Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az orosz ötéves terv háborus célokat szolgál

MAGTAR KÜLPOLITIKA 1931 juníug és I^avotta magyar dalaival nyuj tolt kiváló műélvezetet. Majd a táncok következtek, amelyeket Ricdl Margit mutatóit be tanítványaival, nagy sikerrel. A program művészi része után teához ültek a vendégek és a társaság nagyon jó hangulatban maradt együtt késő estig. A jelenlevők közt voltak: Viscount Chilston angol követ és neje, Drurg Loive admirális feleségével és leányával, Mr. Mrs. Wgnch, Signor Viliari, az olasz Apa tagja, Mr. és Mrs. Maxwell Garnett, Miss E. M Giunness, Sir Arthür Haworth feleségével és leányával, Mr. és Mrs. Hudson, Miss Chrisfabel Carter, Miss Fletchrr. Miss Bold, Mr. Watson, gróf Dentinck holland miniszter, gróf Károlyi Gyuláné, a külügyminiszter neje, gróf Esrterházy Móricné, gróf Zichy Istvánná, gróf Zichy Rafaelné, Hegedűs Lóránt,-Navratil Dezsőné;Kresz Károly és neje, Vámossy Zoltán és neje, báró Abele Egon és neje, Mr. és Mrs. Hodgman, Guilleaume Árpád, Hollós Pál és neje, ifj. Hollós Pál, Samarjay Lajosné, Hutyra Ferencaá és leánya, Kálmán Gusztávné és leánya, Delmár Walter és neje, báró Forster Pál és neje, BayerKrucsay Dezső és neje, Sediwy követségi tanácsos és neje, Hedry Aladárné, Eckhardt Tiborné, Petrovits Éva, báró Szalay Gábor és neje, Kramolin Viktor, Posch Livia, EölbeyThyll László tábornok. A vendégeket Gailleüume Árpádné és dr Lukács György ny. miniszter fogadták. X Az orosz ötéves terv háborús célokat szolgál Párizs, június A Vaugirard-utca környéke a párisi oroszok birodalma. A régi házakban történelem húzódik meg, hercegi soffőrök, miniszterek, forradalmárok, akiket a cári uralom meg Stalin cárizmusa kikerget Oroszországból. Errefelé lakott Kutjepov tábornok is, aki egy délelőtti sétájáról nem tért haza és azóta sem tudják, mi történt vele, jóllehet eltelt közben néhány hónap és itt lakik a párisi orosz emigráció egyik vezére Pau! Miljukov. a volt külügyminiszter. Egyik vezére az orosz emigrációnak, mert az Oroszországból .'kirekesztett emberek sok frakcióra oszlanak. Vannak köztük monarchisták, szélső jobboldaliak és liberálisak, vannak köztársaságiak, vannak anarchisták, sőt vannak kommunisták is, mint például a párisi szovjetkövetség volt első tanácsosa, Basedowszky, akik nem tudtak egyetérteni Stalin ellentmondást nem tűrő, kegyetlen akaratával. E frakciók között, bár mindannyian egyformán elkeseredett ellenségei a jelenlegi rendszernek, nincs és logikusan nem is lehet semmilyen együttműködés, viszont találkoznak abban, hogy nemcsak lehetetlennek tartják a mai rendszert, de bíznak is, hogy annak eljön a vége. Persze, mindegyik azt reméli, hogy Stalinék bukásával az ő napjuk kel fel. Miljukov, a köztársasági demokrata emigránsok vezére, feltétlenül az az ember, akinek neve itt a legtöbbet mondja, ha az orosz emigrációról szó kerül. Találkozást kértem tőle, hogy a magyar újságolvasó közönség számára megkérdezzem véleményét az aktuális és egész Európát izgató orosz kérdésről, a dumpingról és szülőanyjáról, az ötéves tervről. Az ötéves terv. Stalin büszkeségei, a traktorok, az elektromos telepek, hatalmas gyárak, a dumping. Mi a véleménye róla? — Mi az ötéves terv? Egy olyan gazdasági elgondolás, mely ötesztendő kollektiv termelésének feladatait irja elő. Főcélja, hogy Szovjet-Oroszországot házakkal, üzemekkel, gépekkel lássa el, amelyek lehetővé tegyék, hogy a szovjet a terv megvalósításától fogva teljesen függetleníthesse magát a kapitalista államoktól és határain belül állithassa elő azokat az ipari termékeket, amelyeket eddig importálnia kellett. Ennek az »indusztrializálásnak« keresztülvitelére