Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A világ gazdasági válságát a rossz békeszerződések okozták. A kibontakozás útja a békerevizió

1931 január MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 )(A világ gazdasági válságát a rossz békeszerződések okozták - A kibontakozás útja a békerevizió A Magyar Külpolitika állandóan hangoztatta, hogy a rossz békeszerződések előbb-utóbb a világ gazdasági válságát fogják előidézni s hogy a kibontakozás utja csak a békeszerződések revíziója lehet. Ez az igazság most már egyre nagyobb erővel utat tör magának s Európában és Amerikában egyre növekszik azoknak a politikusoknak a száma, akik most már nyiltan hirdetik, hogy a rossz békeszerződések következményei egyaránt sújtják a legyőzött és a győztes államokat. Hasábjainkon most több külföldi kiválóságot szólaltatunk meg, akik kérésünkre a Magyar Külpolitika számára nyilatkoztak vagy cikket irtak a békeszerződések világgazdasági következményeiről. Angol nyilatkozatok FRED LLEWELLYN JOHNES az angol képviselőház tagja, liberális vezérpolitikus, a „Magyar Külpolitika' számára a következő cikket irta: London, január. Már majdnem közhely, hogy tizenkét évvel a nagy háború befejezése óta, melynek a legvégső háborúnak kellett volna lennie, szembetaláljuk magunkat egy másik háborús veszedelem lehetőségével, melynek eredménye a modern civilizáció pusztulása lenne. Sok szó igazol engem, hogy kifejezést adjak annak a félelemnek és illik, hogy a világbéke minden barátja a helyzetet gondosan kikutassa és kitalálja, hogy egy fegyveres összeütközést hogyan lehetne elkerülni. Mig nem kerüli el a figyelmemet, hogy oly messzemenő javaslatokra is okvetlenül szükség van, melyek minden nemzetközi viszály békés elintésére alkalmasak s mig a fegyverkezés lecsökkentése és korlátozása mellett vagyok, meg vagyok győződve, hogy az európai államférfiak figyelmét más körülményekre is kell terelni, melyek aláássák az európai népek közötti békés viszony fenntartását. Szándékom, hogy ebben a rövid cikkben rövidesen három tárggyal foglalkozzam, mely nekem ugy tűnik fel, mintha elsőrangú fontossággal birna s mely nagy mértékben Magyarország népét és a szomszédos államokat érdekli. Az európai népek kiengesztelődésének egyik legfőbb akadálya az a mód, mellyel az európai államok a nemzetközi kereskedelmet és forgalmat megakadályozó vámsorompókat felállították. Az Európai Egyesült Államok nagy eszméje addig nem les: semmi más, mint egy megvalósíthatatlan álomkép, ameddig a nemzetek a vámokat egyre emelik. Ha Európa válsággal küzdő gazdaságát újra élesztenék és a kontinens országai között a pangó forgalmat mégegyszer felvirágoztatatni akarjuk, bizonyára nem elég vámfegyverszünetet hirdetni, amely csak azt jelenti, hogy ezen vámokat nem fogják emelni, de csökkentésük lehetőségére, sőt a kereskedelem ezen akadályainak teljes eltüntetésére kellene a figyelmet irányítani. Európa egyetlenegy részén sem lehet ez olyan életbevágó fontosságú, mint azon a messze elterülő területeken, ahol eddig ilyen korlátok nem léteztek és ahol a békeszerződések eredményeképpen nagy területrészeket piacaiktól elválasztottak. A másik figyelemreméltó pont a középeurópai és keleteurópai régi és uj államoknak a békeszerződések által megállapított határai. Magyarország határai helyreigazításának problémáját nem lehet és nem szabad bizonytalan időre elhalasztani. Már néhány éve, hogy Nyugat-Európa államfér fiainak és publicistáinak nem csekély száma, mig Magyarország követelésének jogosságát: hogy ezen kérdést revízió alá vonják, tagadni nem akarják, mindazonáltal ezen kérdést azért nem akarták bolygatni, nehogy ádáz küzdelmet okozzon, sőt fegyveres