Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az orosz ötéves terv háborus célokat szolgál

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1!M juníuS szerűségéről, akkor a válasz minden esetben az, — mély nem tekinthető sablonos udvariasságnak —, hogy ha ezt előbb tudták volna, akkor régen meglátogatták volna Magyarországot. Ugyanez az eset áll fenn annál az évi több mint kétszázezer németnél, akik Ausztria területét elözönlik és akik Ausztriának minden legkisebb nevezetességét ismerik és akik képesek egy közepes barlangért, egy régi templomért vagy vizesésért több napos utat meglenni. Ezek a németek szintén teljesen tájékozatlanok Magyarországról és az a kevés, amit közülük a magasabb müveltségüek rólunk tudnak, sokszor téves fogalmakon alapul. Idegenforgalmi propagandánknak tehát teljes sulijával rá kell feküdnie Ausztria legrészletesebb megmunkálására. Ez az elgondolás vezette Kovácsházi] Vilmos székesfővárosi tanácsnokot, amikor energikus kézzel és teljesen újszerű ötletekkel kezdett hozzá Budapestnek Ausztriában való propagálásához. Számos nagy gyakorlati értékkel biró elgondolásából kiemelkedik a Bécsben felállítandó magyar idegenforgalmi irodíi, mely a mult súlyos hibáit lesz hivatva pótolni. Nélkülözhetetlenül szükséges volt ez az iroda már csak azért is, mert az a kevés propaganda is, melyet eddig Ausztriában folytaltunk, meglehetősen széteső, sőt sok esetben egyéni volt. Ennek következménye volt az ál-idegenforgalmi propaganda felburjánzása. Szerkesztőknek titulált hirdetés - gyűjtők, kicsiny példányszámú lapok kiadói és álhirlapirók tömege zaklatták folyton a különféle hatóságokat és az idegenforgalmi magánérdekeltségeket a legkülönösebb ötletekkel, melyek csak ritka esetben célozták a komoly idegenforgalmat és legtöbbnyire csak az anyagi támogatás megszerzésére irányultak. Ez a bizonytalan állapot a bécsi iroda felállításával minden bizonnyal meg fog szűnni, mert ismerve Kovácsházy tanácsnok nagy koncepcióját és szervező képességét, kétségtelen, hogy meg fogja találni a módot ezen szertehulló működések centralizálására és ekkor a magánérdekeltségeknek is meg lesz az a biztonsága, hogy a propagandára szánt öszszegek ténylegesen e célt fogják szolgálni. Ezt olyképen vélem, hogy a bécsi iroda mondjuk talán e néven: »sajtóügyi referensen fogja díjtalanul közvetíteni és irányítani a magánérdekeltségek propagandáját is. Ennek a bécsi irodának a működési köre ki fog terjeszkedni a többi osztrák városra is, — mégis szervezeténél fogva nem foglalkozhat a lakosság körében végzendő felvilágosító munkával, mert hiszen legfőbb feladata, az Ausztriába illetőleg a Bécsbe érkező külföldieknek hozzánk való továbbítása már maiidban véve oly nagy munkakör, amely az iroda egész munkaenergiáját lefoglalja. Xem szabad azonban azt hinnünk, hogg a nagyközönség körében kifejtendő szervező és felvilágosító munka idegenforgalmi szempontból kicsiny jelentőségű Ismernünk kell ehhez az osztrák nép természetét és szokásait. Az osztrák nép ugyanis különös előszeretettel utazik. Vonatkozik ez nemcsak a városok lakosságára, hanem a vidék népére is. Számtalan megfigyelésem támasztja alá ezt a megállapítási és kétségleien meggyőződésem, hogy egyszerű munkával lehetne ezen tömegek érdeklődését Magyarország felé fordítani. És hogy tényleg tömegekről van szó, annak bizonyítására a számos komoly tétel és lehetőség közül csupán egyet ragadok ki és ez az osztrák turistaság. A legutóbbi nyilvántartás szerint a'z egyesülelekbe tömörült turisták száma a következő: Deutsche und Öslerreichische Alpenvcrcin . . . 206.593 Touristenverein »Die Naturfreunde« . . . 180.000 Österreichischc Touristenklub ústerreichische Gebrigs 27.000 Különféle kisebb egyesületek körülbelül . . 