Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Mussolini külpolitikája és a magyarok

1930 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 megelégedés nem lesz. Azt vetik szemünkre nekünk, kisebbségnek, hogy a világ gyUjtogatói vagyunk. A mi kötelességünk nem az, hogy bókokat mondjunk a nagyoknak, hanem, liogv keressük az igazságot, még hogyha ez az igazság néha kellemetlen is." E fórum előtt újra kijelentem, liogv amíg jogos követeléseink meghallgatásra nem találnak, amig a világot nem az igazság és méltányosság alapjára helyezik, addig mi mindig az elégedetlenség eleme leszünk. Ugyanilyen erélyesen foglali állást a kisebbségek meghallgatása nélkül tervezett Pán-Európa ellen Jaross Andor csehszlovákiai delegátus is, aki kiemelte, hogy a kisebbségek semmit sem köszönhetnek a mostani Európának, tehát valami tökéletesebbel örömmel üdvözölnének, de meg vannak győződve arról, hogy az uj Európa csak az igazság és a valódi béke alapján valósulhat meg. Inditványozta, hogy a kongresszus intézzen felhívást a Nemzetek Szövetségéhez, amelyben figyelmezteti arra, hogy ;i kisebbségi kérdés előzetes megoldása nélkül az európai államok egységes alapon való egyesülése lehetetlen. Ugrón István volt miniszter az erdélyi magyarság nevében szólalt fel, s értékes összefoglalását adta a páneurópai kérdés fejlődésének, rámutatván arra, hogy Lenin már 1914-ben fejtegette az európai egyesült államok eszméjét, természetesen más alapon. A szónokok egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy^ a Briand-féle tervezet megvalósításánál a kisebbségeket nem lehet mellőzni, s hogy ennek a kérdésnek a megoldása nélkül nem lehet közeledésiül beszélni. A kongresszus átirattal is fordult Briand francia külügyről niszterhez, kérvén, hogy a páneurópai tervezet végrehajtásánál ne csak a gazdasági szempontokat vegyék tekintetbe, hanem a népek közötti kollaborációhoz annyira szükséges igazságos és a jog alapján működő kormányzási rendszereknek a bevezetését is. Még a mull év alkalmával elhatározta a kongresszus, hogy kisebbségi katasztert állit össze, mely tájékoztató lesz az európai kisebbségi kérdésben. Ez alkalommal bemutatták a kataszter megszerkesztésére vonatkozó mintákat, s ezzel ebben a máskülönben nagyon fontos ügyben is egy lépéssel előbbre vagyunk. Állástfoglalt ezután a kongresszus egy Nemzetközi Kisebbségi Intézetnek a felállítása mellett, mely eszme azonban aligha valósulhat meg, az anyagiak hiánya miatt. Végül nagyon fontos, s ránk, magyarokra nézve, minden figyelmet megérdemlő pontja volt az üléseknek: a népek közötti kohéziónak a kérdése, vagyis annak az elismerése, hogy az egy fajhoz tartozóak, a határoktól függetlenül, egy néphez tartozóknak számíttassanak. Ha ebben a kérdésben a kongresszus a közeljövőben eredményeket fog felmutat ni, akkor joggal kiérdemli a belétek tetett bizalmat. (T. A.) ugyanakkor uj gondot is jelent, mert minden esztendő ujabb és ujabb félmillió-lélektóbbletének megrí heteséről is gondoskodni kell, zárt területen: ami máiegymaga is kötelességévé teszi az olasz külpolitikának az expanzív utakon való haladást, ha nem akarja, hogy az uj dolgozó-kezek tétlenül maradjanak és vagy a munkanélküliek táborát gyarapítsák, vagy szüleik és testvéreik megélhetését tegyék még nehezebbé versenyükkel. Az idő, amely növeli Itália erejét, igy érte dolgozik, amikor ezt a problémát érleli. De érte és neki dolgozik avval is, hogy más, ujabb és ujabb problémák és mint ezeknek következményei, a aagy szociális események erjedésbe hozták a vén Európát, amelynek végleges arca még ma sem formálódott ki, de amelyre a fasizmus egyre erőteljesebben kezdi reányomni a maga egyéniségét és lelkébe visszaplántálni nemzeti hitét. — A fasizmus nem exportcikk, — jelentette ki többizben is Mussolini. Ez cáfolhatatlan igazság. A fasizmus csak itt, Olaszországban születhetett meg és itt is csak abban az atmoszférában és olyan körülmények között, amint Mussolini világrahozta. De a fasizmus alapja az erős nemzeti érzés, amely sokszor a „sacro egoismo" alapján kell, hogy álljon, amikor valóban nemzeti életet élő nép sorsáról van szó és amikor őszintén óhajtja szolgálni az ország fiainak jólétét és boldogulását. Ez a nemzeti érzés pedig, amely a háború utáni esztendőkben eleinte bágyadtan és erőtlenül pislákolt, most lángoló erővel csap újra a magasba •mindenütt. A franciák, akik maguk erősen nemzeti alapon állottak mindég, a világháborút követő első esztendőkben a legyőzött nemzetek sorában igyekeztek elhitetni, hogy „jobb sorsot remélhetnek, ha túlzó nacionalizmusukról letesznek" és ehelyett internacionális kapcsolatokat keresnek: és ezért támogatták is az ilyen kapcsolatokkal rendelkező szocialista és szociáldemokratapártokat. A nemzeti érzés és öntudat lassú elsatnyulását remélték igy. De az idők és az események a nemzeti érzés hirdetőinek kedveztek és ebben példát mutatott az egész világnak a fasizmus. Mussolini külpolitikája és a magyarok. Hatalmas gát kiépítése a pánszlávizmus ellen, az Északi tengertől Tripoliszig. — Irta : Ballá Ignác. Milánó, szeptember. A fasizmus az állami életbe határozott és pontosan kitiizöli célokat vitt, nem üres doktrínákat. Minden esztendő közelebb is viszi Mussolini Uj-Olaszországát e célokhoz, amelyeket fokozatosan meg is valósit. Ugyanez a céltudatosság, a reálpolitika tisztánlátása jellemzi Mussolini külpolitikáját, amelynek emberi jogokért és igazságokért való harc mellett, egyik főpillére: a türelem. De a türelem mellett Mussolini — a bölcsességet is jelenti e külpolitikában. Az idő érte és őneki dolgozik ... Ezt ő, az események bölcs megfigyelője, jóformán a „Marcia su Koma" napja után, azonnal felismerte. És az idő valóban érte és neki dolgozik, már avval a számszerű valósággal is, hogy mialatt egész Európában a népszapoiodás tempója lassult, Eranciaországhan pedig egyenest megállt, sőt Franciaország francia lakossága évről-évre fogy, — azalatt Olaszország évente négy-ötszázezer lélekkel (tehát két-három akkora város lakosságával, mint például Szeged) gyarapodik. Ez azonban