Magyar külpolitika, 1931 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Anglia többé nem akar harcolni Németország ellen. Garwin állásfoglalása az Observerben

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1931 június abból a célból, hogy a téves és valótlan állitások tömegét helyesbítsük. Erre pedig annál inkább van szükség, mert bizonyításra sem szorul az a tény, hogy a fogékony, ifjúi lélekbe oltott tanítások helyességén múlik később az országok közvéleményének kialakulása, hisz a tanulókból lesznek idővel az országok és a világ vezetői. A tankönyvek tárgyilagosságának érdekében kell tehát minden lehetőt elkövetnünk, amely feladatnak nagyban szolgál erősítésére az a körülmény, hogy a magyar tankönyvekben más nemzeteket lebecsmérlő, gyülöltséget szító fejezetek sem a múltban, sem ma nem találhatók, bár az utolsó tíz év " eseményei ezt érthetővé tennék. Nekünk azonban erre szükségünk nincsen, ily fegyverekkel nem szokásunk élni, mert nem kell sem ékesszólás, sem erőszakos eszköz ahhoz, hogy mai helyzetünket megismertessük. Teljesen elegendő, ha a rideg valóságot tárjuk fel azok előtt, akik az igazság iránt érzékkel birnak, hogy ezek megértsék a velünk esett mérhetetlen nagy igazságtalanságot, veszteségeinket — és vágyainkat! /„Anglia többé nem akar harcolni Németország ellen" YGarwin állásfoglalása az Observerben Az Observer cimü lap Anglia egyik legtekintélyesebb folyóirata. Két másik laptársával, a Timesszal és a National Review-val együtt, oroszlánrésze volt annakidején á világ sorsát oly döntően befolyásoló angol-francia antant létrejövetelében. Az Observer szava nem pusztán akadémikus értékű; nagy erő, az angol közvélemény van mögötte. A nagy politika valóságos színvallásának tekinthetjük tehát azt a meglepő cikket, melyet az Observer a kiváló publicista, J. Garwin tollából közöl. Olyan cikk ez. melyet nemcsak logikája, a legyőzött államokra kedvező következtetése emel ki a külpolitikai cikkek garmadájából, hanem érzése, meggyőződésének mélysége és valódisága is. Garwin Európa helyzetét vázolva, megállapítja,., hogy az elmúlt hetek a tények oly sorára világítanak rá. mely minden, felelősségét érző emberben a legnagyobb nyugtalanságot kelti. Keleten á veszedelem növekedik Oroszország és Románia, nyugaton Németország és Franciaország között. Európa két táborra oszlott, mely most még egyenlőtlen hadfelszerelés és pénzügyi erő tekintetében, de ez az egyenlőtlenség csak halasztja, meg nem akadályozhatja az ellenségeskedés kitörését. A viszálynak ki kell törnie, mert Európa mostani helyzete erőszakon alapul s csak szurony okkal tartható fenn. A győztes hatalmak megtagadták Németországtól a szabadság élvezetét, míg ők maguk állig vannak fegyverkezve. A francia hatalmi rendszer, kiegészítve a kisantanttal és Lengyelországgal, teljes hatalmi felsőbbséget jelent s meg van győződve, hogy Olasz- és Németországgal szemben mindig igaza van. De a hatalom gyakorlásának ilyen módja csak arra jó, hogy a legerősebb ellenállást váltsa ki s a leigázott népek végeredményben mindig le is törik. A német-osztrák kapcsolatot, mely miatt Franciaország és Csehszlovákia háborúval fenyegetődzik, Garwin a németség természetes jogának nevezi, melynek megtiltása »visszataszító, kibírhatatlan, a Szent Szövetség módszereire emlékeztető« zsarnokság lenne. A franciák szentnek és sérthetetlennek tartják Elzás-z-Lotharingiához való jogukat, olaszok lengyelek, csehek, szerbek, románok egj'esülhettek fajtestvéreikkel, még ha ezt a célt sok másfaju és vérű kisebbségek eltüntetésével érhették csak el. A németségnek ugyanez a joga van politikai egyesülésre s erről nem fog lemondani. Minél inkább nyomja őket az idegen fölény, annál csábítóbb lesz előttük a faji eszmény. Németországban és Ausztriában 70 miílió német él és erősebb fajt sem fizikailag, sem szellemileg nem ismerünk. Számuk, földrajzi elhelyezkedésük nem róható fel nekik bűnül. Hogy élnek és virulnak Közép-Európában, hogy azok. akik és ott vannak, ahol vannak, ez nem hibájuk. Ez Isten akarata. A francia politika most is. mint századok folyamán, igen gyakran igyekszik Isten alkotásait erőszakkal és csellel megsemmisíteni. Ez a politika a végén mindig kudarcot vallott s elősegítette a németek terjeszkedését. De több vérontást okozott Európában, az utolsó háromszáz év alatt, mint a többi háborús okok együttvéve. Most Franciaország egykori hatalmas szövetségesei segítségével, de csakis azzal, visszakapta ElzászLotharingiát. Ez neki nem elég. Most Ausztria és Németország egyesülését akarja megakadályozni, háború árán is. Ez az igyekezete egész biztosan hiábavaló, de a francia rögeszme Európát újra háborúba sodorja. Az uj háború lehetősége sokkal nagyobb, mint az uj, igazságos és bölcs békéé. Mi, — irja Garwin, — Henderson Artúrt a legkomolyabb külügyminiszterek egyikének ismerjük, de kételkedünk abban, vájjon tud-e a külügyminisztérium arról a mindinkább erősödő brit nemzeti elhatározásról, hogy mi soha Németország ellen a kontinens érdekeiért harcolni nem akarunk. A brit nemzet szereti a békét s ha rajta múlik, nem engedi az oly csúf és vészthozó tömeggyilkosság megismétlődését, mely nézete szerint elhárítható lett volna, ha tanácsait Európa népei elfogadják. Ha bármely angol kormány az angol nemzétet szükség nélkül még egyszer bármilyen európai háborúba akarná sodorni, ezt a kormányt a nemzet átka forradalom utján söpörné el. Addig, míg ezt Párizsban, Bruxellesben. Varsóban. Prágában, Belgrádban, Bukarestben tökéletesen és végérvényeesn meg nem értik, a népek sajnálatos tévhitben élnek. A nagy német nemzetet nem lehet további tíz évig az őt környező, állig felfegyverzett államokhoz való viszonylagos inferioritásban tartani. A helyzet ilyetén való fenntartása másra, mint a béke megsértésére nem vezethet. Mindez azt mutatja, hogy a békerevizió a tartós béke elengedhetetlen föltétele. Ha ez nem következik be, a háború nem lesz elkerülhető. A BÉKEREVIZIOT HIRDETI AZ EQÉSZ VILÁGON II A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS ANGOLNYELVÜ SZEMLÉJE:A HUNGÁRIA LLOYD