Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az orosz ötéves terv háborus célokat szolgál

1931 június MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 világ ellen háborúra készül. Stalinék bevallják, hogy félnek a pillanattól, amikor Európa ellenük lordul majd, tehát fel kell készülniök a védelemre. A háborúk történetéből tudjuk, hogy a védekezés túlzott hangoztatása mindig azonos a támadás szándékával. S a kapitalista ipari államok maguk nyújtanak segédkezet az orosz fegyverkezéshez, amely éppen ellenük irányul. Egyes tőkecsoportok, gyárak pillanatnyi üzleti érdekét nem tudják alárendelni annak az egyetemes veszedelemnek, amelynek bekövetkezését ők elősegitik és gyorsítják. Megkérdezem Miljukovot, vár-e valami belső változást Oroszországban, remélhető-e az szerinte. — Oroszországon belül nincs szervezett ellenforradalmi erő. Kirobbanásszerü változást tehát nem várhatunk. A régi, cári rezsim itteni képviselői idegen, fegyveres beavatkozással szeretnék megdönteni a bolsevista rendszert. Mi, demokraták azonban tudjuk, hogy néhány régi főhivatalnoktól eltekintve, egyetlen orosz sem akarja a régi uralom változatlan visszatérését. Nem is akarunk tehát idegen beavatkozást, ami különben is egészen lehetetlen reménye egyeseknek. Hiszünk azonban abban, hogy a ma még elfojtott erők felébrednek Oroszországban, hogy a fegyver nem maradhat örökre ur a kiszolgáltatolt munka nyomora fölött. Az ország már megbukott és egy nap még kell, hogy bukjék a rendszer is. Havas Albert. IF ® U © A 1 Drasche-Lázár Alfréd az Ibusz élén Megfelelő férfi került megfelelő helyre. Az Ibusz az idegenforgalom emelésére alakult vállalat és olyan vezetőt kiván, akinek széles látóköre, kezdeményező képessége és eleven szelleme, képzelete van. Drasche - Lázár Alfréd, akit az Ibusz legutóbbi elnöki tanácsülése a Keleti Dénes halálával megüresedett elnöki székbe hivott meg, uj, frissebb ütemet hoz az Ibusz munkájába. Draschc-Lázár Alfréd diplomata a szó modern értelmében, ami azt jelenti, hogy a diplomata finom tapintata mögött benne rejtőzik az újságíró elevensége, tetézve nála még az iró szines, teremtő képzeletével. Természetes ezután, hogy Drasche felismerte a sajtó szerepének fontosságát s máris kijelentette, hogy az Ibusznak keresnie kell a sajtóval való érintkezési s arra törekednie, hogy a sajtót minden idegenforgalmi ügyben informálja. Ez az idegenforgalmi propaganda első alaptétele. A második az, hogy a különböző idegenforgalmi szervek vegyenek tudomást egymásról s vállvetve, együttesen dolgozzanak. Az idegenforgalom is megérzi a gazdasági nyomottság idejét. Kevesebben utaznak, mint máskor. Az Ibusz érdeme, hogy a kevés utasból is állandóan több idegen kerül Magyarországba. Ha az Ibusznak sikerül megszereznie a kellő forgótőkét, ha okosan hasznosítja vagyonát, akkor az Ibusz, uj elnökével az élén, a legszebb siker kilátásával folytathatja munkáját. Nagy feladat vár rá. Szólnia kell mindenkihez, minden néphez, szólnia kell minden egyes emberhez, aki valamely okból megváltja utazási jegyét. Csalogatnia kell szép szóval az egész világot és kézen kell fognia a tanácstalan utazót. A ]f> idegenforgalmi szerv gyámja, vezetője, szeme és füle az idegennek s azért az idegen számára nagyon fontos. De van ennél még nagyobb, alapvetőbb feladata is. Hiszen az idegenforgalmi szervezet, amilyen az Ibusz is, voltaképpen az egész országnak: az ország minden teljesítményének, munkájának, törekvésének, történetének és jövőjének reklámirodája. Idegenforgalmi érdekeink Ausztriában Ma, amikor mindenütt napi témái alkot az idegenforgalom kérdése, nem lesz érdektelen néhány gyakorlati tapasztalatnak, megfigyelésnek és elgondolásnak az elmondása. Az idegenforgalmi szervező munka feladata az utazó tömegek rétegeinek a megfigyelése, érdeklődésének; felkeltése, vagy a már meglévő érdeklődés helyes irányba való terelése, — azaz szisztematikus uton elérni, hogy a más irányba áramló tömegek figyelme hazánkra irányuljon. Ha a szomszédos Ausztriában barangolunk és az ottani lakosság széles rétegeivel érintkezünk, megdöbbenéssel ébredünk tudatára annak a nagy mulasztásnak, mely ezt a kitűnő idegenforgalmi terrénumot mindezideig megdolgozatlanul hagyta. Ha Ausztriában akár a városi vagy falusi intelligenciával beszélgetünk és megtudják, hogy magyarok vagyunk, azonnal a legélénkebb érdeklődéssel tudakozódnak a magyarországi állapotok iránt és ebből a sok száz általam már tervszerűen folytatott beszélgetésből két tényt állapítottam meg. Először az őszinte vágyat Magyarországot megismerni, másodszor, hogy az alig néhány vasúti órányira fekvő szomszédos állam, mellyel hosszú időn keresztül monarchisztikus kapcsolatban is voltunk, teljesen tájékozatlan a magyar viszonyokat illetőleg. Amidőn pedig az ember néhány szóval felvilágosítja őket Magyarország szépségeiről, olcsóságáról és a hozzánk jutás egy-