Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 szeptember lord Rothermere bál ran és tisz­tességesen odakiáltott az egész világnak. A másik Eérfi, a magyar, itt­hon dolgozott. Olyan időkben kapta a kezébe a kormányzó ha­laimat, amikor járókelőket le­ütöttek az utcán. Politika cimén, de a pénzükéi is elvették. Min­dennap történt valami olyan megdöbbentő és fájdalmas tünet, amely a nagyon beteg közélel Iá zas vergődését szokta jellemezni. Ks mindez egy kétharmadától gyilkosan megfosztott, tragiku­san lerongyolt, halálraítélt cson­ka országban, melynek polgárai vicsorgó foggal marták egymást. Ez az ember jött és vállát neki­feszítette egy egész nemzetnek, mikor az menthetetlennek tetsző módon csúszott le a sikos lejtőin. Két keze volt, de százzal kellett verekednie. Ha bent körülnézett, csak elvakult, véresszemü rend­bontókat látott jobbról is, balról is. Ha a határokon tul körülné­zett, csak ellenséget látott, erős, vigyorgó, gonosz ellenséget jobb­ról, balról, élűiről, hátulról, min­denünnen. De győzte a küzdel­met és megcsinálta a csodát. Las­sanként rendet teremtett bent és ha rátokal szerzett küld. Ekkor felmerült az országa ügyének egy önkéntes barátja. Egy hatalmas angol lap tulajdo­nosa, arisztokrata, mesés gazdag- , ságu és befolyási] ember, politi­kus, megtámadhatatlan tekintély. Ennek szava mondhatatlan ri­billiót keltett azok között, akik, mint jó szomszédok, egyszerűen szétmarcangolhatják a roncs or­szágmaradványt, ha akarják. És a magyar államférfi, aki a külpo­litikai egyensúlyozás bámulatos művészetével tartottá őket féken eddig, most a felhördülés egész viharának középpontjába találta magát. Látta, amit a kávéházban felelőtlenül heveskedő százezrek nem láthattak: minden szenve­délyes szó Vagy gesztus végzetes lehet. Erőkel kell féken tartani kivid és belül, egyetlen mozdulat felbillentheti a hallatlan ügyes­séggel megépített komplikált egyensulyépületet. És az óvatos­ságot, amely minden szavát le­zárta, félreértették kint is, bent is. Bent megdöbbenve kérdezték: mi az, hát Bethlen nem akarja az országnak azt, amit Rothermere akar? És kint az ellenségek bi­zalmatlanul, ördögi éberséggel figyeltek minden felelős szót, a barátok pedig kedvetlen csodál­kozással mondták: mit akar ez a különös ember, hogy nem fogad­ja el a hazája felé nyújtott se­gítő kezet? Homály, félreértések, félrema­gyarázások, bizonytalanság. Egy véres rongyaiban sínylődő or­szág fájdalmas aggodalommal nézte ezt a két embert: hát mi lesz, ha ezek nem értik egymást? MOSI Itt a felelet. Ta I á 1 kozt a k. Hogy mit beszéltek hosszú, hosz­szu beszélgetésük alatt, nem mondta el egyik sem. Nem is kell azt tudni senkinek. Bethlen Ist­ván kijelentette, hogy mindent átvettek és mindenben egyetérte­nék. Rothermere kijelentette, hogy sok mindent pontosabban lát, mint eddig látott és minden­ben egyetértenek. Mikor elbúcsúztak, bizonyára egymás szeme közé néztek és hosszasan kezetszoritottak. Az Is­ten áldását kérjük erre a kézfo­gásra, amely a homály helyén vi­lágosságot, a bizonytalanság he­lyén reményt jelent. I lajnalodik. A genfi kisebbségi kongresszus. Izgalom uj tagok fölvétele körül. ­gresszuson. Uj kisebbségek megjelenése. — A magyarok szereplése. Megfigyelők a kon­Genf, szeptember. Xagy érdeklődés mellett ült össze szeptember elején a kisebb­ségek Nemzetközi Kongresszusa, melyen az eddigi szokásos tago­kon kivül, feltűnően sok hivata­los kormánymegfigyelő és újság­iró is résztvett. A kongresszus megnyitása előtti napon nagy szenzációt kel­tett a hir, hogy a szerb kormány nem hajlandó kiadni a szerbiai magyar és német kisebbségi de­legátusok részére az útlevelet. Amende Ewald dr., a kongresz­szus titkára, még aznap érintke­zésbe lépett WÜfán dr. elnökkel, akinek távirati kérésére a szerb kormány az utolsó pillanatban mégis megengedte kisebbségi képviselőinek a kiutazást, de a késedelem miatt már nem érkez­hettek meg idejében Genfbe. A résztvevő kisebbségek száma mutatja, hogy a kongresszus fon­tossága évről-évre növekszik. Ki kisebbség képviseltette magát 1.'! különböző állatidtól, még pedig: bulgárok Romániából és Szerbiá­ból, baszkok Spanyolországból, katalánok Spanyolországból, né­ni etek Csehszlovákiából, Romá­niából, Lengyelországból, Ma­gyarországból, Lettországból, Észtországból és Szerbiából, zsi­dók Lengyelországból, Csehor­szágból, Romániából, Bulgáriá­ból, Lettországból és Litvániá­ból, oroszok Észtországból, Len gyelországból, Csehországból és Romániából, horvát-szlovének Olaszországból, szlovének Auszt­riából, csehszlovákok (.') Auszt­riából, horvátok Ausztriából, ma­gyarok Csehszlovákiából, Romá­niából és Szerbiából, románok Szerbiából, ukránok Lengyelor­szágból és Romániából, fehér­oroszok Lengyelországból és Lett­országból, litvánok Lengyelor­szágból és Németországból és svédek Észtországból. Ami a szerbiai bulgár ki­sebbség képviseletét illeti, azt a kongresszus titkársága fel­tételcsen tüntette fel a részt­vevő kisebbségek kimutatásá­ban, meri ennek a kisebb­ségnek az elismerését a szerb kormány mindezideig hivatalo­san megtagadta, s igy a kon­gresszus statútumai szerint jogi­lag nem vehető fel a tagok sorai­ba. Ugyanis az alapszabályok ki­mondják, hogy csakis a már bi­zonyos szervezettségen átesett kisebbségek képviseltethetik ma­gukat a kongresszuson. A szerb kormány viszont erővel megaka­dályozta a bulgár kisebbségi ele­meknek a szervezkedését, s egy­szerűjén kimondotta, hogy min­den olyan szláv, aki szerb terüle­ten lakik, szerbnek tekinthető. Ezl az álláspontját a szerb kor­mány a Nemzetek Szövetsége előtt is érvényesítette és a be­adott petíciókra megtagadta a szokásos válasznak a megadását. A Kisebbségi Kongresszus ennek ellenére, már a mull esztendő fo­lyamán elismerte ennek a kisebb­ségnek a létezését azzal, hogy elvben felvette a tagok sorába, a.

Next

/
Thumbnails
Contents