Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - Megfélemlítés az államok között

1931 október MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 /Megfélemlítés az államok között Irta: Szilasi Pázmány Zollán dr. ny r. egyetemi lanár Pécs, október hó. Ismeretes minden müveit olvasó előtt, hogy a Nemzetek Szövetségének egy állandó bizottsága már hosszú évek óta buzgólkodik azon, hogy a nemzetközi jogot egységesen kodifikálja. Az erjedés alatt lévő, forrongó s a világháború óta teljesen csődbejutott nemzetközi jognak a rekonstrukciója nem mindennapi nehézségbe ütközik. Ezért az eddig elért eredmény sem éppen kielégítő. Magyarázatát ennek a sajnálatos tüneménynek abban találom, hogy a hitelevesztett, ingatag, meg nem állapodott nemzetközi jognak a végleges kiépítését a magam részéről csakis a magánjog, még pedig az^évezredek óta változatlan, részleteiben kikristályosodott római magánjog elvei alapján vélem lehetségesnek ; a kodifikátorok pedig e gránittalapzat helyett, amennyire lehet, más anyag felhasználásától sem idegenkednek. A nemzetközi jognak számtalan hézaga is csupán a római jog analógiájára támaszkodva tüntethető el, s éppen ezért csak a római jogban járatos kodifikátoroknak a kezében szemlélhetné nyugodtan az emberiség a nemzetek közötti jognak uj alakba öntését. Nekünk, magánjogászoknak a nemzetközi jognak különösen két nagy fogyatékossága ötlik szemünkbe. Az egyik az, hogy mint a lex imperfecta-nak, ugy a nemzetközi jognak sincs szankciója ; a másik pedig az, hogy bár a római jog alapelveit nem mellőzheti s él annak terminológiájával, operál annak fogalmaival, mindazonáltal a hatalomrakapottak gőgös fenhéjazásával egy-kettőre, ötletszerű kapkodással eléggé nem kifogásolható jogi következetlenséggel mindannyiszor tulteszi magát a kérlelhetetlen logikai fejleményeken, az észszerű következtetések magától értetődő folyományain, valahányszor ezek a hatalom birtokosának az önző kényelmével, éppen nem válogatós ízlésével, kíméletlen érdekeivel nem állanak összhangban. Ezért a leghatározottabban tiltakoznia kell a jogászvilágnak ezen az ököljogra hajló jogrendszer szeszélyes Sic volo, sic iubeo elve ellen, amely bizalomgerjesztő komolyságot a legkevésbé sem tanúsít. így érthetetlen az ember előtt, mi jogon állítják az érdekelt államok, hogy a kisebbségi kérdés politicum és nem juridicum ? S felvethetjük azt a kérdést is, hogyha a nemzetközi jog elismeri az obligatio ex contractu-t, az obligatio ex delicto-t, az obligatio quasi ex delicto-t, miért nem hat oda, hogy az egyes hatalmasságok, mint kifejtettem más helyen, az obligatio quasi ex contractu fennállásának az elismerését is a magukévá tegyék annak minden következményeivel? A nemzetközi jog fázik a szankciótól ; de maga a sacro egoismo-t a legfelháboritóbb módon minden alkalommal szankcionálja. . . A nemzetközi jog és a római jog emiitett viszonyát tartva szem előtt, kimutattam egy más tanulmányomban, hogy Magyarország elveszített területeit conditio causa data causa non secuta-va\ visszakövetelheti; mert a feltételt, a lefegyverzést nem teljesítették az államok s azonfelül 10 évre visszamenőleg kártalanítási igénye is van. Legyen szabad ebbeli igazságunkat most a római jog alapján más oldalról is megvilágítanom. A római jog a kötelemmódositó tényezők között kétféle erőszakot különböztet meg. A fizikai behatást, a vis absoluta-t, amelynek a fennforgása esetében érvénytelen a jogügylet; s az erkölcsi kényszert, a fenyegetést, a megfélemlítést, a metus-t, a vis cumpulsiva-t. A megfélemlítés fennforgása esetében érvényes a jogügylet ; de érvényteleníthető, ha metus causam dans contractui-ró) szólhatunk, azaz ha az fenyegetés folytán keletkezett; míg metus incidens in contractum-ml, azaz ha a megfélemlítés csupán a mellékhatározinányokra vonatkozik, csak kártalanítást szorgalmazhatunk. Tagadhatatlan, hogy a trianoni diktátum létrehozása körül az emiitett metus causam dans contractui szerepel. S ezért Magyarország is actio quod metus causa-vd\ e sérelmes szerződésnek a felbontását, az előbbi állapotba való visszahelyezést s az okozott károk megtérítését követelheti; ha a római jognak fenti tanait — amit teljes joggal tehetünk — a nemzetközi jogra is alkalmazzuk. S ez annyival inkább jogosult, mert a római jog megköveteli, hogy a fenyegetés jogtalan s a közeljövőben beálló legyen ; a megfélemlített személyére, szabadságára, vagyonára vonatkozzék; s egy megállapodott, higgadt embert is képes legyen megfélemlíteni. Márpedig e kellékek jelen esetünkben mind fellelhetők. A Hatalmak fenyegetése metus maiori^ qualitatis volt, mert az állam léte forgott kockán a szerződés aláírásának a megtagadása esetén ; metus praesens, mert az ország felosztása, teljes megszállása rögtön bekövetkezett volna; metus injustus, mert Magyarország bűnössége a világháború felidézésében meg nem Dino Grandi olasz külügyminiszter legutóbb Berlinben viszonozta a német kancellár római látogatását