összetűzésre vezessen. Tudom, hogy nehéz, — majdnem lehetetlen — a magyar nép részére, hogy a vele elkövetett igazságtalanságok mély és fájdalmas hatása alatt türelmesen várjon. Mint olyan valaki, aki ezen nemes nemzettel nagy megpróbáltatása alatt mélyen együttérzek, állhatatosan hangsúlyozom mindazoknak, akik engem ezen szavak elolvasásával megtisztelnek, annak a fontosságát, hogy a szerződés minden kötelezettségeinek legpontosabban eleget tegyenek, mindamellett, hogy fáradságot nem kiméivé, a világ minden táján a jóakaratú embereket arról győzzék meg, hogy a trianoni szerződés területi rendelkezései az igazság és méltányosság nagy és megváltozhatatlan elveit megsértették. Biztosan elérkezik még az ideje annak, amikor ezen segélykiáltás nem lesz hiábavaló Nézetem szerint a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányában nem hiányoznak olyan rendelkezések, melyek alkalmas időpontban a világ népeit feljogosítják arra, hogy a béke érdekében, amelyért a Nemzetek Szövetsége fennáll, tettekhez forduljanak. Hogy a harmadik ponthoz jussunk, melyről tárgyalni akartam; majdnem felesleges azt mondani, hogy az utóbbi évek eseményei minden előítélettől mentes megfigyelőt, meggyőzhettek arról, hogy addig, amig Közép- és KeletEurópa nemzeti kisebbségeit igazságos, méltányos, sőt nagylelkű elbánásban nem részesitik, elvetik a faji meg nem értés és viszálykodás magvait, amely majd elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Némely országban, ahol a békeszerződések eredményeként nagy népcsoportok vannak, melyek az uralkodó fajtól nemzetiség, nyelv és hagyomány tekintetében különböznek, semmibe sem vették azon kötelezettségeket, amelyek ezen országok kormányait kötelezték, hogy ezen népekkel igazságosan bánjanak. Ezen szerződések kisebbségi rendelkezéseit nem becsülték nagyobbra, mint egyszerű „papirrongynak". Ma már elismert tény, hogy a Nemzetek Szövetsége technikája reménytelenül alkalmatlan arra, hogy megküzdjön a nemzeti kisebbségek védelmi kötelezettségeinek megszegése által teremtett helyzettel. Nagybritanniában egyre nő ezen probléma iránti érdeklődés és az Európában szenvedő kisebbségi csoportok sérelmeit az államférfiak nem mellőzhetik, akik kötelesek a genfi tanácsban és közgyűlésben arról gondoskodni, hogy megszűnjön ezen veszedelem, amely az európai békét fenyegeti. H. I. GEOFFRIES MANDER, az angol liberális párt képviselőcsoportjának közgazdasági szakembere, a Magyír Külpolitkának igy válaszolt: A jelenlegi gazdasági válságok megkülönböztető jele igen súlyos természete és az a tény, hogy kivétel nélkül a világ minden országára kiterjed. Szerencsétlenség volt annak természe tes visszahatása, hogy minden ország csak saját magára gondol és valóban különböztető jele, igen súlyos termérövidlátó intézkedésekhez fordul azáltal, hogy idegen árukat vámokkal, zárni igyekszik. Egy ilyen intézkedés, ha egyáltalán, csak igen rövid időre hoz megkönnyebbülést, amire pedig igazán szükség van, az a fokozottabb nemzetközi együttműködés, ami világosan kitűnik a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének idei tárgyalásaiból. Egyetlen állam sem orvosolhatja hathatósan a mai helyzetet, — a gyógyítás módját tisztán csak az erő egyesítésében kell keresni, lehetőleg a Nemzetek Szövetsége utján és talán a legfontosabb határozat, amelyet szeptemberben Genfben hoztak, az volt, hogy alapos vizsgálatot indítsanak aziránt, hogy mik a világválság okai és milyen eszközökkel lehetne ilyen jelenségeket a jövőben megakadályozni. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó a Nemzetek Szövetsége küldöttségének ideiglenes jelentése, melyből világosan kitűnik, hogy sokat elérhet-