Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - Hol van államalkotó erő a Duna-medencében?

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 október is rendelkezik ezer év patinájával, rendelkezhet az államépitésnek olyan erkölcsi és szervezkedési erejével, mellyel szemben ezeréves állami multunk még nem jelent végleges fölényt. Lehet-e már ma erre a kérdésre választ kapni és ha ez a válasz ma talán még nem volna végleges : a mérleg nyelve merre húz? Magyarország régi ezeréves és mai csonka államiságában rejlik-e a nagyobb államalkotó és fenntartó energia, vagy az uj államok mai terjedelmében? Mii mondanak az események? Csak a napokban olvastuk Vajda Sándor erdélyi politikus nyilatkozatát és az azt kisérő saitókoncertet. melynek lényege az, hogy az erdélyi románságnak ma már távolról sem az az érzése, hogy anya országával egyesült, hanem az, hogy az anyaország, a Regát, igáját kénytelen nyögni. Ezt a nyilatkozatot nem egy pillanatnyi politikai helyzet teremtette meg, hanem egy hosszú küzdelem eredménytelensége. Ha Mamit Gyula parasztmozgalmát helyesen értékeljük, akkor észre fogjuk venni, hogy itten az erdélyi kultúrfölény a regátbeli maradiság és balkánizmussal szemben akart politikailag is érvényesülni. Maniu bukása egyben bukása volt Erdély politikai érvényesülésének. Nos Romániának megvan a maga Erdély kontra-Regát problémája, bár itten nemcsak egy fajról, hanem egy nemzetről is beszélhetünk. Mi lehel másutt, ahol még a nemzeti egység sincsen meg. Csehszlovákiának meg van a maga Szlovenszkó és Russinszkó problémája. A tótok külön nemzetnek tartják magukat, nem csehszlováknak, hanem csak tótnak, ezért külön autonómiát köveidnek. A Tuka-per élesen rávilágított a csehszlovák állam krízisére, mely Tuka bebörtönzésével természetesen nem leli megoldva. Jugoszláviában ma csak horvát-kérdésről hallunk. pedig itten is meg van az Erdély-Regát probléma párhuzama. A diktatúra kihirdetése előtt egy erős autonóm mozgalom fejlődött ki, melynek szellemi atyja Pribicsevics volt és célja a történelmi Szerbiával szemben az uj területeknek közjogi és politikai egyéniségét biztosítani. Maga a horvát kérdés ma talán még hevesebb, mint valaha is volt, mert nem találja meg a nyílt politikai életben a levezetést. Mindezekről nem lehet azt állítani, hogy csak felületes polilikai problémák, mert a valóságban mindegyik országban súlyos államkrizist idéznek elő. Ha nem volna komolyabb jelentőségük, tizenhárom évi államiságban módot kellett volna találni a megoldásukra, a valóságban nem hogy enyhültek volna, hanem súlyosbodtak. Jelentőségük unnál nagyobb, mert a tulajdonképeni államalkotó tényezőknek és erőknek az ellentétét mutatja. Mutatja ez azt, hogy az az alap, melyre az uj államiság — a nagyhatalmak jóvoltából — felépült a különböző területek u. n. államalkotó népeinek (erdélyi és regátbeli román, szerb és horvát, cseh és tót) feltételezett egyneműsége egyáltalán nem valóság, hanem egy hipotézis, aminek a valótlanságát a közös államba való kényszerítés csakhamar nyilvánvalóvá tett. Hol van hát a nagyobb államalkotó erő? az ezeréves Magyarország részén, vagy odaát? De még ezzel a kétségtelen eredménnyel, illetőleg eredménytelenséggel sem tartjuk a kérdés erkölcsi oldalát véglegesen elintézettnek. A feleletet az összehasonlításból kaptuk, a mi erkölcsi jogunkat a kettő szembehelyezéséből származtatjuk le. Van a kérdésnek még egy általános európai oldala is, mely a megoldást a mi javunkra szinte parancsolólag követeli. Az utódállamoknak az a gyengesége, hogy mai túldimenzionál/ területükön egészséges államot tákolni nem képesek, magával hozza, hogy a tőlünk levált és odu nem szervesen bekapcsolódott részek geopolitikai gravitációs cen truma mindinkább Csonka-Magyarország felé tolódik