1931 jan. 24.) A népszámlálást hozzá nem értő, erőszakoskodó egyének végezték. Az iveken az adatokat nem tintával, hanem ceruzánál töltötték ki — természetes, hogy az igy beirt adatokat bárki megváltoztathatja. Voltak olyan biztosok is, akik irni-olvasni sem tudtak. Mint a csehek, — a románok is erőpróbának tartották a népszámlálást, mindenáron ki akarták mutatni, hogy megfogyatkoztak a kisebbségek. Lehet, hogy ez papíron sikerül is nekik — hiszen az eszközökben, mint azt néhány példából láttuk — nem válogatnak — az igazságot azonban nem lehet hamis adatokkal elhomályosítani. Nem tudjuk mit fognak ehhez a tömérdek hamisításhoz szólni azok a pártatlan nemzetközi fórumok, amelyek a mostani decennium népszámlálási adatait a nagyvilág közvéleménye számára feldolgozzák és közreadják. Hiszszük, hogy most a csehek és oláhok is a szerbek sorsára jutnak, akiknek adatait az elmúlt népszámlálás alkalmával a nemzetközi statisztikai fórumok nem fogadták el valóknak. Ez a népszámlálási komédia a vizbefuló utolsó erőlködése, hogy a felszínen tartsa magát — de hiába. A történelem logikája kérlelhetetlenül marsol előre, a revízió felé — és ezt csak siettetni fogják a cseh és oláh népszámlálás durva komédiái. Kárpáti László