Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Harc az idegenért

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember IDEOEMFORÍoMOM RO^fATWElETŐ TÁBORI ÜORMÉL Harc az idegenért. A magyar propaganda legsúlyosabb hiányossága. Már augusztus elején, amikor először jelezték Gaston Gértttd francia idegenforgalmi minisz­ter budapesti látogatását, izgal­mas viták folytak az idegenfor­galom u,j módszerei] ül. Nagyará­nyú reformok, kemény küzdel­mek indulnak meg Európa leg­több államában az idegenforgal­mi akció körül és csak természe­tes, hogy bennünket sem hagy közömbösen ez a forrongás. Amit a francia tour de tour­isme-nak nevez, az föltűnően megváltozott az utóbbi években. Az utazás kedvelői uj meg uj utakat keresnek, a változatosság törvénye néha meglepő helyre kanyaritja félre az utasfolyamo­kat s az általános gazdasági vál ság, amelynek utazási vonatkozá­sait más cikkben ismertettem, még sokkal bonyolultabbá tette a helyzetet. A mai viszonyok közt. az idegenforgalmi mintahelyek is, amelyek ezerféle vonzóerőt, tudnak kifejteni, a propaganda uj eszközeit kénytelenek alkal­mazni. A csábitó szórakozások szajnaparti városa, ahová éji bo­garak módjára sokezrével röpül a szeszre és kultúrára is szomjú­hozó amerikai és annyi más kül­földi, megdöbbentő tapasztaláso­kat szerzett az utazási divatfor­dulások nyomán. Már nem a sab­lon és a véletlen eredménye, hogy például az óceánon túlról jövő első utja Párizsba, vagy más­hová vezet-e. A newyorki mam­mntbankok uj aktivitásra szorí­tották az óriási hajóstársaságo­kat, amelyek konszernjeikbe tar­toznak. Miután a kivándorlási kvótát annyira megszigorították, uj utaselemekről kellett gondos­kodni. A kivándorló-osztályokat átalakították tourist-classokká, és kéjutazókat toboroztak Amerika minden részéből. Kezdtek azután beleszólni az általuk küldött ren­geteg számú utas európai irányí­tásába is. Az American Express tucatszámra nyitotta európai iro­dáit. Raymond and Yitcomb nevét kezdik már nagyon is meg­jegyezni s a kormányokat is fog­lalkoztatják az olyan adatok, mint pl. hogy az egész Ameriká­nak fizetett háborús adósság (212 millió dollár) harmadrészét sem teszi ki 1929-ben annak az ösz­szegnek, amit az amerikai turis­ták külföldön kiadtak. (745 mil­lió dollár volt s ebben már nincs benn az a pénz, amit az amerikai hajóstársaságok kaptak.) Nem akarom itt részletezni azoknak adatait, akik 1930-ban elkerülték Franciaországot. Elég most annyi, hogy a franciák gyorsan levonták a konzekven­ciákat, külön minisztériumi fő­osztályt szerveztek az idegenfor­galom érdekében, 1930-ra tízmil­lió frankot utallak ki propagan­dára és Ne"\vyorkban egész felhő­karcolót épitettek, amelynek min­den emeletén más-más francia város, fürdőhely stb. terményei és egyéb értékei kapnak eredeti formák között ötletes alkalmakat a megismerésre. Harmincmillió frank a következő évi költség. Hogy mennyire érdemes és kell is az ilyen beruházó költség, azt nagyarányú hiteles eredmé­nyek világítják meg. Legutóbb a kis Svájc 1929. évi budgetjéről tartott dr. Ehrensperger előadást és kimutatta, hogy a 697 millió svájci frank fölöslegnek több mint a felét a külföldiek idegen­forgalma szolgáltatta. Svájcba az utóbbi évek alatt külföldi utasok átlag 380 millió frankot hoztak, mig a külföldön utazó svájciak évenként kb. 81) millió Frankot adtak ki, úgyhogy az aktivá kü­lönbség kerek 3ÖÖ millió frank. Ezzel kapcsolatos a svájci ban­koknak az a növekvő szerepe, amelyet a nemzetközi tőkeforga­lomban értek el. Németország a propaganda alapjait jelentősen növelte. A pá­rizsi Avenue de L'Operán olyan boltos-irodát nyitott, amely egy­maga többe kerül, mint a Magyar Országos Idegenforgalmi Tanács három esztendei költségvetése. Newyorkban és másutt hason­lóan nagyarányú propaganda­szervek létesültek. Még a kis Ausztria is óriási mértékben túlszárnyalja Ma­gyarországot az idegenforgalmi hasznos befektetések dolgában. Egymillió schillinget ad Bécs; az állam külön másfélmillió schillinget szavazott meg a pro­paganda évi budgetjére s az egyes tartományok és városok még külön adnak. A mi Idegen­forgalmi Tanácsunk mindössze 100.000 pengőt kap és dr. Miidós Elemér főtitkár legnagyobb agi­litása sem pótolhatja a pénz­hiányt. Elmaradt nálunk a gyönyö­rűen kitervelt idegenforgalmi Ki­állítás, sőt szégyenszemre több külföldi expozición sem vehet­tünk részt. így idén Drezdában. Liége idegenforgalmi kiállításán is kitűnő propagandaalkalmakat mulasztottunk el. Nizza városa már most hirdeti, hogy milyen nagyszabású- idegenforgalmi ki­állítást rendez 1932—33-i szezon­jában és állandó „összeurópai szervezet" megalapítására is föl­használja az alkalmat, amely a kereskedelmi kapcsolatokat is ki akarja mélyíteni Európa álla­maiban. Ahányszor ilyen kiállítá­sokról értesítést kapunk, rend­szerint az utolsó hetekben, kajo­kodva csapják össze az anyagot, ha egyáltalán bérelnek valami kis helyet. Bruxellesi jelentés közli, hogy a belga kormány az Ostende és Spa fürdőkben engedélyezett já­tékkaszinó mellé Knocke, Namur és Dinant számára is kiadta az engedélyt, hogy állami ellenér­zéssel így lendítsék föl a szezon alatt nemzetközi forgalmukat. A francia kormány hasonló kedvez­ményeket adott. Egyáltalán nem akarok itt já­tékbank-reformokat ajánlani, csak mint apró jellemző adatot közlöm, hogy olyan országokba, amelyek pedig nálunk hasonlít­hatatlanul nagyobb forgalmat tudnak kimutatni, uj meg uj tá­mogatást adnak az idegenforga­lomra való tekintettel; nálunk pedig az uj fürdőtörvény is uj terheket ró a közönségre és az érdekeltekre. A szerbek, horvátok és szlové­nek királya épp mostanában hagyta jóvá azt az uj törvényt,

Next

/
Thumbnails
Contents