Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8. szám - A német külpolitika céljai. Brüning kancellár ellenfelei

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 augusztus volt a felelet. Azt mondják, Hoover, az Egyesült Államok köztársaságának elnöke, német eredetű s családjának neve hajdan Huber volt. Talán az ereiben keringő csöpp német vér vezette Hoover kezét, mikor megírta a Németországot nagy katasztrófától megmentő német moratórium javaslatot. Vér nem válik vizzé. Hogy válnék vizzé azok ereiben, akik nem a maguk jószántából lettek más állam alattvalói? A megszállott területeken élő magyarok élete, érzelmi szempontból, egyszerűbb, mint a kivándorlottaké, ha sorsuk nehezebb is. Nincs két hazájuk, csak egy a régi Magyarország, melyről gondolkozniok, beszélniök csak titokban szabad. Magyar voltukéri nemcsak hátrány, anyagi kár éri őket, hanem üldözés is. Magyarságuk vértanúi ők, akiknek ezért még panaszkodniok sem lehet. Lelki passzív reszisztenciában élnek idegen uralom alatt és ezért a világ nem bámulja őket, mint az indusokat. A szenvedő magyar nem feltűnő látvány Európában, mely csak a távol kelet hőseiért tud lelkesülni. A rokkájával tüntető indus: festői jelenség, sajtóbeli téma. A szemérmes magyartól az ilyen tüntetés — sajnos — idegen. A megszállott területen élő magyarokat még az ártatlannak tetsző statisztikai tudomány is, mely jó fegyver az ottani államhatalom kezében és üldözi, tömegesen, százezerszámra semmisiti meg őket az európai közvélemény előtt. Ki emelhet szót ezekért a néma testvérekért, az elsikkasztott magyarokért, akik oly tökéletesen meghaltak a világ számára, mintha csakugyan kivégezték volna őket. Ki állithatja őket talpra? Ki hívhatja életre őket? Ki felelős azért, hogy a remélt feltámadáskor, ezek is segítsenek feltámasztani a szétdarabolt országot? A megszállott területek magyarjainak kötelessége a hűség, állhatatosság, tűrés és szenvedés. A mi kötelességünk, az itthonmaradtaké, hogy harcoljunk értük, hogy hirt adjunk a világnak létükről, szenvedésükről, jogaikról, igazaikról. De kötelességünk hirl adni magunkról is az elszármazottaknak és minden magyarnak kötelessége meghallgatni ezt az izenetet. Tudnunk kell, hogyan mikor, mivel segíthetünk egymáson. A gyermek Jézusnak, a monda szerint, olyan ingecskéje volt, mely vele együtt nőtt. Az angol nemzettel együtt nőtt a földje is. Fiai, bárhová vetődtek, otthont talállak. Bárhol lett légyen a római, büszkén mondhatta: római polgár vagyok. Nekünk nem jutott ilyen csodálatos föld. De az anyaföld, ha nem is tud az elszármazón magyarok után nőni, utánuk tud nyúlni, meg tudja őket fogni. Van valami, ami jobban összetart bennünket, mint a világi sikerek büszkesége, jobban, mint a boldogság, jobban, mint a gazdagság. Van valami elevenné teszi, elszáradni nem hagyja a kapcsolatot. A közös szerencsétlenség, a közös fájdalom. Ez a mi szerencsénk a szerencsétlenségben. P/77. X'A német külpolitika céljai XBrüning kancellár ellenfelei — A Magyar Külpolitika tudósilójától — Berlin, augusztus. Brüning német kancellár a poroszországi népszavazás után, amely a szélsőséges pártoknak, a jobboldali nacionalistáknak cs a kommunista pártnak hátraszoritásával történt meg, teljes erővel kísérli meg Németország belső gazdasági konszolidációjának megalapozását. Egyelőre elhárult a külpolitikai bonyodalmak veszedelme, igy folytatni lehet a külpolitikában is a kölcsönös megértésre törekvő irányzatot. A kancellár külpolitikai céljainak megvalósításában a legtöbb nehézséget a szélső jobboldali pártok, Hugenberg és Hitler hivei okozzák. Bár a helyzet az, hogy külföldön Hugenberg és Hitler jelentősebb személyiségek, mint saját országukban, mert külföldön háborús lehetőségekel látnak politikai munkásságukban, mig otthon inkább csak irányváltozást sejtenek hatalomra való jutásukban. De ők együtt és külön képviselői a német fasizmusnak, amely azonban csak nevében azonos az olasz alakulással. Németországban népiesen a fasizmus nem jelent mást, mint a szocializmus elnyomását. Ez az oka, hogy a német szociáldemokraták szivesebben tűrik és támogatják a diktatúrái, szivesebben lemondanak a népképviselet jogairól, semhogy megengedjék, hogy a fasizmus kerül jön a hatalomra. A valóságban azonban Hugenberget és Hitlert illetően következőképpen fest a helyzet. Hugenberg, mint a német nemzeti párt mostani vezére és parancsnoka (lehetne mondani diktátora is, mert a párt pénzügyeit ő uralja) tényleg oly kormányra tör, amely a szocialistákat kizárná a hatalomból. A pártot magát Hugenberg alig nyomná el. Külpolitikailag Hugenberg a versaillesi béke revízióját követeli a hadi sarc teljes elengedésével és a keleti (lengyel) határnak Németország javára való megváltoztatásával. E feltételek teljesülése után Hugenberg hajlandó volna, sőt talán szükségesnek is tartaná a Franciaországgal való megegyezést. Mindez háborút is jelenthetne, ha Hugenberg kierőszakolná, hogy Németország lépjen ki a Népszövetségből. Kétségkívül Hugenberg előbb megpróbálná tervei számára a Népszövetséget megnyerni. Ha azonban meggondoljuk, hogy Hugenberg pártja nem egészen négy tucat képviselőből áll, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a német nemzeti pártnak semmi reménye sincs, hogy egyedül vegye át a birodalom kormányzását. Holmi koalíciós kormányban pedig Hugenberg programjának nagyobb jelentősége nincs. Egészen más Hitler jelentősége. Hitler a nemzeti szocialista pártot maga teremtette és sikerült neki az utolsó birodalmi választáson 107 mandátumot elhódítani. Pártja ma a legnagyobb polgári csoport a Reichstagban. Vagy nyolc millió hivője van, pártja szervezett tagjainak száma meghaladja a félmilliót. Hitler legalább külsőleg a fasizmus olasz szervezetének utánzója, ő maga minden a pártjában, a korlátlan ur, aki szabadon rendelkezik híveinek akarata fölött. Miután nem német állampolgár, (mint volt osztrák alattvalót és egy radikális párt megteremtőjét, nem akarják a mai hatalmasok az állam-