Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember lord Rothermere bál ran és tisztességesen odakiáltott az egész világnak. A másik Eérfi, a magyar, itthon dolgozott. Olyan időkben kapta a kezébe a kormányzó halaimat, amikor járókelőket leütöttek az utcán. Politika cimén, de a pénzükéi is elvették. Mindennap történt valami olyan megdöbbentő és fájdalmas tünet, amely a nagyon beteg közélel Iá zas vergődését szokta jellemezni. Ks mindez egy kétharmadától gyilkosan megfosztott, tragikusan lerongyolt, halálraítélt csonka országban, melynek polgárai vicsorgó foggal marták egymást. Ez az ember jött és vállát nekifeszítette egy egész nemzetnek, mikor az menthetetlennek tetsző módon csúszott le a sikos lejtőin. Két keze volt, de százzal kellett verekednie. Ha bent körülnézett, csak elvakult, véresszemü rendbontókat látott jobbról is, balról is. Ha a határokon tul körülnézett, csak ellenséget látott, erős, vigyorgó, gonosz ellenséget jobbról, balról, élűiről, hátulról, mindenünnen. De győzte a küzdelmet és megcsinálta a csodát. Lassanként rendet teremtett bent és ha rátokal szerzett küld. Ekkor felmerült az országa ügyének egy önkéntes barátja. Egy hatalmas angol lap tulajdonosa, arisztokrata, mesés gazdag- , ságu és befolyási] ember, politikus, megtámadhatatlan tekintély. Ennek szava mondhatatlan ribilliót keltett azok között, akik, mint jó szomszédok, egyszerűen szétmarcangolhatják a roncs országmaradványt, ha akarják. És a magyar államférfi, aki a külpolitikai egyensúlyozás bámulatos művészetével tartottá őket féken eddig, most a felhördülés egész viharának középpontjába találta magát. Látta, amit a kávéházban felelőtlenül heveskedő százezrek nem láthattak: minden szenvedélyes szó Vagy gesztus végzetes lehet. Erőkel kell féken tartani kivid és belül, egyetlen mozdulat felbillentheti a hallatlan ügyességgel megépített komplikált egyensulyépületet. És az óvatosságot, amely minden szavát lezárta, félreértették kint is, bent is. Bent megdöbbenve kérdezték: mi az, hát Bethlen nem akarja az országnak azt, amit Rothermere akar? És kint az ellenségek bizalmatlanul, ördögi éberséggel figyeltek minden felelős szót, a barátok pedig kedvetlen csodálkozással mondták: mit akar ez a különös ember, hogy nem fogadja el a hazája felé nyújtott segítő kezet? Homály, félreértések, félremagyarázások, bizonytalanság. Egy véres rongyaiban sínylődő ország fájdalmas aggodalommal nézte ezt a két embert: hát mi lesz, ha ezek nem értik egymást? MOSI Itt a felelet. Ta I á 1 kozt a k. Hogy mit beszéltek hosszú, hoszszu beszélgetésük alatt, nem mondta el egyik sem. Nem is kell azt tudni senkinek. Bethlen István kijelentette, hogy mindent átvettek és mindenben egyetértenék. Rothermere kijelentette, hogy sok mindent pontosabban lát, mint eddig látott és mindenben egyetértenek. Mikor elbúcsúztak, bizonyára egymás szeme közé néztek és hosszasan kezetszoritottak. Az Isten áldását kérjük erre a kézfogásra, amely a homály helyén világosságot, a bizonytalanság helyén reményt jelent. I lajnalodik. A genfi kisebbségi kongresszus. Izgalom uj tagok fölvétele körül. gresszuson. Uj kisebbségek megjelenése. — A magyarok szereplése. Megfigyelők a konGenf, szeptember. Xagy érdeklődés mellett ült össze szeptember elején a kisebbségek Nemzetközi Kongresszusa, melyen az eddigi szokásos tagokon kivül, feltűnően sok hivatalos kormánymegfigyelő és újságiró is résztvett. A kongresszus megnyitása előtti napon nagy szenzációt keltett a hir, hogy a szerb kormány nem hajlandó kiadni a szerbiai magyar és német kisebbségi delegátusok részére az útlevelet. Amende Ewald dr., a kongreszszus titkára, még aznap érintkezésbe lépett WÜfán dr. elnökkel, akinek távirati kérésére a szerb kormány az utolsó pillanatban mégis megengedte kisebbségi képviselőinek a kiutazást, de a késedelem miatt már nem érkezhettek meg idejében Genfbe. A résztvevő kisebbségek száma mutatja, hogy a kongresszus fontossága évről-évre növekszik. Ki kisebbség képviseltette magát 1.'! különböző állatidtól, még pedig: bulgárok Romániából és Szerbiából, baszkok Spanyolországból, katalánok Spanyolországból, néni etek Csehszlovákiából, Romániából, Lengyelországból, Magyarországból, Lettországból, Észtországból és Szerbiából, zsidók Lengyelországból, Csehországból, Romániából, Bulgáriából, Lettországból és Litvániából, oroszok Észtországból, Len gyelországból, Csehországból és Romániából, horvát-szlovének Olaszországból, szlovének Ausztriából, csehszlovákok (.') Ausztriából, horvátok Ausztriából, magyarok Csehszlovákiából, Romániából és Szerbiából, románok Szerbiából, ukránok Lengyelországból és Romániából, fehéroroszok Lengyelországból és Lettországból, litvánok Lengyelországból és Németországból és svédek Észtországból. Ami a szerbiai bulgár kisebbség képviseletét illeti, azt a kongresszus titkársága feltételcsen tüntette fel a résztvevő kisebbségek kimutatásában, meri ennek a kisebbségnek az elismerését a szerb kormány mindezideig hivatalosan megtagadta, s igy a kongresszus statútumai szerint jogilag nem vehető fel a tagok soraiba. Ugyanis az alapszabályok kimondják, hogy csakis a már bizonyos szervezettségen átesett kisebbségek képviseltethetik magukat a kongresszuson. A szerb kormány viszont erővel megakadályozta a bulgár kisebbségi elemeknek a szervezkedését, s egyszerűjén kimondotta, hogy minden olyan szláv, aki szerb területen lakik, szerbnek tekinthető. Ezl az álláspontját a szerb kormány a Nemzetek Szövetsége előtt is érvényesítette és a beadott petíciókra megtagadta a szokásos válasznak a megadását. A Kisebbségi Kongresszus ennek ellenére, már a mull esztendő folyamán elismerte ennek a kisebbségnek a létezését azzal, hogy elvben felvette a tagok sorába, a.