Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A világ gazdasági válságát a rossz békeszerződések okozták. A kibontakozás útja a békerevizió

11 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 január nénk egyszerre nemzetközi együttműködéssel azáltal, hogy a világnak most rendelkezésére álló aranykészletét, melynek nagy részét elavult és szükségtelen korlátozások megkötnek, minél célirányosabban használhatnánk fel. A gyógyulás folyamata minden ország részére lassu és fájdalmas les:, de én meg vagyok róla győződve, hogy teljes mértékű gyógyulás megfelelő időn belül be fog következni. És az emberi bölcsességnek kell megakadályoznia azt, hogy egy pusztító természetű válság ú jból beálljon. T. C. R. MOORE, az ismert angol konzervatív képviselő, jeles közgazdász, a Magyar Külpolitika részére az itt következő cikket irta: London, január. Mindenki, aki Közép-Európa háború utáni gazdasági és politikai helyzetét tanulmányozta, észreveszi azokat az elviselhetetlen igazságtalanságokat, melyek alatt különösen Magyarország szenved. Ezen igazságtalanságok kétségtelenül még súlyosan fokozódtak a gazdasági válsággal, mely az utóbbi években az egész világot megtámadta. Magyarországon a trianoni szerződés jelenti ennek a korszaknak a kezdetét. És ez a nagy méltánytalanság tette lehetetlenné a jólét visszatérését ebben a szerencsétlen országban. Magyarország elsősorban agrárállam, termelésének kivitelre van szüksége. A kivitelt a háború előtti időben nagyjában felvette a testvérország, Ausztria. Ez a kiviteli lehetőség megszűnt, amikor megszakadt a kapcsolat e két nemzet között. Aki az igazságot és a haladást beszéli, az kétségtelenül kívánja a szerződés revízióját és azt is, hogy Magyarország újból visszakapja az uralmat honfitársai felett. Romániát és a többi országokat, a szerződés kedvezményezettéit kényszeríteni kell arra, hogy Magyarországnak vagy visszaadják régi területét, vagy hogy legalább teljes kártalanítást nyújtson ezeknek a magyaroknak, akiket tulajdonától és otthonától megfosztott. Senki sem vonja kétségbe, hogy a Nemzetek Szövetségét súlyos felelősség terheli a mai helyzetért és mindazoknak kötelessége, akik a szövetség egyességokmányát aláírták, annak ellenőrzése, hogy a szövetség mi módon teljesiti kötelezettségeit a Vegyes Döntőbíróság tekintetében. Ami engem illet, csak tisztán személyemről beszélek, szeretném a régi osztrák-magyar monarchiát helyreállítva látni a kölcsönös bizalom és az erők összefogása alapján, mert én azt hiszem, hogy csak ily módon lesz Ausztria és Magyarország abban a helyzetben, hogy az őt megillető funkcióit betölthesse Európa jövendőbeli gazdasági politikájában. Egység erőt jelent és mig Európát a versaillesi és trianoni szerződést k kis és elgyengült államok sokaságává széjjelforgácsollák. addig a középeurópai néptömeg képtelen marad bármilyen, súlyának megfelelő befolyást gyakorolni az általános európai politikára. Minden reményünk megvan azt hinni, hogy ez a világválság elmúlik, de attól félek, hogy nem múlik el Magyarország részére addig, amig nem ismerik el jogos követeléseit s amig újból helyre nem állitották mint vezetőhatalmat Közép-Európában. Aki békét és megelégedést óhajt a világ nemzetei között, biztosan dolgozik azon és akarja, hogy ez a nap hamar elérkezzék. H. I. Olasz vélemény EDMONDO D'ELIA, a milanói Dopolavoro igazgatójának nyilatkozata Milano, január. Comm. Edmondo d'Elia őszinte és igaz barátja Magyarországnak és élénk rokonszenvét irtántuk bebizonyította már a múltban is, amikor a milanói „Dopolavoro" Lignano-i tentengeri üdülőtelepére ingyen nyaralásra hivta meg a magyar munkás- és hivatalnoknők nagyobb csoportját és amikor a milanói „Dopolavoro" nagy, kétszáz főből álló küldöttségét Budapestre vitte. Comm. Edmondo d'Elia készséggel állt rendelkezésünkre ez alkalommal is és kifejtette véleményét a fenti problémákról, véleményét, amelyet egyéninek tüntetett fel, de amelyet mi annál is inkább nagyra értékelünk, mert tudjuk, hogy ez a