Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - A német külpolitika céljai. Brüning kancellár ellenfelei

1931 augusztus MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 polgári jogokkal megajándékozni), nem is lehet tagja et népképviseletnek. Tehát a parlamenten kivül működik. Erős szervező erő lakik benne, jó szónok, kiváló agitátor, de még be kell bizonyítania, hogy valóban nagy pártvezér is. Megalkotta rengeteg pártját, mint valami ellenzéki blokkot, amely a legszélsőbb radikális jelszavakkal dolgozik és most hogy aratnia kellene, látja, hogy útjában áll saját programja, útjában állanak a jelszavak, amelyek szárnyakat adtak neki. Az antiszemita jelszavak, a világboldogító pénzügyi tervek, az idegenek száműzése német földről és a nem nemzeti vagyon lefoglalása az állam javára nem valósithatók meg a mai elnökkel, a mai parlamentlel, a német nép mai mentalitásával. Hitler hatalomra jutása csak azt jelentené, hogy Németország egyidőre elszigeteli magát a nagy világtól és belső harcok utján próbálja megvalósítani a Hitlertől megálmodott harmadik birodalmat. Talán sikerülne ez a kísérlet, valószínűleg azonban nem, de Németországban kétségkívül letörné a szocializmust, egyúttal azonban a kapitalizmust is és megteremtene valami uj változatot, amelyről többet e pillanatban mondani sem lehet. Egy tény azonban mutatja, hogy mily veszedelem rejlik a Hitler pártban, nevezetesen hogy sikerült neki nemcsak az összes radikális polgári elemeket zászlója alatt egyesíteni, hanem a kommunizmustól az ifjúságot is visszahódítani, amely bolsevista eszmékkel terhesen lett nacionalista, de nem a nemzeti eszmék megvalósítására, hanem egy uj társadalmi rend megalkotására, amely közelebb állana a kommunizmushoz, mint más polgári ideálokhoz. Hitler még eddig nem tudott pártja számára oly programot kidolgozni, amely helytálló volna akár a szűkebb német világban, akár a nemzetközi vonatkozásokban. Ama kijelentése hogy csak legális eszközökkel kívánja a harmadik birodalmat megalapítani, nem volt elegendő a kedélyek megnyugtatására. Az eredmény máris mutatkozik, például a porosz népszavazás eredményéből kiszámítható, hogy a nemzeti szocialisták híveinek száma fogyóban van, ha nem is oly mértékben, amint azt a szocialisták hirdetik. Hitlernek azonban egy nagy előnye van, amely előny viszont a német nemzet egyik nagy szerencsétlensége. A polgári pártok ugyanis teljesen szétforgácsolódtak és annyira elveszítették a talajt lábaik alól, hogy komolyabb értelemben német polgári pártról, a katholikus centrumot kivéve, már nem lehet beszélni. A centrum kivételes helyzete ismeretes, a katholikus választók nagy tömege a politikai élet ezer változatai közben is hiven kitart mellette, a centrum tornyot megdönteni még senkinek sem sikerült, sem Bismarcknak, sem Bülow hercegnek és nem fog sikerülni Hitlernek sem. De a többiek... ? Stresemann pártja a német néppárt feloszlóban van, a gazdasági párt pár mandátumával alig számit a közéletben, az újonnan alakult konzervatív csoportocskák visszhangra nem találnak és a német polgárok milliói a választásokon nem tudják, hogy merre csatlakozzanak. Ez okból támogatják a polgárság milliói a szocialista pártot és ez okból tudott Hitler is oly gyorsan hatalmas tábort alapítani. Szocialisták és nemzeti szocialisták körülbelül egyenlő erősek. De amig a szocialisták a fennálló államot, mondjuk a respublikát támogatják, Hitler és tábora egy uj államot uj társadalmi renddel, uj berendezésekkel akarnak teremteni. E két tábor összeütközése tömegsztrájkra vezethetne. Arra a problémára, vájjon lehetne-e Németországban ma még a szocialisták ellen kormányozni, szinte lehetetlen a felelet. Brüningnek szóval alig van más módja, magát a kormányon tartani, mint a szocialisták segítségét igénybe venni. A támogatás ára majdnem mellékes, mert Brüningnek egyelőre csak külpolitikai céljai vannak, amelyeket a szocialisták különben is helyeselnek. Az utolsó időben történtek ugyan lépések, amelyek a jobboldali vezetők közül Hugenberg közeledését a kancellárhoz célozták, de e törekvéseknek sikerük alig lehet. A Hitlerizmusnak végre a kormány nézőpontjából talán csak az a jelentősége van, hogy segiti őt a kommunizmus ellenes harcban, miután a nemzeti szocialisták halálos ellenségüket Moszkva embereiben látják. (A kommunisták nyilván csak azért támogatták a porosz népszavazást, hogy a mozgalom vezetőit, tehát az egész jobboldali tábort, kompromitálják.) Mindenesetre a két szélső radikális tábor a kommunisták és a Hitleristák, a szó valódi értelmében sakkban tartja egymást, ha tömérdek embervért is követel a politikai küzdelem eme elfajulása. Talán jó, hogy különben a politikai élet úgyszólván szünetel és nem a fórumon hadakoznak egymás ellen a pártok, mert mi haszna sem volna a közéletnek eme küzdelemből. A Reichstag ujjáválasztása óta nem is munkaképes, bár Hitlerék és Hugenbcrgék kivonultak belőle. Még a külföldön sem emelkednek hangok Brüning diktatúrája ellen. Az adott helyzetben talán más kormányzás lehetőség nincs is. Brüning utja tehát nincs ködbe burkolva. Hoover immár megvalósított terve megadja neki a módot, hogy rendbehozza az állam háztartását. Európai körútja megismertette vele a vezető államférfiak nézeteit. A francia közeledés lehetőségei nyiltau előtte fekszenek és jól tudja, hogy Franciaország politikai engedmények nélkül nem fog Németország gazdasági bajain segíteni. A francia politikai óhajok M. Louis de Vienne, Franciaország budapesti követe, a francia becsületrend parancsnoki jelvényét kapta