Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 9. szám - Francia orientáció? 2. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA A REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XII. ÉVFOLYAM 9. SZ. BUDAPEST 1931 SZEPTEMBER X FRANCIA ORIENTÁCIÓ ? Irta Madarassy-Beck Gyula báró Paléologue, Franciaország nagykövete a háboru alatt »La Bussie des Tsars« cim alatt kiadott ragyogó munkájában egy beszélgetést közöl, amelyet 1915 január 1-én Sasonov orosz külügyminiszterrel és Buchanan, Anglia oroszországi nagykövetével a háboru perspektívájára nézve folytatott. Ebben a beszélgetésben Paléologue a legnagyobb hangsúllyal mulatott rá egy, az osztrák-magyar monarchiával kötendő különbéke rendkivüli előnyeire, ugy Franciaország, mint Oroszország, de a háboru esélyei íszempontjából is. Felvetette azt a gondolatot, hogy Galíciának egy, a Bomanovok uralma alatt álló autonóm Lengyelország részére való lekapcsolása és Bosznia-Hercegovinának a szerbeknek való átengedésével szemben egy ilyen különbékének megkötését különösen a Habsburgokat Olaszország és Bománia részéről fenyegető nagy veszedelmek következtében [lehetségesnek tartaná. Sasonov eredeti álláspontja az volt, hogy a monarchia szétdarabolandó, mert a cseh és horvát kérdés megoldása nélkül ,a különbéke Oroszország részére lehetetlen. Paléologue ezzel szemben kifejtette, hogy a csehés jugoszláv kérdés a háboru óriási érdekeivel szemben teljesen másodrangú és hogy egy hatalmas politikai rendszer fennmaradása a Duna völgyében /•ranciaországnak, de sőt Európa exisztenciális lehetőségének is imminens érdeke. Sasonov meghajlott Paléologue érvei előtt és kijelentette, hogy a Francia nagykövei álláspontját egy tárgyalás megindításának bázisául elfogadhatónak tarlja. Paléologue még aznap sürgönyileg közölte ezen tárgyalást a francia külügyminiszterrel, Delcasséval, akinek válasza január 9-én érkezett meg. A válasz teljesen negaliv volt. Paléologue, Doulcet követségi tanácsosnak a Delcassé sürgöny vétele után a következőkel mondta: »Ha egy nagy katonai vereség hirél közölte volna velem, nem lennék jobban konslernálva A békekötések óta lefolyt liz esztendő gazdaságpolitikai és diplomáciai szomorú története Paléologuenak és nem Delcassének ad igazat. A politikai és gazdasági teljes lezüllés a Duna medencéjében nem utolsó sorban az osztrák-magyar monarchia, szerencsétlen, oktalan, értelmetlen és a következményekkel nem számoló feldarabolására vezetendő viszsza. J)e hogy egyenesen francia érdekek is milyen közelről vannak érintve a monarchia megszűnése állal, ,annak közvetett bizonyiléka Franciaországnak a némol-osztrák Anschluss elleni folyton tartó küzdelme, attól való páni félelme, amely legutóbb a német-osztrák vámunió elleni kétségbeesett és nem éppen a leglojálisabb fegyverekkel megvívott, végül győzelmes csatában csúcsosodik ki. Ha ma Magyarországon francia orientációról l>eszélünk, minthogy mi vagyunk ebben a kiépítendő kapcsolatban a segítségre szoruló fél, azzal az országgal szemben, amely legalább még egy bizonyos időre a világkapitalizmus napról-napra betegebb testének gyógyítási lehetőségeit, — ha ilyenek még egyáltalán vannak — a kezében tartja, bele kell helyezkednünk abba a pszichébe, amely a francia politikái változatlanul és kérlelhetetlenül dominálja. Betlenetes drámai erővel nap-nap után ujabb gazdasági jelenségek rázkódtatják meg a világ struktúráját. Az angol font tragédiája és az ahhoz hozzáfüződő jelenségek, ijesztő, kísérteties fénnyel világítják meg a békekötés óta folytatott nemzetközi gazdaságpolitika végzetes eltévelyedéseit. És mégis Flandin, francia pénzügyminiszter a pár nap előtt Genfben tartott beszédben egy betűvel sem tántorodik el az eddig változatlanul vallott politika Bip van Wínkle-i, egyenesen naivan ható tételeitől, amely egy a világgazdaság történetében páratlanul álló világégés közepén nem lát egyebet, mint a »német veszedelem fikcióját. Kicsinyes egyoldalúság, végzetes rövidlátás, de elvégre mint adottsággal, ezzel számolnunk kell. Ha francia orientációt keresünk, meg kell tehát találnunk azt a pontot, amely Magyarországot a franciák szempontjából komoly jelentőségű archimedesi ponttá teszi. Olyan ponttá, amely fontos a francia mentalitás mai helyzetében. Ausztria értékessé tudta tenni magát az Anschluss lehelőségének hangsúlyozásával és minden előnyt megkapott, amely ezen pozíciójával járt. Első kölcsöneinek nemzetközi garanciáját, prioritást, későbbi kölcsöneit, a reparációk fizetése alóli mentességet. Ugyanezen a vonalon kell keresnie Magyarországnak is a francia orientációt. Keresnie kell ugy, hogy amikor egy olyan po'üikát folytat, amely ezen cél elérése szempontjából kívánatos, egyben megtalálja a kivezető utal mai rettenetes helyzetéből. A gazdasági adottságok játéka hozza magával, hogy a kél cél együtt elérhető. Meg kell alkotni az osztrák-magyar vámszövetséget, amely intézményesen kizárja a német-osztrák Anschluss! és igv a francia politika legelemibb célzata szempontjából a franciák részére súlyos értéket képvisel és amely egyben megadja a lehetőséget arra, hogy a mostani pepecselés és foltozás helyett mi és Ausztria is egy életképes, 16 millió lakosra kiterjedő, a mult tradícióira támaszkodó, a kölcsönös gazdasági lehetőségek egyenes ráutaltsága által megvédett, egészséges gazdasági blokk kiépítését teremtsük meg. A német-osztrák Anschluss elsősorban politikai lépés volt, olyan gazdasági adottságokkal, ame-