vélemény egyrészt a termelő munka különböző rétegeivel való állandó érintkezésből szűrődött le, másrészt pedig annak a mélyreható, objektív és tisztánlátó vizsgálatnak és szeretetteljes, gondos igyekvésnek eredménye, amellyel a dolgozó tömegek anyagi és erkölcsi szinvonaMt iparkodik még magasabbra emelni. — Mi várható a jövőtől? Erre felelni üres retorika volna: a jövő aszerint fog kialakulni, amint a népek a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő eszmékkel és ideálokkal szemben viselkedni fognak. —• Azt kérdezi ön tőlem, hogy a mai helyzet nem fog-e háborúban kirobbanni? Ez igazán nem volna kívánatos. És a világháború emléke intőjel kell, hogy legyen kormányok és népek számára. Túlságosan sok vér folyt, túlságosan sok gyász borult a családokra az egész világon és ez a gyász még él minden családban, hogy irlózatot ébresszen mindenkiben a báboruval szemben. Sajnos azonban, ugylátszik, egyes nemzetek vaksága és az a fékezhetetlen fegyverkezési düh, amelynek áldoznak, nem hajlandó ezt a véres rémet száműzni Európából. De az az egy bizonyos, hogy valamennyi kormány között a fasiszta Itália elszántan és rendithetetlenül a béke programját követi és olyan politikát folytat, amely gyengeség és tétovázás nélkül a béke nagy problémájának legteljesebb megoldását tűzte ki célul. — Másrészt azonban nem hallgathatjuk el, hogy a béke hirdetése más hatalmak számára csak üres szólamot jelent, amellyel egészen más célokat igyekeznek elleplezni: a katonai készülődést. A politikának ez a formája feltétlenül végzetes károkat jelenthet Európa számára és megakadályozhatja minden törekvését, hogy gazdaságilag felépülhessen. — A mai gazdasági rendszer biztosithatja továbbra is életét, sőt uj életet biztosíthat a nemzetek számára is. De feltétlenül szükséges, hogy számításba vegye minden egyes nép és nemzet életkövetelményét. — A békeszerződések, amelyekkel a világháborút lezárni igyekeztek, egyáltalán nem hoztak olyan rendelkezéseket, amelyek a különböző népek életkövetelményeit ki tudták volna egyensúlyozni és harmóniába tudták volna hozni 'őket. Ellenkezőleg, olyan helyzeteket és olyan nehézségeket teremtettek, amelyek ma is a legnagyobb mértékben megnehezítik az életlehetőségeket, különösen KeletEurópa népeinek és országainak életét. A diplomáciának ezt a végzetes hibáját feltétlenül revízió alá kell venni, teljes objektivitással, elfogultság nélkül, azzal az eltökéltséggel, hogy a nemzeti problémákat valóban becsületes alapon fogják elrendezni és hogy politikai és erkölcsi képességeiknek megfelelően állítják helyre az egyensúlyt a nemzetek között. Csak ez esetben alakulhat ki a béke igazi arca, csak akkor fog helyreállhatni az igazi nyugalom, amelyet ma hiába keresnek konferenciákon és genfi üléseken. — Nem hiszem, hogy a népszavazásra ilyen kényes feladatot bizni lehetne. Inkább az szükséges, hogy a politikai vezérférfiak felismerjék feladatukat és hivatásukat, amely Európa históriájának kialakulásában reájuk hárul és magukba térve, felismerjék és revízió alá vegyék elkövetett tévedéseiket és hogy a legszélesebbkörü vizsgálódások és tanulmányok alapján rajzolják ki Európa uj térképét, amelynek határain belül a népek és nemzetek a maguk faji, nyelvi és karakterbeli tulajdonságaik révén helyezkedhessenek el, vagyis olyan tulajdonságaik révén, amelyek az illető népet alkotják. — Az az Európa, amely ezeknek az elveknek alapján születik meg, amely megszünteti majd ezeket az ellentéteket, anélkül, hogy más népeket megalázna, anélkül, hogy egyes népeket gazdaggá óhajtana tenni a mások kárára, amelyeket viszont nyomorúságba dönt: az az Európa újra kezdheti majd termékeny és áldásos munkáját, a háború hősi halottjainak emlékét tisztelve és az emberiség történelmének legnagyobb emlékművére emelve azokat a férfiakat, akik uj életet adtak Európának, hogy maradandó példát szolgáltassanak a világnak arról a civilizációról, amely nem élte még tul önmagát, de amely fényével még ma is uj népekre és nemzetekre világit. B. I.