egyelőre azonban hatalmas importra van szükségük. A gyárakat alkotó gépeket és berendezéseket Amerikában, Németországban, Angliában kell összevásárolniok és ebből a célból dollárra, márkára és fontra van szükségük — minden áron. Ennek egyetlen lehetősége az, hogy a világpiacokon a szükséges devizák ellenében olyan nversanyagokat helyeznek el, amelyeket százmillión vi rabszolga kényszermunkájával már most is elő tudnak állítani. Különféle' nyersanyagok világpiacán igy jelent meg az orosz dumping. A szovjetnek devizák kellenek az ötéves terv keresztülviteléhez, amikért százmilliós népét hajtja rabszolgaságba s tekintve, hogy igy nincs termelési költsége, bármilyen áron eladhatja a búzát, gyapjút, akármi mást. amit kap értük, azt gépek vásárlására fordíthatja. Nem nagy művészet tehát az, hogy Oroszországban hatalmas ipartelepek létesülnek, amik éppen ugy nem jelentik az orosz nép sorsának a javulását, mint maga a kommunista termelési rendszer. Más oldala a kérdésnek, hogy ha egy ötéves terv részben vagy akár teljes mértékben is sikerülne, ezzel még az agrár Oroszország nincs indusztrializálva. Teljes képtelenség öt év alatt egy olyan népességet nevelni, amelyik a hallatlan áldozatok árán létrehozott üzemekkel racionálisan termelni tudna. Megérkeznek külföldről a méregdrága gépek. De hasonló méregdrága fizetéssel kell hozzájuk külföldi mérnököket fogadni, akik a gépekkel bánni tudnak. Száz orosz parasztnak kell rabszolgamunkát végezni azért, hogy egy ilyen dollárban fizetett »kapitalista< mérnök ideig-óráig üzemben tarthassa a »fejlődő orosz ipart«. S még igy is megtudhatjuk a hivatalos orosz jelentésekből, hogy tömegével pusztulnak az újonnan vásárolt gépek, mert nincs megfelelő szakmunkás. — Van azonban az ötéves tervnek egy másik jellege is, amely véleményem szerint az európai országok szempontjából elsőrangú fontossággal bír. A szovjetkormány által hivatalosan publikált és reklámozott terv adataiból megtudjuk, illetve belőle kihámozhatjuk, hogy az ötéves terv lényegében nem is azt a bevallott célt szolgálja, hogy az indusztrializálás Oroszország gazdasági függetlenségét és a nép növekvő jólétét hozza el. Ahelyett, hogy a terv keresztülvitele által elsősorban a mindennapi szükségleteket kielégitő cikkek gyártására rendezkedne be. megdöbbentően aránytalan mértékben fejleszti ki az úgynevezett nehézipart. Az ötéves terv előirányzata szerint a kollektiv orosz termelés annyi pár cipő készítésére rendezkedik be. hogy a szovjet egy-egy alattvalójára két évenkint jut egy pár cipő. Ezzel szemben azonban ugyanakkor hatalmas erőfeszítésekkel transz-szibériai vasutat épít, szédületes mértékben növeli vas- és fémiparát, tizezerszámra vásárol traktorokat, teherautókat, repülőgépeket. Ugyanakkor, mikor Oroszország egyes vidékein sehol a világon nem létező kiterjedésű villamoscentrálékat építenek (dolláron vásárolt amerikai gépekkel és dollárral fizetett német mérnökökkel) más helyütt 500 gramban maximálják egy kényszermunkát végző ember napi kenyérfogyasztását. — Röviden elismételve tehát az ötéves terv bármily csillagászati számokkal dolgozik is. elsősorban dekoráció, hangos bereklámozása a kommunista gazdasági rendszer munkaképességének, lényegében azonban ez a hatalmas munka éppen a kollektiv termelési rend ellen szól. 'Rengeteget termelni nem nehéz, ha rendelkezem annyi erőszakkal, hogy százmillió rabszolgát dolgoztassak. Az a kérdés, mennyiben emeli ez az intenzív termelés azoknak életszínvonalát, akiket munkára kényszeritek. Ez az oly sokat emlegetett szociális termelés eredményeiben tehát teljesen antiszociális, főleg antiszociális abban a vonatkozásában, hogy az egész