Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

A genfi népszövetségi közgyűlés három főszereplője: (hahói jobbra): Brumd, Curtws és Eenderson külügyminiszterök i<ivoznak a záró-ülésről. képviséltetésére vonatkozóan azonban végleges döntési, a fen tiek értelmében, eddig nem hozhatott. Jelenleg a bulgár kisebbségi képviseletet a Genfben székelő Chaleff Uie és Anastasoff, volt skupstina-tagok követelik maguknak, s elismerésük irányában lépéseket is tettek a kongresszus titkárságánál. Szeptember 2-án ült össze az uj tagok felvétele ügyében dönteni hivatott bizottság és minden ellenvetés nélkül elfogadta uj tagokul a szerbiai románokat, a spanyolországi baszkokat és a németországi litvánokat. A bulgár delegátusok felvételének tárgyalása közben nagy vita fejlődött ki s a kérdés annyira kiéleződött, hogy a kongresszus felbomlásától lehetett tartani; végeredményben mégis kompromiszszummal zárták le a vitát: a felvétel ügyében a jövő év folyamán fognak véglegesen dönteni. A döntés nem elégítette ki a bulgárokkal rokonszenvező ki sebbségi csoportokat, s főként a már felvett dobrudzsai bulgárokat keserítette el, akik az ejse' pillanatban ki akartak lépni a tagok sorából. Ami az újonnan felvett németországi litván kisebbségei illeti, azt is csak feltételesen Írhatjuk a kongresszus szaporodási listájának javára, mert a felvétel körül sok olyan momentum merült fel, ami a képviseltetést kétségessé teszi. A helyzet megismerése céljából előre bocsátjuk', hogy a Kisebbségi Kongresszus kebelében két hatalmi befolyás harca dul. Az első a német kisebbségeké, a második a lengyeleké. Jelenleg a szellemi vezetést a német kisebbség ragadta kezébe, ami külsőleg azt a színezetet keltheti, hogy a kongresszus a német érdekeket szolgálja. Viszont — amint azt Von Graebe, a lengyelországi német kisebbségnek parlamenti képviselője nem egyszer hangsúlyozta — a lengyel kormány francia politikát és orientációt szeretett volna bevinni a lengyel kisebbségi csoport révén a kongresszusba. A német és lengyel kisebbségi csoportok közötti harc oda vezetett, hogy pár évvel ezelőtt a lengyelek kivonultak a kongresszusból, s magukkal vitték mindazokat a (•röf Csáky Isii: ), a ftMilgymims ísrwm Kajfóqxztiíli/iínak rezelője, és J. A. I'otilxcn dán kiUügynUrUsztériumi sajtófőnök n fredriksbargi kastély parkjában. (Leffler Béla felvétele.) kisebbségi csoportokat, melyek Németország területén élnek. így alakult meg egy uj kisebbségi blokk, mely főként a németországi kisebbségekből áll, s melynek távolléte a kongresszustól sajnálatos hátrányokat jelent a kongresszus tekintélyére. Az uj blokk megbontására igyekeztek ugy Wilfán dr., mint Amende Ewald dr. titkár is. Wilfán ez év tavaszán azzal az ürüggyel, hogy a németországi szerb kisebbségek helyzetét akarja tanulmányozni, hosszasabban tartózkodott Németországban, de az az igyekezete, hogy az ottani szerbek lépjenek ki a lengyel blokkból, s csatlakozzanak az általa képviselt csoporthoz, eredménytelen maradt. Sokkal nagyobb sikerrel dolgozott Amende Ewald dr., aki, mint a litvániai német kisebbségek képviselője, megnyerte a kongresszus részére dr. Vydunást, ismert németországi litván vezért. Dr. A'ydunás el is jött Genfbe, ahol minden nagyobb formalitás nélkül elismertetett mint delegátus, azonban abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy időközben a saját kisebbségi csoportja dezavuálta, s igy felvétele csak személyinek tekinthető. Érdemes megjegyezni, hogy az idén léptek fel először, mint megszervezett kisebbség, a szerbiai románok is, akikkel a szerb kormány éppen ugy bánik, mint a többi kisebbségekkel. A román sajtó már régen hangoztatja a szerbiai románság sanyarú helyzetét, s erélyes támadást intéz a szert) hivatalos kisebbségi poli-