Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - Gazdasági világválság és a békerevizió kérdése

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 október zeti államokat szakítottak ki. A békeszerződésekben azonban nem történt gondoskodás ezen uj kis államok életképességének biztosítására. Sőt ellenkezőleg, a békediktátumok áthághatatlan válaszfalakat emeltek Közép-Európában, s a háború továbbfolytatását idézték fel, nem katonai, de gazdasági téren. Legkirívóbb a változás a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén, hol a háború előtt az összes érdekek egyensúlyban voltak. A békeszerződések itt tökéletes káoszt teremtettek. Egyfelől olyan államokat alkottak, amelyeknek nagy mezőgazdasági feleslegeik vannak, piacaik azonban hiányzanak ; másfelől olyanokat, amelyeknek nincsen megfelelő élelmiszertermelésük, viszont olyan hatalmas iparral rendelkeznek, amelynek termelése sokszorosan túlhaladja a belső fogyasztásukat. Mindehhez hozzájárul, hogy az egyoldalú békediktátumok a félelem és a gyűlölet atmoszféráját is megteremtették. Mindennek következménye az lett, hogy az egyes államok a szükséges érdekközösséget még gazdasági téren sem tartották fenn. A gazdasági egyensúly teljesen felbomlott, a szükséges gazdasági kooperáció hiányzik s igy uj türelmetlen imperialista törekvések születtek. Az elzárkózási szellem gazdasági katasztrófába sodorta Európát és az egész világot. A középeurópai állomok egyre nehezebbé vált kivitelük ellenértékéből nem lévén képesek behozatalukat fedezni, létfenntartási ösztönük arra hajtotta őket, hogy régebbi behozatalukat önmaguk állítsák elő. így megszületett az egyes államokban a gazdasági autarkia. Az eminenter mezőgazdasági államok, mint Magyarország, Románia és Jugoszlávia, mesterkélt uj iparokat létesítettek, melyek drágán termelvén, magas védővámra szorulnak. A fogyasztóközönség itt drágán jut az iparcikkekhez. Ezzel szemben Csehszlovákia és Ausztria, az elsősorban ipari államok, mezőgazdasági túltermelésre törekedtek s ugyancsak drágán termelvén, ez államokban hallatlanul magas az élelmiszerek ára. A volt Osztrák-Magyar Monarchiát gazdaságilag összefüggéstelen területekre darabolták fel és területét nyolc ezer kilométer helyett 14,200 kilométer uj vámhatár szeli át. Az uj vámhatárok nem hasonlíthatók össze a régiekkel, amelyek nem voltak komoly akadályai a forgalomnak. Az uj vámhatárok ellenben teljesen az uj államok imperialista törekvéseit szolgálják és teljesen megakadályozzák az egészséges forgalmat. Különösen Középeurópában tapasztalható ez. Mig 1911-ben az áruforgalom az egész Dunán 2800 ezer tonnát tett ki, 1924-ben a forgalom felénél is kevesebbre, 1300 ezer tonnára csökkent. A győztes államok nemcsak kifelé folytatták ezt az imperialista gazdasági elnyomást, hanem az uralmuk alá jutott kisebbségekkel szemben is. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia befelé is nacionalista gazdasági politikát folytatott s ez a nacionalista gazdasági politika, amikor tönkretette a leigázott kisebbségek gazdasági fejlődését, ugyanakkor szembehelyezkedett az egységes gazdasági világrenddel is. A tót iparnak kedvezőtlen helyzetbe kellett mindenképpen szorulnia, még egyforma elbánás esetén is a sokkal erősebb cseh iparral szemben. A cseh kormányzat azonban a cseh és tót gyáripar küzdelmében nem helyezkedett indifferens álláspontra, hanem minden módon igyekezett a Tót föld iparát és bányászatát elnyomni. Jugoszláviában 4 millió szerb 9 millió nemzetiségnek életlehetőségét szívja magába. Hogy a szerb uralmi politika mennyire kizsákmányolja az uralma alá került többi nemzetiség gazdasági helyzetét, erre