Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - Gazdasági világválság és a békerevizió kérdése

1931 október MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 képességű diplomatákat adományozni a történelemnek : Apaffy Mihály Telekije. Rákóczi Ferenc Kray Jakabja, Kossuth Lajos szerencsétlen végzetü Teleki Lászlója, vagy éppen az idősb gróf Andrássy Gyula a legkimagaslóbb példái ennek az igazságnak. Különösen szembeszökő volt ezen a téren a magyar köznép és értelmiségi osztályok teljes külpolitikai tájékozatlansága, sőt érzéketlensége a háború befejeztével és a forradalmak során, amikor naiv hiszékenységével s a világ ismeretének teljes hiányával részben maga is oka volt, hogy a forradalmakat olyan ellenállás nélkül engedte magán végiggördülni és hogy olyan bénitó meglepetéssel értesült a békediktátumok során a magyarság szörnyű elszigeteltségéről. Ezt az állapotot a legsürgősebben meg kell szüntet nünk és ebben a munkában akar előljárni a legnagyobb publicitásu, oktató és nevelő orgánum, a Rádió. A külügyi tájékoztatás alapját a hetenként negyedórás időterjedelemben megszabott összefoglaló, külügyi előadások alkotják, amelyekben a rádió mikrofonja előtt teljes heti helyzetképét kivánjuk megadni a külpolitikai eseményeknek. Ezek az előadások bekapcsolják a hallgatóközönséget a mai történelemformáló idő közvetlen szemléletébe és megvilágítják azokat az irányokat, amelyek a népek sorsának intézésében döntő jelentőséggel szerepelnek. A világesemények helyes megitélésére, gyakorlati értékelésére tanítanak ezek a heti beszámolók és megmutatják azt az utat. amely a helyes világszemléleten keresztül a magyarságot elzárt és valósággal elszigetelt helyzetéből kivezetheti. Már az eddigi eredmények is azt igazulják, hogy a közönség túlnyomó többsége, még a legalacsonyabb műveltségű rétegek is nagy rokonszenvet és érdeklődést tanúsítanak ezek iránt az előadások iránt és így remélhető, hogy a magyar rádiónak ez az akciója csakugyan megközelíti majd a mindenki által óhajtott célt, a külpolitikailag helyesen iskolázott, önállóan és ösztönösen gondolkodó magyar külpolitikai közvéleményt. Az ezidei programjában elhangzó történelmi előadások során pedig azoknak az éveknek történelmi ismereteit kívánja pótolni, amelyek históriáját a mai felnőtt generáció már nem tanulta, pedig az egész mai világ mindenféle politikai és gazdasági problémája csak ötvenhatvan esztendőre nyúlik vissza. Ezzel szemben az iskolákban ezelőtt még 15 évvel csak a szabadságharcig vagy legfeljebb akiegyezésig tanitották a történelmet, szem elől tévesztve azt a tényt, hogy pl. a berlini kongresszus valóságos fordulópontja a legujabbkori történelemnek. A mai nemzedékre nézve tehát elsőrangú fontossággal bir a történelemnek tüzetes és alapos ismerete. A rádió munkájának egyik részét végül az az előadássorozat jelenti, amely rendszeresen végighalad azoknak az európai és tengerentúli államoknak, vagy hatalmi csoportoknak diplomáciai törekvésein és politikai érdekeik ismertetésén, amely államok jelentős súllyal szólnak bele Európának vagy a világ sorsának intézésébe.« M. J. /Gazdasági világválság és a békerevizió kérdése Irta: Dr. Fali Endre A világháború óta az egész világ közgazdasági helyzete súlyos beteg. A betegség általános elszegényedésben és munkanélküliségben jelentkezik s az életstandard süllyedését vonja maga után. Nincs egyén vagy nemzet az egész világon, ki saját testén a következményeket fájdalmasan ne tapasztalná. Az emberiség uj fogalmakat tanult meg és uj fogalmak nyugtalanítják az életet, mint világkrizis, bizalmiválság stb. Általános depresszió uralja a lelkeket s a magasabb emberi és nemzeti törekvések háttérbe szorulnak. Csak a napi baj. a napi nyomorúság érdekli az emberiséget. Komoly tudósok, politikusok és közgazdászok törik a fejüket, keresik a bajok okát s keresik az orvosságot. Már is számos javaslat látott napvilágot, mely több-kevesebb figyelmet érdemel. Moratórium, a súlyos bajokkal küzdő államok rövidlejáratú kölcsöneinek meghosszabbítása uj hosszúlejáratú kölcsönök nyújtása, Páneurópa, dunai konföderáció, egységes valuta s hasonló tervek vetődnek fel, hogy tiszavirág életet éljenek s rövidesen helyet adjanak uj terveknek és uj gondolatoknak. Ez alatt az emberiség pusztul, a nyomorúság nő s mind alkalmasabb talajul szolgál a bolsevizmusnak, amely a polgári társadalom s a kapitalista világrend elpusztítására törekszik. Amikor tehát a gazdasági világ-kataklizma az eddigi társadalmi és gazdasági világrendet felforgatja és belehasit az egyének és az államok életébe, az a kérdés vetődik fel, lehet-e célja és értelme annak, hogy a magyar nép tovább foglalkozzon a revíziós mozgalommal, ennek sikerétől várhatja-e sorsának jobbrafordulását, vagy pedig uj utakon kell keresnie jövő boldogulását? ! Erre a nagyon komoly horderejű kérdésre csak akkor adhatjuk meg a választ, ha előbb kutatjuk a gazdasági világkrizis igazi okait. Vizsgálnunk kell azt a kérdést, hogy a gazdasági világkrizis mily eredőkből tevődött össze s vájjon ezek az eredők megszüntethetők-e a könyörtelen békeszerződések revíziója nélkül ? Kétségtelen, hogy a világháború előtt az egész világon polgári jólét uralkodott, tehát az is kétségtelen, hogy minden baj forrása a világháborúra vezethető vissza. A világháború a történelemben ismeretlen megpróbáltatást zúdított az európai országokra. A legmegbízhatóbb becslés szerint a világháború százötvenkilenc milliárd dollárjába került Európának. A háborút megelőző huszonhét milliárdról kétszázhuszonnégy milliárd dollárra emelkedett a háború végéig a hadviselő felek államadóssága s ebből hétnyolcad rész Európára esik. Nem szabad végül elfelejtenünk azt sem, hogy a világháború úgyszólván kizárólag európai területen folyt és négy éven át a modern technika minden vívmánya arra volt beállítva, hogy nemcsak emberéletben, de gazdasági értékekben is minél nagyobb pusztítást végezzen. Ezt a gigantikus méretű adósságot és pusztítást Európának még hosszú évtizedekig kell megsinylenie. A gazdasági válság emez elháríthatatlan indokán kivül van azonban az európai gazdasági bajoknak egy olyan kategóriája, amely független a világháborútól és főokát inkább a háborút befejező esztelen békeszerződésekben leli. A békeszerződések óta eltelt tizenegy év története világosan beigazolta, hogy a vakság és a gyűlölség által teremtett békediktátumok súlyosan megbosszulják magukat. Elsősorban súlyosan megboszulta magát az a tény, hogy a békeszerződések megkötésénél nem törődtek az évszázadok alatt kialakult gazdasági fejlődéssel és az egyes területek gazdasági egymásrautaltságával. Az ebből a mulasztásból fakadó bajok leginkább Közép-Európában észlelhetők, ahol nagyobb gazdasági egységekből uj, kicsiny nem-