Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - A somogyi gazdasors Trianon után

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 július A somogyi gazdasors Trianon után Irta grót Hoyos Miksa, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke Trianon nemcsak politikailag, föld- és néprajzilag, — de — amint ismeretes — gazdaságilag is csonkot terem Lett, mely az életképtelenség bélyegét viseli magán. Az őstermelésre praedesztinált országrészt elvágta összes természetes piacaitól. A világháború utáni békék 20.000 km. uj vámhatárt, 13 uj pénzrendszert, 9 uj vámterületet hoztak létre. Az uj határok közé szoritott csonka országunk kimondottan mezőgazdasági állammá lett. Minden gazdasági kérdését tehát ezen a megállapításon keresztül kell nézni. Mint ki mondói tan mezőgazdasági államnak az ország minden egyes része természetes egyformán érzi fogyasztópiacaitól való elvágását, mégis különösképen érzik ezt azok a területek, amelyek részére Fiume tengeri kikötőjének megközelítése fekvésüknél fogva a legkönnyebb volt. Ennek a kedvező lehetőségnek kiaknázásától fosztotta meg első sorban Somogy vármegye gazdáit Trianon. Teljesen uj helyzet adódott Somogymegye gazdái számára, amelyhez a mezőgazdasági üzem természetszerű lassúságával, A KAPOSVÁRI VÁROSI SZIXIIÁZ nehézkességével, nagyon nehéz volt az alkalmazkodás. Azonban a világháború utáni 13. esztendőben mégis látunk lehetőségeket, látunk utakat a kibontakozás felé, Ezek az utak Olaszország és Ausztria piacai felé vezetnek, amelyekkel szemben Somogy vármegye bizonyos kiváltságos helyzetben van. Ez a kiváltságos helyzet abban áll, hogy két kilépő határállomásunk van: Barcs és Gyékényes. Kiváltságos helyzetet jelent továbbá Somogy vármegye részére az, hogy Balaton partja is van. Aki Somogy vármegye mezőgazdaságának jövőbeni fejlődéséről ir, vagy ezirányban időszerű reformokat tervez, sosem hagyhatja figyelmen kivül a Balatonvidéket, mint idénypiacot. Somogy vármegye őstermelésének jövő irányait egyrészről ezen helyzeti adottság szabja meg. Somogy vármegye fejlett állattenyésztésének az olaszországi piac kívánalmaihoz kell igazodni, mert ezenkívül csak a nem mindig nyitott Svájc s a felvevőképességében szintén korlátozott Ausztria képezhetne fogyasztót. Mindezek által egy, az állattenyésztésre és állattartásra berendezett gazdasági üzem az, amely a somogymegyei viszonyok között helyénvaló, annyival is inkább, meri a takarmánytermelési lehetőségek szintén adva vannak. Ez a megállapítás kis és nagygazdaságokra egyformán vonatkozik. Somogy vármegye mezőgazdasági viszonyait vizsgálva, azt mint a belterjesen gazdálkodó nagybirtokok és emellett a helyesen vezetett kisgazdaságok tipikus hazáját kell elismernünk. Mindegyik birtoktípus jelenlegi bajait az értékesítés nehézsége okozza, az értékesítés uj kívánalmaihoz kell tehát mindegyiknek alkalmazkodnia. A termelés és értékesítés összhangbahozása, különösen pedig utóbbinak meghatározott állami segítségekkel való alátámasztása, bár nem ez az egészséges állapot, ma mégis kívánatos. A jó értékesítés lehetősége ma az olcsóbb termelésnél kezdődik. A mai értékesítési viszonyok azt írják elő, hogy olcsón termeljünk. A mezőgazdaság részére az u. n. racionalizálás keresztülvitele legfőképpen abban áll, hogy a termelési költségeket arra a szintre szorítsuk le, amely mellett a termelés még ma is kifizető. A jó értékesithetés második követelménye: egységes és jóminőségek létrehozása. Ez tulajdonképpen nem más, mint a mezőgazdasági cikkeknek standard minőségekben való előállítása. Mindezek a követelmények a mezőgazdasági termelés bizonyos újjáalakítását, modernizálását teszik szükségessé, ami tulajdonképpen nem más, mint a piacok kívánságaihoz való alkalmazkodás. Az értékesítés általános megkönnyítését, tervszerűvé tételét, legkézenfekvőbben a termelő gazdák anyagi érdekeltségének bevonása mellett létesülő szövetkezeti értékesítés adja meg. Ez az az ut, amely kis- és nagygazdának egyforma lehetőségeket ad és ez az ut, amely a termelésnek fentiek szerint megrajzolt átalakításához a legtermészetesebb segédkezet nyújtja a gazdának. Ezen megállapításunk helyességét igazolják a külföldi példák is és itt nem kell másra, mint Dánia és Németország példájára mutatnunk. Az eddig felsoroltak Somogy vármegye mindkét emiitett birtoklipusára állanak, mint az uj viszonyokhoz való alkalmazkodás követelményei. Ezeken belül azonban külön lehetőségek vannak ugy a nagy, mint a kisgazdaságok részére. A nagy üzemet még ma is a tőkéhez jutás könnyebbsége jellemzi, jobban biztosítja tehát számára az alkalomszerűségek kihasználását. Utaljunk csak Franciaország idényszerű hizlalt ürü- és báránykeresletére, Olaszország ujabban mutatkozó nehéz ló igényeire, Ausztria nem rég mutatkozott kukoricaszükségletére, a még mindig jövedelmet jelentő halgazdálkodás fejlesztésére. A kisgazdaságok helyzetét viszont könnyíti a munkaerő olcsósága, továbbá az a körülmény, hogy sok olyan termelési ággal foglalkozhatik különösebb befektetés nélkül, amelyek egy nagy üzem keretében már a felügyelet nehézkességénél fogva is nehezebben vihetők keresztül. Bá kell itt mutatnunk a baromfitenyésztésre, a méhészetre, a kisgazdák olcsón megoldható sertéstenyésztésére, a pár gyümölcsfából nagyobb befektetés nélkül előállított jövedelmekre. Ez a mozaikszerű kép, amely a mezőgazdaság jövő irányait rajzolta meg, különös tekintettel Somogy vármegyére egy olyan szomorú kényszerűség előírta keretben jelenik meg előttünk, melyet Trianon készített hozzá. Ebből a képből a szemlélőnek akaratlanul is csak egy dolgot kell meglátnia. Ez pedig az, hogy nekünk piac kell. Piacot kérünk a magyar mezőgazdaság számára, ha kell, áldozatok árán is. A magyar mezőgazdaság megérdemli és kamatostul visszafizeti ezeket. A magyar mezőgazdaságnak szük a Trianonban rászabott ruha, de erős hitünk, hogy ezt a ruhát csak fércszálakkal varrták meg Trianonban. A magyarság élniakarása el fogja tépni ezeket a fércszálakat, de a magyar feltámadásnak útját készíti elő a számunkra a világ ébredező lelkiismerete is, mely végre igazságot kell, hogy szolgáltasson az ezeréves magyar nemzetnek.