Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 9. szám - Francia orientáció? 2. [r.]

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA íítöl szeptember lyek a két államra nézve előnyöket és hátrányokat foglallak volna magukban és kétséges, hogy különösen Ausztriára nézve nem a hátrányok lellek volna-e túlsúlyban. Kilenc szól a francia elvi álláspont mellett az is. hogy a gazdasági blokkok alakulása, amelyekben mindjárt a megalakuláskor egy nagyhatalom vesz részt, a többi nagyhatalom részéről, a francia különérdcktől eltekintve is, szükségszerűen ellenállással kell, hogy találkozzék. Az Ausztria és Magvarország közötti gazdasági forgalom, a kölcsönös termelés és fogyasztás számadatai, amelyeket egy ilyen rövid cikk keretében természetesen csak néhány pregnáns számmal lehet felsorakoztatni, a legteljesebben igazolják az osztrákmagyar vámszövetség gazdasági indokoltságát. Magyarország külkereskedelmi forgalma (behozatal és kivitel) 1930-ban 1743.3 millió pengő, amely szám a kivilel és behozatalnak egyaránt való csökkenése, az árak süllyedése, a rossz termés és devizakorlátozások stb. következtében ebben az esztendőién legalább 30°/o-kal visszamegy. Ausztria külkereskedelme (behozatal és kivitel) 1929-ben 5516 millió schillinget tett ki, amely számban már 1930ban csökkenés mutatkozott és 1931-ben szinten nagy visszaesés lesz. Ausztria behozatala mezőgazdasági terményekben, (buza, liszt, rozs, árpa, zab, tengeri és állatok, különösen sertés, len és kender, nyersdohány, gyümölcs, gyapjú, nyersbőr) 1929 és 30-ban meghaladta az 1000 millió schillinget. Magyarország mezőgazdasági összexportja 523 millió pengő. Tehát az osztrák mezőgazdasági behozatali szükségletnek felénél valamivel többet tesz ki. Már most az oszlrák mezőgazdasági import és a magyar mezőgazdasági export számadatai ugy alakulnak, hogy egy vámszövetség esetén ez a közös vámterület minden mezőgazdasági cikkben olyan fogyasztási területet jelent, amely — a buza és liszt kivételével, amelyre azonnal rátérek — még mindig importterület maradna, amelynek tehát a vámvédelme ugy a magyai*, mint az osztrák mezőgazdasági termelésre nézve teljes mértékben érvényesülne. Ez tehát annyit jelent, hogy a közös vámterület azonnal függetlenitené magát a világpiaci áraktól és előállna ugyanaz a helyzet, amely a magyar mezőgazdaságnak az osztrák-magyar monarchia fennállása alatt a rentábilis termelésnek és fejlődésnek kivételes helyzetét biztosította. Ebben a kombinációban megoldandó probléma marad a buzakérdés. Ausztriának ma búzában és lisztben beviteli szükséglete \\'-> millió q körül mozog. A magyar exportfelesleg évenként 6—8 millió q. Azonban a búzatermelés csökkentése Magyarországon mezőgazdasági termelésünknek céltudatos átalakítása, más mezőgazdasági termények fokozott produkálására úgyis elkerülhetetlen következménye a búzatermelés világpiaci helyzetének. Ennek az átalakulásnak be kell következnie. Erészben végre programmatikus nyilatkozatok is történtek a kormány részéről és enélkül egy külön Magyarország létalapjainak megteremtése is teljes lehetetlenség. De mennyivel könnyebb ezen mezőgazdasági termelés átalakilásának gyakorlati keresztülvitele, ha 3 millió q búzatermelés leépitéséről (300.000 hektárral kevesebb búzatermő föld, ami az 1923-as búzatermő területnek pontosan megfelel) volna csak szó és ennek megtörténtével az egész közös magyar vámterület már búzában is importterületté válnék és a teljes