vonatkozólag csak azt emlitem meg, hogy mig Jugoszláviábanya régi Szerbia, Montenegró és Macedónia együttvéve az egész lakosságnak 36%-át teszik ki s ez a terület a jugoszláv állam megalakulásától 1927-ig közvetlen adókban mindössze 23%-kal árult hozzá a kiadások fedezéséhez, addig a Vajdaság, amely az egész lakosságnak csak 11-5%-át teszi ki, 25%'%-kal szerepelt az adóterhek viselésében. Az utódállamok a hozzájuk csatolt területeket gyarmatoknak tekintik, annak lakosságát kizsákmányolják és minden terhet velük viseltetnek. Ennek következménye, hogy a szerb uralom alá került magyar területek virágzó ipara majdnem teljesen tönkrement. Az utódállamok az agrárreformok örve alatt kiforgatták a kisebbségeket vagyonukból és a bankok nationalizálásával tönkretették azoknak kereskedelmét is. A rossz békeszerződések következtében a Finnöböltől Közép-Európán keresztül le a Földközi-tengerig közel 30 millió ember él kisebbségi sorban, megfosztva kultúrájától, üldöztetve nyelvhasználatában és teljesen tönkretéve gazdasági téren. Még ha az egész világon egészséges gazdasági fejlődés volna, Közép-Európa még akkor sem konszolidálódhatna, éppen a kisebbségek üldöztetése és az ebből fakadó nyugtalanság következtében. A Kisebbségek üldözése a szomszédos államok között a gyűlölet és a félelem atmoszféráját teremtette meg. A legyőzött népek lelkében a gyűlölet indulatai lobbantak lángra, a jogtalan előnyökhöz jutott népek viszont a revanstól való félelmükben, ellenfeleik állandó lenyügözésére és szegénységbe döntésére törekszenek. A gyűlöletből és félelemből megszületett a bizalmi válság, amely a gazdasági világkrizisre vezetett. Ha tehát a mostani gazdasági világkrizisnek bármilyen eredőjét keressük, mindenik a világháborút követő rossz békeszerződésekre vezethető vissza. Most már felvetődik az a kérdés, hogy a békeszerződések revíziója helyett lehet-e olyan orvosságot, olyan gyógyirt találni, amelytől meggyógyulna a nagybeteg emberiség, illetve a sorvadásnak indult gazdasági világrend? ! A kérdésre mindjárt kérdéssel felelhetünk. Vájjon a bajokat előidéző okok megszüntetése nélkül lehet-e a betegséget meggyógyítani? ! Lehet-e a gyűlölet és a félelem atmoszférájában gazdasági együttműködést teremteni? Lehet-e a leszerelésre gondolni, amikor Európa népei egymással farkasszemet néznek? Lehet-e dunai konföderációt, vagy Pán-Európát teremteni, amikor Európa népei szemben állanak egymással a győzők és legyőzöttek táborában? Lehet-e KözépEurópát konszolidálni, amikor 30 millió kisebbség szenvedésétől visszhangzik az egész világ? Ezekre a kérdésekre éppen most a baj akut állapotában három nagy nemzet kiváló államférfia : Mussolini, Mac Donald és Borah szenátor adták meg a választ, amikor kategorikusan kijelentették, hogy a békeszerződések revíziója nélkül sem leszerelés, sem gazdasági gyógyulás nem várható. A világon azonban jelenleg még nem a bölcseség és a megértés, hanem a vakság és a gyűlölet uralkodik s éppen ezért pillanatnyilag még nem várhatunk sikert és nem szakithatjuk le ezen kijelentéseknek gyümölcsét. Azonban a további gazdasági romlás és a népek elégedetlensége és nyomora lassankint érlelni fogja az igaz igét és megadásra fogja kényszeríteni a gyűlöletet és az erőszakosságot. Egyedül a revízió fogja megváltani az emberiséget további szenvedésétől." A magyar nép ösztönösen megérezte a helyes utat s ha mostani gazdasági nyomorúságában nem csügged el, hanem nagy elszántsággal és kitartással halad az eddigi uton s ha a magyar kormányzat is politikája tengelyévé teszi a revizió gondolatát, akkor, de csakis akkor jutunk el a szebb és boldogabb magyar jövendőhöz.