el. Rt egy geopolitikai törvénynek a hatásával van dolgunk ; ez a fejlődés akkor is bekövetkezik, ha mi ebben az irányban az ujjúnkat sem mozdítanák meg. A magyar irredentizmus és revíziós propaganda fokozhatja ennek a fejlődésnek a tempóját, de ez bekövetkezik önön erejénél, a geopolitikai összetevők hatásánál"'fogva. A lazán összefüggő belső ellentétekkel teli részek* odahuznak, ahol nagyobb vonzóerő van. Mai és ezeréves államiságunk és kétségtelen kulturfölényünk vonzóerőt gyakorol a levált részekre még akkor is, ha régi nemzetiségeink ezt történetesen önmaguknak sem akarnák bevallani. Ámde a geopolitikai egyensúlynak ez a felbomlása ellenakciói vált ki az állami halálom birtokosai részéről. A belső erő hiányát külső erővel és erőszakkal próbálják pótolni. Erős fegyverkezéssel és Magyarországgal szembeni agresszív külpolitikával. Ez az ellenhatás is egy geopolitikai törvényszerűségen alapszik. Hiszen a boldogult Monarchia is azzal igyekezett belső gyengeségét palástolni és eltüntetni, hogy kifelé erősnek mutatkozott Ebből azonban baj származhat nemcsak a fegyvertelen Magyarországra, hanem egész Európára, mert a háború szikráját ma már nem képes senki sem izolálni. Mindebből pedig a tanulság az, hogy Magyarországnak nemcsak erkölcsi fölénye van a Kárpátok koszorúján belül való államalkotásra, hanem ez egyenes európai hivatása, mert csak így képes Európának ez a része véglegesen konszolidálódni. „Külügyi negyedóra" A Magyar Rádió időszerű újítása Egész Európa rádióhallgató közönségét meglepte a magyar rádiónak egy igen érdekes ujitása, melyet'a magyar közönség külpolitikai tájékozottságának helyes irányítása és nevelése céljából életbeléptetett. Az ujitással, amelyet Szőts Ernő, a Rádió üzemvezető igazgatója a következő szezonról tett nyilatkozatában jelentett be, a Magyar Rádió a legtöbb ország rádióját megelőzte. A magyar rádió vezetősége az alábbiakban informálta lapunkat nagyszerű ujitásáról, amely a rádióműsorok aktuálizálása terén a legjelentősebb haladás : »A magyar rádió magáévá tette azt a feladatot, amely különösen az összeomlás, illetve a magyar önállósági élet óta bukkant fel, tudniillik, hogy a magyar társadalomban, kezdve a legműveltebb rétegektől a legalacsonyabbig, fölkeltse az érdeklődést a külpolitikai kérdések iránt. A magyar faj határozottan nagy érdeklődést tanúsított a múltban az ország sorsával kapcsolatos külpolitikai kérdések iránt. Akár az Árpádok hatalmas külpolitikai zsenijére gondolunk, akár a magyar Hunyadi-dinasztia kiváló diplomáciai eredményeire, vagy akár a régi önálló Magyarország országgyűléseinek minden kérdésben, de elsősorban a külpolitika kérdéseiben megnyilatkozott eleven érdeklődésére, mindezek azt bizonyítják, hogy a magyar nép, mint pompás guvernementális és feltétlenül államalkotó erejű faj, magával hozta keleti hazájából a legértékesebb politikai tehetséget. Az Ausztriával való együttes élet folytán a kettős birodalom külpolitikájának irányítása teljesen Ausztria kezébe csúszott át és igy a magyarság négy évszázadon át lassanként elveszítette érdeklődését, majd érzékét s végül ösztönös hajlamát és iskolázottságát a külpolitika terén. Ez alatt a négyszáz esztendő alatt a magyarsál; lelkében élő politikai erő és tehetség kizárólag a belpolitikai kérdésekre fordult. Annak érzékelésére, hogy milyen nagytehetségű erő volt benne, elég, ha visszatekintünk Magyarország alkotmányos harcaira, amely küzdelem tele van a legfinomabb alkotmányjogi distinkciókkal, jeléül a magyarság kiváló politikai érzékének és tudásának. Ez alatt a négyszáz év alatt csak az erdélyi fejedelmek, valamint Rákóczi és Kossuth törekvései szerepelnek magyar külpolitikai aktusokként, de a magyarság még ezekben a külpolitika iránt eltompult századaiban is tudott kiváló