vámvédelem élvezetéhez jutna. Figyelembe veendő erészben az is. hogy az Ausztriában ma létező kenyérkeverési rendszer a rozs javára, az osztrák fogyasztás érdekében könnyen megszüntethető vagy enyhíthető volna, ami az osztrák buza és lisztfogyasztást fokozná. Azonkivül a 16 milliós fogyasztási terület a búzatermelés csökkentéséi és más mezőgazdasági ágakra való áttérést (állattenyésztés fokozása, megfelelő legelőkkel és takarmánytermeléssel, len és kender, dohány; tervszerű, az egész terület fogyasztóképességén alapuló, minden aleatorikus világeseménytől független, belső kiképzését engedné meg. Ausztria mezőgazdasági termelése ilyen körülmények között megtartaná a teljes vámvédelmet. Ipari termelése részére vámmentesen biztosíttatnék az egész magyar piac. A magyar ipar nem nagy mértékben érintetnék az oszlrák verseny által. Ideiglenesen kartelszerü megállapodások könnyen átsegíthetnének a nehézségeken. Hogy rövidség okából csak néhány példát említsek, faimportunk 93 milliójából eddig Ausztria csak 6 milliói fedezett, a 38y2 millió papirimportból I6V2 milliót. Az osztrák nehézipar, autóipar előnyei kézenfekvők. A magyar ipar viszont a mezőgazdasági termelés értékesítésével szükségszerűen hatalmasan megnövekedő áraiban, vagyis a mezőgazdasági termelés rentabilitásának helyreállításában és ezáltal a nemzeti jövedelem lényeges fokozásában, a belső fogyasztás megnövekedése révén az osztrák ipari versenn3'el szemben az ellenértéket sokszorosan megtalálná. Nem is kétséges, hogy Ausztriában megvan a készség egy osztrák-magyar vámszövetség vagy vámunió előkészítése tárgyában. A hágai határozat a német-osztrák Anschluss tekintetében bizonyos fokig nehézséget képez. Minthogy azonban a szótöbbséggel hozott bírói döntés nyilvánvalólag polilikai nyomás következménye és hogy már a szavazó államok névsora bizonyítja azt a tényt, hogy az nem elvileg az osztrák »kötöttsége gondolata, hanem egyenesen a német-osztrák gazdasági egyesülés terve ellen hozatott, legalább is valószínű, hogy ez a formai akadály el lenne hárítható. Fontosabb az a körülmény, hogy Hantos Elemér, aki évek óta rendkívül alapos és értékes munkát végzett a dunai államok gazdasági kapcsolatának előkészítésével és legújabban egy memorandumot terjesztett a népszövetség elé ebben a tárgyban, néhány nap előtti előadásában Genfből visszatérve, kifejtette ottani tárgyalásaiból folyó azt az impreszszióját, hogy amint bizonyos mértékig kedvező atmoszféra mutatkozik preferenciális vámmegoldások és egyéb közös megállapodások tekintetében egy Magyarországra, Ausztriára, Csehországra, Jugoszláviára, Romániára és esetleg Lengyelországra kiterjedő blokk tekintetében, addig egy osztrák-magyar vámszövetség gondolatával szemben egyelőre, a mai hatalmi helyzetben megfelelő fogadtatás alig remélhető. Világos, hogy a kapitalizmus teljes összeomlásával fenyegető általános helyzet egyik, még pedig legfontosabb gyógyszere az államok egymásközti elzárkózásának megszüntetése és minél nagyobb egységes gazdasági területek kialakítása. Mérhetetlenek azonban azok a nehézségek, amelyek egy ilyen öt vagy hat állam között létesítendő blokk kialakítása jelent. Proximus iam ardet Ucalegon. Az olyan elvi készségek a népszövetség hatalmi faktorai részéről, amelyek csak éveken át tartó, hosszú, principiális tárgyalásokhoz és minden valószínűség szerint fiaskóhoz vezethetnek, Középeurópa gazdasági élet-halál küzdelmében, nem segítésre, csak arra alkalmasak,