Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - Észak szovjet-csillaga. Ki az a Kollontaj Alexandra?

13 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 január A revíziós mozgalom mind nagyobb és nagyobb hullámokat ver tel a világ közvéleményében, amit legjobban igazol a Pesti Hírlap által kiadott gyönyörű albumnak „Justice for Hungary"-nek nagy világsikere. Ezt a változást állapította meg Apponyi Albert gróf is az 1930. évi népszövetségi ülés után s a revíziós mozgalom nagy előretörésének volt a következménye, hogy ma már gróf Károlyi Gyula külügyminiszterünk is nyíltan a revízió mellett foglalt állást. A magyar nép megtalálta a helyes utat, amely a szebb magyar jövő felé vezet. Hogy törekvése valóra váljon, szükséges, hogy továbbra is azzal a lelkesedéssel folytassa munkáját, mint eddig telte, szükséges, hogy továbbra is a revíziós mozgalom élén haladjon. A Magyar Revíziós Liga a magyar nép lelkesedéséből és erkölcsi támogatásából merítve még fokozottabb erővel végzi munkáját s minden ténykedéséről a Magyar Külpolitika hasábjain be fog számolni. ^ Észak szovjet-csillaga f Ki az a Kollontaj Alexandra? Kollontaj Alexandrát, a szovjet hires diplomatáját is utoléri — ugy látszik — a külföldön élő szovjetoroszok végzete, mely abban áll, hogy nem mesterkélt, mondhatnók természetes, emberhez illő környezetben nem tarthatják fenn a marxista-bolsevista, könyveken hízott elvek orthodoxiáját. Kollontaj Alexandra, a ragyogó diplomata-tünemény, a szép és elegáns asszony, e modern Sába királynője, minden sikere mellett sem sérthette meg sokáig a szovjeti vakbuzgóságot. Szép ruhákat viselt, ékszereket hordott, bár — mint védekezésében mondja — hamisakat, mulatságokba járt, „polgári" életet élt s most ugy hírlik, a szovjet visszahívja emiatt Stockholmból és ha ez igaz, Kollontaj Alexandra is olyan súlyos választás előtt áll, mint kollégája, aki igy panaszkodott barátjának: — A kormány visszarendelt Moszkvába, mondd, mit tegyek? — Én a te helyedben — válaszolt barátja — inkább gyorsanölő mérget vennék. Kollontaj Alexandra pályafutása, már csak hátterénél fogva is, egyike a legérdekesebbeknek. Alexandra Mihajlovna 1872-ben született, atyja orosz tábornok és a cár hadsegéde volt. Alexandra, mint fiatal leány, a kilencvenes években Zürichben tanult és csatlakozott a szocialista mozgalomhoz, melyet előadásokkal és álnév alatt, vitairatokkal támogatott. Szocialista hajlandóságán és a gazdagságról való felfogásán az sem változtatott, hogy férjhezment Kollontaj dúsgazdag pétervári nagybirtokoshoz. Kollontaj Alexandrát ebben az időben azok, akik érezték az élete és elvei közt való hasadékot, szalonszocialistának nevezték. Férje halála után Alexandra, a szocialista propagandának szentelve életét, Párisban, majd az Egyesült-Államokban lakott. Az 1917-ben kitört forradalom hírére hazasietett Oroszországba, a bolsevikiekhez csatlakozott és Kerenszki uralma alatt börtönbe került. A bolsevikiek győzelme után Kollontajné a népjóléti biztosságban dolgozott 1918 márciusáig. 1920-ban már Ukrajnában és a Krímben fejt ki propagandisztikus tevékenységet. 1920-tól 1922-ig a nőket képviseli az orosz kommunista párt központi bizottságában. Kollontajné még 1917-ben házasságra lépett Dybenko matrózzal, egy tagbaszakadt óriással, aki később a feketetengeri flotta admirálisa lett. Dybenkóval való házassága nem sok ideig tartott. Második férjét hamarosan elhagyta és 1924-ben — példátlan eset a modern diplomácia történetében — Norvégia orosz követe lett és ott, vonzó és előkelő jelenség létére, a Kollontaj Alexandra hivatalos és a nem hivatalos köröket egyaránt meglepte. Sikerült elérnie nemcsak azt, hogy a norvég köztársaság elismerte jogilag a szovjetkormányzatot, hanem azt is, hogy Norvégia Oroszországgal az utóbbira nézve igen kedvező kereskedelmi szerződést kötött. Közben Dybenkóval kötött házasságát formálisan is felbontották. A szovjet 1926-ban visszahívta Oslóból, csak azért, hogy Mexikóba küldje követül. Egy év múlva Kollontajné ismét Oslóban van, mint követ. 1930 augusztusában Stockholmba helyezték át, ahol követi szolgálatát 1930-ban kezdte meg. Kollontaj Alexandra túlfűtött élete nem lett volna teljes, ha elveit nem igyekszik írásban is közzétenni és nem próbálkozik szépirodalommal is. Irodalmi és életelvei közt már nincs az a nagy hasadás, mint magánélete és szocialista elvei között. Szociálpolitikai, nemzetgazdasági, szexuálpszihológiai irataiban „Társadalom és anyaság", „Család és kommunista állam", „A női munka és a gazdaság fejlődésé"-vel foglalkozik. Elbeszéléseket, novellákat is irt, legutóbbi könyve „Ut a szerelemhez" nagy port vert fel radikális felfogása miatt. Minden írásából látszik, hogy a bolsevikiek már feltalálták azt a társadalmi atomroncsoló erőt, melyet eddig hasztalanul kerestek a természetvizsgálók. A család, a családi kötelékek lenézése, a természetes életformák megvetése, csak azért, mert természetesek, a kötelességek átruházása a személytelen államra oly elvek, melyek csak külsőleg mutatnak némi hasonlatosságot a plátói álmokkal. Ez izzó rombolási dühnek gyökere bizonyos ősi irtózás az oroszságtól voltakép mindig idegen, európai görög-keresztény kultúrától. Kollontaj Alexandra ebben a tekintetben is tipikusan orosz, hasonlatos ahhoz a néger gyermekhez, aki európai iskolába járt és örökké szomorú volt. Mikor kérdezték, miért bánkódik, a néger gyermek igy felelt: — Fehér szeretnék lenni, fehér . . .