Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember tika ellen, mely ;i kisebbségek teljes elnyomatásában nyilvánul meg. Főként a Curentul és a Cuvantul bukaresti nagy napilapok foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s a menekült szerbiai románok Temesváron egy külön egyesületet is alkotlak. A Graiul Romanesc c. bárom nyelven megjelenő folyóiratuk élénk színekben festi le a szerb csendőrök terrorját, s a románlakta területeken megismétlődő adminisztrációs gyilkosságokat. Eddig a románok csak belföldön tiltakoztak a politikailag barátságos viszonyban levő szomszédába ni terrorja ellen, az idén azonban a külföldre jöttek sérelmeikkel, s információink szerint azokat a Nemzetek Szö vétsége elé is akarják vinni. A román csoportnak a csatlakozása, kétségtelen nyereséget jelent a kongresszus részére, s elvi szempontból nagy fontossággal bir. Wilfán dr. elnök ki is emelte, bogy ez a csatlakozás azt bizonyitja, bogy a kisebbségekkel rendelkező államok többségéhez tartozó kisebbségek is szorulhatnak nemzetközi védelemre s hogy ebből a példából a többség levonhatja a politikai konzekvenciákat. A kongresszus munkáját a legnagyobb figyelemmel és fárad hatatlan kitartással kisérte végig Mme Bakker, aki igazságos érzelmeiről és a szenvedések iránt való fogékonyságáról nem egyszer tett tanúságot. Mme Bakker, mint ismeretes, nemrégen Komániában járt, s ottani tapasztalatairól jelentést terjesztett elő a Népszövetségi Ligák Uniójának ülésére, amiért román részről kellemetlen támadásoknak volt kitéve. Ugy érezte, többet nem is tanácsos román területre lépnie, s ezt a meggyőződését több kisebbségi delegátus előtt szóvá is tette. Mme Bakker ez alkalommal megismerkedett valamenynyi kisebbségi delegátussal s meggyőződhetett arról, bogy az európai béke, a kisebbségek belyzetének javulása nélkül, álom marad. Ugyancsak ott láttuk a megfigyelők sorában Képedzis professzort, a dodécanézi görögök és a bellenizmus hircs képviselőjét, aki először volt jelen az üléseken. Az utóbbi időkben Görögország sajtója állandóan foglalkozik az olasz uralom alatt élő görögök sorsával, s valószínű, bogy Képedzis jelenléte ezzel a sajtókampánnyal áll összefüggésben. Ámbár a lengyelek többször bangsulyozták, bogy a kongreszszus munkája nem érdekli őket, biszen kisebbségben élő testvéj reik kivonulása megvilágítja a l lengyelség álláspontját, azért mégis megjelent mint megfiJ gyelő a lengyel kisebbségi intézetnek a főtitkára, dr. Paprocki László. Román részről az üléseken tartózkodott Dragu Jean, a Genfben újonnan felállított román sajtópropaganda-iroda főnöke, aki arra törekedett, hogy a jelenlevő sajtóképviselőket tájékoztassa a román kormánynak „liberális" kisebbségi politikájáról, s megcáfolja a A Népszövetség közgyűlése Genfben, ti Iiatimenl Electoral uj termében. kisebbségek elnyomásával kapcsolatos jogos vádakat. Dragu agilitása ezen a téren szemmellátbatóan eredményes is volt, amennyiben több oldalról fordultak bozzánk az általa terjesztett adatoknak a verifikálása érdekében. A kongresszus ülései iránt nagy érdeklődés mutatkozott. A termek állandóan zsúfolva voltak, s a szónokok éles szavakban ecsetelték a felvetett kérdéseket. Sajnos azonban, ez a kongresszus nem az a fórum, ahol a kisebbségek szabadon adhatják elő sérelmeiket. Az elnökség szigorúan vigyáz arra, hogy élesebb kitörés ne történjen, s hogy a lojalitással ellenkező nyilatkozatok ne jussanak kifejezésre. Ebből a szempontból joggal mondhatni, hogy a delegátusok sokkal szabadabban beszélhetnek otthon, mint Genfben. Megtörtént, bogy a bulgár delegátust Wilfán dr. csak azzal a feltétellel engedte szóhoz jutni, ha beszédének szövegét előre bemutatja. A delegátus egy nappal előbb el is vitte Wi 1 tanhoz szónoklatának tervezetét, amit az, a legnagyobb kíméletlenséggel, megcenzurázott. A szónok nem tehetett egyebet, mint bogy felolvasta a megcsonkított beszédet, viszont eredeti szónoklatát mint nyomtatványt osztotta :~zéjjel a jelenlevők között. Egy másik szónokot az elnök azért utasított rendre, mert azt mondotta, hogy jobb tifuszban feküdni, mint kisebbségnek lenni. Amikor pedig egy harmadik szónok a romániai zsidóság helyzetét akarta kellő megvilágításban feltárni a kongresszus előtt, az elnök egyszerűen azzal fenyegetődzött, hogy megvonja tőle a szót. A magyar kisebbségi delegátusok nagy sikert arattak. Kiemelendő főként Szüllő (iéza, csehszlovákiai magyar képviselő beszéde, amit a jelenlevők állandó tápsorkánnal kisértek. — Addig, amig a béke a világot két részre, — győztesekre és legyőzöttekre, kiváltságosokra és elnyomottakra osztja fel, — mondta Szüllő Géza — addig nincs meg az alapja a megelégedésnek. A logika törvényei örökkévalóak. Ha az egyenlet hamis, akkor még Arohimedes sem tudja megoldani. Az etatizmus a maga mostani "lakjában képtelen megérteni és érvényesíteni a kisebbségek jogait. És aniig az államok véleményüket a kisebbségeket illetően meg nem változtatják, amig ezek az államok nem mondanak le a kisebbségek asszimilálására irányuló törekvéseikről, addig