Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - Bethlen és Rothermere

A „Hungária Lloyd" angol nyelvű melléklettel. Márt • POI I 11 ki K ÜLP OL ITtk'AI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG A M AGYA'R REVÍZIÓS LIGA AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ FŐSZERKESZTŐ HIVATALOS LAPJA FŐMUNKATÁRS PÉKÁR GYULA XI. évfolyam Budapest SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ 1930. szeptember Bethlen és Rothermere. Találkoztak. A napisajtó tudósításai részle­tesen elmondták a találkozó kül­sőségeit. Lord Rothermere, a Büüy Mail tulajdonosa, Velencé­ben találkozott gróf Bethlen Ist­vánnal, Magyarország miniszter­elnökével. Alkalmuk volt hosszú ideig eszmecserét folytatni és al­kalmuk volt egymás nézetét megismerni az aktuális kül­politikai kérdésekről. Két férfi ült itt egymás­sál szemközt a mindakettő­nek idegen városban. Előt­tük az asztalon cigaretta, és valami frissítő. Az egyik testes, hatalmas alak, a má­sik vékony, alacsonyabb; mágnás mindakettő. Témá­juk egy: egy nemzet sorsa. Élet, vagy halál. Jó ideje dolgoznak már mindketten egy célért, anélkül, hogy találkoztak volna. Az egyik, az angol, aki komolyan vévén lap­szerkesztő mesterségét, ala­posan megnézi azokat a kérdéseket, melyekben véle­ményével hatást kell gya­korolnia a világ közvéle­ményére. Egy napon bi­zonyára fáradtan és ked­vetlenül fogott neki a ma­gyar kérdésnek is, amely ott sorakozott, mint türelmes, ügyes­bajos ember szokott a sorban, az ukrán, örmény, macedón és egyéb kérdések között. És ahogy a kérdést nézegetni kezd­te, egyszerre ráncolni kezdte a homlokát. Ugy látta éles judiciu­mával és az újságíró ösztönével, hogy abban a Trianonból kelte­zett szerződésben, amelynek meg­szerkesztésében az ő nemzetének is döntő rész jutott, valami nincs rendben. Kikezdte a kérdést még közelebbről nézni. Vannak ilyen emberek, akik a szenvedély ma­kacsságával járnak utána annak, amit tudni akarnak. Bizonyára könyveket és statisztikákat hoza­tott, titkárait térképek beszerzé­sével hízta meg. És sokkal na­gyobb lendülettel újra nekifeküdt Lord Rothermere. a gyanús kérdésnek. Tanult, ol­vasott, kérdezősködött, mérlegelt, tűnődött. Egy furcsa és távoli népről, amelyhez egyébkéld sem­mi köze nem volt a világon. És végül előtte állt a mezi elén re vei köztetett tényállás, kihántva az ügyes érdekeltek vakmerő hazug­ságainak mezéből. A tényállás pedig ezt hirdette neki: itt ször­nyű igazságtalanság történt, amely a béke biztosítása helyett Európa egy pontján az elhárít­hatatlan uj háború magvát ül­tette el. Az uj háború uj borzal­makat jelent minden országra, többek között Angliára is. Lord Rothermere, az igazság konok ke­resője és hazájának aggódó fia, két okot is talált, amelyek arra indították, hogy nyíltan a világ elé lépjen és a vi­lág fülehallatára megmondja saját hazájának: ezt hely­telenül és bűnösen csinál­tuk, ezt meg kell változ­tatni. És elkezdett harcolni az egész világgal egy kis nemzetért, amelyhez nem volt semmi köze. Megindí­totta az akciót a világ egyik leghatalmasabb napi­lapjában. Az illető kis or­szágból az ujjongó hozsán­na egész vihara hangzott feléje. Levelek százezrei, naiv ajándékok, meghatottan ünneplő hírlapi cikkek, sőt személyesen látogató politi­kusok érkeztek a méltatlanul eltiprott és megcsonkított kis országból, amelynek pát­riárka publicistája is szemé­lyesen kereste fel, hogy ki­tartását kérje és kezdemé­nyezését mélyem megindult hálával megköszönje. De egy em­ber hiányzott a kezel szoronga­tok közül: az illető kis ország kormányzatának feje, vagyis leg­fontosabb embere. Ez nem jött el, ez nem irt, ez nem küldött ajándékot. És elmaradása már­már erősen feltűnő volt ott is, itt is. Kényes kérdőjel gyanánt ál­lott oda ez az elintézetlen kérdés minden határozott, erőteljes ki­jelentő mondat végére, amelyet

Next

/
Thumbnails
Contents