50.000 összesen m.969 Ezen számokból kitűnik, hogy komoly lehetőségek vannak, melyeket súlyos mulasztás lenne a jövőben is kiaknázatlanul hagyni. Készséggel elismerem, hogy ezen turista tömegek nem rendelkeznek hatalmas anyagi tőkével, bár Ausztriában a legalacsonyabb társadalmi osztálytól a legmagasabbig vannak követői e sportnak. Elismerem azt is, hogy ennek az ötszázezer embernek csak egy bizonyos százalékát tudjuk áthozni a határon, de ehhez a számhoz vegyük kalkulációba azokat, akik nem tagjai turista szervezeteknek és akiket csupán az ezen körökben kifejtett felvilágosító munka segítségével lehet megnyerni. Nem számitok magas fejkvótát akkor, ha ezen turisfa tömegek által hazánkban elköltendő összeg átlagát száz schillingre, azaz nyolcvan pengőre becsülöm. Megfigyeltem, hogy 3—4 hetes szabadságának ideje alatt, ha utazik az osztrák kereskedősegéd, villamoskalauz (állandósított és fizetett szabadságuk van) vagy kishivatalnok otthon, Ausztriában lényegesen magasabb összeget költ el, mert az osztrák az utazásra, a szórakozásra a pénzt nem sajnálja. Már most ha a munka első esztendejét nem is számítom és a második évre is az ötszázezer szervezett turistának csupán tíz százalékát óhajtom megnyerni, akkor is a fejenkénti száz schillinget véve alapul, ez évi ötmillió schillinget, azaz néggmillió pengőt tesz ki és akkor még fennmarad a nagy fejlődési lehetőség és az ötvenezer embernek ingyenes propagandája (pl. elküldött levelezőlapok tömege). Ez a nagyarányú és egyszerű eszközökkel, kevés költséggel is elérhető turistaforgalom azonban egy nagy követelményt támaszt és ez az egyetlen, amiben idegenforgalmi szervezetünk nagy hiányt szenved, mégpedig olcsó turistaszállások létesítése. Ausztriában ugyanis a turisták megszokták még a hotelekben is a két-három pengős szobaárakat és ennek elérése nélkül nagyobb Szabású turistaforgalomra nem számithatunk. Ezt a problémát vagy a székesfőváros, vagg a magánérdekeltségek alkalmi szövetkezése oldhatná meg oly módon, hogy a fővároslmn egy nagy befogadóképességű turistaszállót építtetne, ami véleményem szerint csupán hitelművelet lenne, mert ezen szálloda rentabilitása minden kétséget kizár. A turista idegenforgalmi kérdéssel szervesen összefügg a diákturistaság kérdése, amire most csupán röviden utalok, de ezt a kérdést is olcsó szállodák létesítésével és helyesen kezelt propagandával könnyen megoldhatjuk. Kezdetnek elegendő lenne a Budapesten felépítendő turistaszálló, melg példát szükségszerűen követnék a vidéki magánérdekeltségek. — Meggyőződésem, hogg a nagy magyar idegenforgalom pillérei nem a drága pénzen megszerzett kongresszusok és bankettek résztvevői lesznek, hanem az a sok ezer flanellinges és szöges cipős turista, akik a szépért lelkesedni tudó szívvel viszik hírét a maggar haza gyönyörű vidékeinek és nemzetközi viszonylatban is páratlan kulturális értékeinek. Hangéi László. MAGYAR KÜLPOLITIKA Külpolitikai, közgazdasági és idegenforgalmi folyóirat A Magyar Revíziós Liga hivatalos lapja. SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG: Főszerkesztő: PÉKÁR GYULA Főmunkatársak: BÁRÓ SZTERÉNYI JÓZSEF DR. FALL ENDRE SÜLE ANTAL Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, DALMADY-UTCA 3. Telefon: Automata 845—97. Kiadja: A HUNGÁRIA LLOYD IRODALMI ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT A szerkesztésért és kiadásért felelős: BARTOS MIHÁLY Kiadóhivatali igazgató: PAJOR MÁTYÁS A szervezési osztály vezetői: Dr. Rétyi Székely Miklós és Füredi Kőhegy Károly igazgatók. Előfizetési ár: Egész évre 24 P, félévre 12 P. WODIVNER F. ÉS FI VI GRAFIKAI INTÉZET ÉS KIADÓVÁLLALAT R.-T. KÖNYV- ÉS HIRLAPNYOMDÁJA Telefon: 893—11 BUDAPEST, IV., DALMADY-UTCA 3-5-7. Felelős: Kiss Ferenc