Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 12. szám - A thráciai probléma

1931 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 > A ihráciai probléma Irta: Dr. Szende Zoltán a magyar-bolgár bizotlság titkára A Ihráciai bolgár kisebbség problémája közönségünk előtt teljesen ismeretlen terület. Ez annál sajnálatosabb, mert saját szenvedéseink, saját megpróbáltatásaink nem szabad, hogy érzéketlenné tegyenek bennünket a bolgár testvérnemzetet ért csapásokkal szemben. A legyőzött országok mindegyikében, hogy ugy mondjuk belső nemzeti vérzéseket irléztek elő a békediktumok. Ilyen nemzeti belső vérzést okoztak a Bulgárián végzett amputálások is. A bolgár nép nem tudja elfelejteni, hogy thráciai vagyis az aegei tengerparton és Drinápoly körül élő testvéreinek tán legkevesebb része volt a háború előidézésében és mégis legjobban Thrácia szenvedte meg a kárát Az orosz-török háborút követő San Stefanoi béke 1878-ban megteremtette Bulgária önállóságát és lefektette az u. n. Nagy-Bulgária határait, amelyek magukban foglalták a török birodalom összes bolgároktól lakott részeit: egész Macedóniát, Salonikivel együtt, a Duna deltájában a Dobrudzsát és Thráciát is — csakhogy Drinápoly nélkül, mert azt akkor Konstantinápoly katonai támaszpontjának ilélték meg. A san stefanoi Nagybulgária nem vált valóra, hanem a bécsi diplomácia és az öregebb Andrássy túlzott óvatossága a berlini kongresszesuson az öszszes területi határozmánvokat természetellenes módon változtatta meg. Nemcsak a tiszta bolgár Macedóniát helyezte vissza a porta uralma alá, hanem Kelet Thráciát is. De a berlini kongresszus torzszülölt rendelkezései Macedónia és Thrácia bolgáraiban egyforma erővel gyújtották lángra a függetlenségi törekvések szenvedélyét. Az 1903. évi forradalom itt is, ott is egyforma erővel tört ki, mikor pedig 1912-ben kitört a balkán háhoru, Macedónia és Thrácia bolgárai 12 önkéntes zászlóaljjal harcoltak a bolgár hadseregben. A londoni béketárgyalások folyamán Bulgária, többi szövetségeseivel egyetértőleg egy a Fekete tengertől az Aegei tengerig futó diametriális határvonalban jelölte meg területi követelését. A határ Midiától Bodostóig futott volna, amely utóbbira Bulgáriának hadászati szempontból lett volna szüksége. Mivel a londoni konferencia magáévá tette Törökország álláspontját, mely szerint Konstantinápolyt mégsem lehet határvárossá tenni, Bulgária lemondott Thráciában Bodostóról és beérte helyette az Enostól Midiáig futó halárral, amely már a korai középkorban Bizánctól elválasztotta Thráciában félmillió bolgár, közlük 120.000 mohamedán bolgár, u. n. pomák él, azonkivül 100.000 török és negyedmillió görög. Az ethnografiai viszonyok ilyetén állása mellett a londoni békekonferencia egyhangúan Bulgáriának ítélte Thráciát. Görögország nem emelt ellene kifogást, sőt Venizelosz miniszterelnök kijelentette, hogy ha Bulgária Thráciával zárt görög tömegeket is kap, még mindig jobb mintha Görögország kapná, mert azzal tengerpartja minden Hinlerland nélkül nagyon kinyúlna és Görögország gyengülésére vezethetne. Csakhogy a balkáni népek közvéleménye a londoni konferencia huzavonáiból tudatára jutott annak, hogy az ő lokális háborújuk hátterében az európai nagyhatalmak milyen súlyos érdekei mozognak. A balkáni népek, amelyek a török uralom alatt egymással és a törökkel is századokon áL megfértek, az első balkáni háború után több nyomatékkal, céltudatosabban állitották egymással szembe nemzeti érdekeiket és nem tudták területi követeléseiket összeegyeztetni. A görög és szerb udvarok titkos szerződése bevezette a második balkáni háborút. A Balkánháboru kitörésekor Bulgáriának bizLositott Macedóniában álló bolgár haderők csakhamar megütköztek a görög-szerb seregekkel. A görög király, aki valamivel a bolgárok megjelenése előtt vonult be Szalonikiba, udvarát nyomban oda tette át, ahol azonban egy orgyilkos merénylet csakhamar végzett vele. Az uj görög király, Konstantin oly ténykedéssel kezdle meg uralkodását, amivel megbocsáthatatlanul megszégyenitette önmagát. Első hadparancsa Kelet Macedóniában és Ny. Thráciában a bolgárok ellen induló görög sereghez az volt, hogy a bolgár lakosságot, ahol csak megtalálják, irgalmatlanul irtsák ki. A bolgár részről összegyűjtött errevonatkozó adatok hajmeresztő részleteket tárnak elénk. Ezt az ártatlan falusi lakók ellen vezetett görög hadjáratot Bulgária nem védhette ki, mert a görögök, törökök és szerbeken kivül váratlanul hátbatámadták a románok, akik bevonultak a dunai Bulgáriához tartozó Dobrudzsába Már Szófiába való bevonulásuktól kellett tartani, Ferdinánd cár kénytelen volt békét kérni. A Bukarestben megkötött béke tulaj//. Sándor, a »)'elszabadító cán szobra Szófiában