Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A délszláv állampárt

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember jogi alapja ugyanis a Wilson­féle ajánlat. Locarnot sem tagadják meg, mindössze kétoldalú megtartásai követelik. Németország eddig megtartotta, Franciaország azon­ban megsértette azzal, hogy a kis­antanttal külön titkos katonai megállapodásokat kötött Német­ország ellen. Németország tehát csak annyiban köteles megtartani Locarnot, mint ahogyan a fran­ciák tartották. A német nemzeti szocialista­párt csak békés eszközökkel akar­ja kivívni a német állam egyen­jogúságát és a szerződések szi­gorú megtartását. Elfogadja azt a tényt, hogy Németország el­vesztette a háborút s mint vesztes fél köteles hadisarcot fizetni. Ez a liadisarc azonban nem halad­hatja meg a német nemzet teher­bírását. Eddig 50 milliárd már­kát fizetett, úgyhogy azt nem Ír­ták javára a jóvátételi számlán. A Hitler-párt követeli tehát en­nek teljes beszámítását. Magát a jóvátételi kötelezettséget azon az alapon vetette ki az antant a központi hatalmakra, hogy ők fe­lelősek a háború kitöréséért. Az­óta elfogulatlan volt ellenségek, még egyes franciák is kénytele­nek beismerni a közben publikált hivatalos akták alapján, hogy a háború kitöréseért nem a közpon­ti hatalmak felelősek, hanem ép­pen az orosz-francia szövetség. A jóvátételnek tehát nincs jogi alapja és ezen a cimen meg is szüntetendő. Amit eddig fizettek jóvátétel cimen, az hadisarc. Mint látjuk, Hitler pártja ügyesen fordítja meg a kést, mellyel a franciák eddig Német­országot szurkálták. Programjuk­semmi tekintetben nem áll ellen­tétben a nemzetközi békemozga­lommal, az európai uniós törek­vésekkel, népszövetségi eszmével. Békét akarnak, igazságos és tar­tós békét, tehát sem külső, sem belső okok nem zárhatják ki ezt a pártot a kormányból. Egy né­met jobboldali kormány megala­kulása most vagy a közeljövőben a nép ilyen megmozdulása mel­lett elkerülhetetlen, akár tetszik a Eajnán tul, akár nem. Egy ilyen kormány pedig, mely ellen­ségei jogi alapjára helyezkedett, éppen ezen az alapon nagyon is lényegesen megváltoztathatja a mai nemzetközi erőviszonyokat. Ugylátszik, Briand Pán-Euró]tá­ja, mely kizárólag a német-olasz szövetség megakadályozására ké­szült, kissé megkésett. A délszláv A délszláv abszolutizmus nem a legrokonszenvesebb szövetsége­se a nyugati demokráciának. Ért hető, hogy az angol munkáskor­mány nem éppen szivesen látja a véreskezű katonai diktatúrái Európában és a francia közvéle­mény előtt is bajos túlságosan propagálni a szerb szövetséget, amikor a horvát emigránsok régi diplomáciai és sajtóbeli összeköt tetésük alapján napról-napra egyre több adatol hoznak nyilvá­nosságra, hogy mi történik a ka­tonai diktatúra és állítólagos ki rályi abszolutizmus leple alatt Franciaország legerősebb katonai szövetségesének országában. Kü­lönösen hátrányos ez a kormány­zati rendszer a külföldi hitel szempontjából. A horvátok eléggé hangoztatják mindenfelé, hogy a szerbektől csinált adóssá­gokat nem ismerik el s igy a bel­grádi kormány szövetségeseitől állandóan azt a jóakaratú taná­csot kapja, hogy igyekezzék leg­alább az alkotmányosság látsza­tát helyreállítani. Erre a kényszerű lépésre alig­hanem kénytelen is lesz rászán­ni magát a Zsivkovics-kormány s az előkészületek már nagyban folynak is abban az irányban, hogy forma szerint helyreállít­sák a parlamentarizmust, de ugy, hogy lényegében megmaradjon a szerb önkényuralom. Ebből a célból egy egységes délszláv ál lampárt megszervezését határoz­ták el. A pártot maga a kormány állítja fel s a szeptember 4-i mi­nisztertanács határozatot is foga­dott el, melynek alapján kommü­nikét adott ki, mely szerint a kormány tagjai, tekintet nélkül arra, hogy előzőleg milyen poli­tikai pártok tagjai voltak, egy egyetemes délszláv program alapján állanak és eköré kiván­ják csoportosítani az ország kon­struktív elemeit. Hogy ennek a délszláv áliam­pártnak gyakorlati megalapozása hogy fog bekövetkezni, egyelőre nem tudjuk, de valószínűleg ezt késziti elő társadalmi uton a Dél­szláv Egyesület, melyet Nikics Fedor dr. szabadkai egyetemi ta­nár alapitott. Napról-napra ér­keznek a jelentések, hogy a Ma­gyar Délvidék melyik községében alakult meg ennek az egyesület­nek fiókja. Hatósági legmesz­szebbmenő támogatással erősza­kolják be a magyar és nemet ki­sebbséget, kényszeritik a választ­állampárt. mányban való résztvételre s mint Nikics most a szabadkai alakulá­son kijelentette, az egyesület cél­ja az, hogy a délszláv lakosság­nál a teljes nemzeti egységet, a kisebbségeknél pedig az állam­egység gondolatát erősítse. Ni­kics szerint megvannak a maga speciális okai, hogy éppen a volt magyar területen szervezik meg ezt az egyesületet s csak azután, októberben alakul meg a belgrádi központ, hogy innen az ország minden részében elterjedjen. A terv hihetőleg az, bogy ebből, a nemzeti kisebbségeket is elnyelő egyesületből alakuljon meg az­után az a bizonyos privilegizált délszláv állampárt mint egye­düli politikai párt. Szeptember 17-én Zsivkovics utasítást adott a sajtócenzurá­nak, hogy ezután engedje meg az állami, bánsági és községi ha­tósági személyek munkájának bí­rálatát, természetesen az illető cikkírók személyes felelőssége mellett. Egyúttal nyilatkozatot adott ki a központi sajtóiroda ut­ján, hogy tárgyilagosan szabad már nyilvánosságra hozni a hi­vatali életben észlelhető esetleges kinövéseket. Ezt a rendeletet a svábság hivatalos lapja, az újvi­déki Deutsches Volksblatt, rög­tön arra használta fel, hogy cikk­sorozatot kezdett Nikics délszláv egyesülete ellen, illetőleg az el­len az eljárás ellen, hogy ebbe a kisebbségeket is bekényszeríti. E cikksorozat már nem sok jót jósol az alakítandó állami párt­nak. Semmiesetre sem lesz ez a párt olyan, mint ahogy Belgrád­ban balkáni naivsággal elképzel­ték: az öntudatos kisebbségek hiányozni fognak belőle, annál inkább hiányzik majd az egész borvát nemzet, melynek szintén csak egyes megtántorodott ja it tudja gazdasági előnyökkel a maga táborába vonni Belgrád. A világ félrevezetésére természete sen lesznek majd nagy ünnepé­lyes horvát, magyar, német fel­vonultatások, nyilatkozatok, de ezek a belgrádi diszmenetek és megrendelt nyilatkozatok az il lető kisebbségek tömegeit sem­miesetre sem képviselik. A szerb abszolutizmus olyan eszközöket használt fel már eddig minden nem-szerb élet elfojtására, hogy ilyen Potemkin-falvakkal a dél­szláv egységet meg nem alakit­hatja soha.

Next

/
Thumbnails
Contents