Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 2. szám - Kisebbségek harca a szerb diktatura ellen. Bomlás fenyegeti a Kisebbségek Nemzetközi Konferenciáját

1930 július hó. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 FIGYELŐ /Kisebbségek harca a szerb diktatúra ellen. Bomlás fenyegeti a Kisebbségek Nemzetközi Konferenciáját. — Genfi tudósítónktól. — A napilapok megemlékeztek az angol alsóház 68 képviselőjének emlékiratáról, amelyben felhívták kormányuk figyelmét a nemzeti kisebbségek szenvedéseire és hangoztatták annak a szükségességét, hogy a Népszövetség keretén belül teljes nyilvánossággal dolgozó állandó kisebbségi bizottság állittassék fel és addig is, amig ez megvalósulhat, követelik, hogy a kormány a szeptemberi népszövetségi ülésen bizottság küldését javasolja a kisebbségi garancia-szerződések végrehajtásának megvizsgálására és reformjavaslatok kidolgozására. Értesülésünk szerint ez a memorandum csak egyik megnyilvánulása annak a kétségtelen érdeklődésnek, amely angol részről a kisebbségi probléma iránt az utóbbi időben általában megnyilvánul. így az angol Balkán-bizottság nemrég érintkezésbe lépett a szerbiai kisebbségek emigrált vezéreivel, 'akiktől részletes, tárgyilagos információt kért a kisebbségi sorsban élő testvéreikről. Ugyanakkor felhívta az angol kormány figyelmét arra, hogy a halkáni helyzet veszélyezteti a világbékét és sürgős nemzetközi intervencióra van szükség. Kétségtelen, hogy a kisebbségi probléma iránt való ezt az érdeklődést nagymértékben fokozta éppen a szerb kisebbségi csoportoknak fellépése, úgyhogy ezt az esztendőt a szerb diktatúra ellen való akció esztendejének lehet nevezni. Krnyevics, az emigrált horvát vezér két alkalommal is felkereste a Nemzetek Szövetségének Főtitkárságát petícióival, melyekben a Macsek-pörről s a horvátok siralmas helyzetéről tett részletes jelentést. A petíciókat azonban csak mint információs anyagot kezelhette a Nemzetek Szövetsége, mert a horvátok nem tartoznak a kisebbségek közé s igy sérelmeiket a Kisebbségi Osztály egyáltalán nem teheti tanulmány tárgyává. Amellett Krnyevics ügyesen megszerkesztett kommünikéket ad ki a Genfben levő sajtótudósitók részére, melyeknek, ha egyelőre pozitív eredményük nincs is, mégis nagy jövőt jósolhatunk. A „GRIC" — ez a bulletin címe — két nyelven jelenik meg, franciául és németül s a kiadásért Iván Kodanic felelős. Rövid, távirati stílusban irt tudósításainak két hivatásuk van: egyrészről információképpen szolgálhatnak a Nemzetek Szövetsége Kisebbségi Osztályának, mely eddig csak szerb hivatalos körökből szerezte be információit, másrészről pedig a napisajtót is felvilágosítja a szerbiai helyzetről. A szerbiai helyzet felbomlással fenyegeti a Kisebbségek Nemzetközi Konferenciáit is. Wilfan, az elnök, aki az olaszországi szlovén kisebbségeket képviseli, elfogadtatta a konferenciával azt az elvet, hogy csak a kisebbségeket tartalmazó államból jövő képviselők vehetnek részt a konferencián. Ezzel a feltétellel akarták ugyanis megakadályozni azt, hogy a különféle emigrációk beleavatkozzanak a kongresszus működésébe. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy Wilfan már három éve nem mehet vissza Olaszországba, tehát kimeríti az emigráns fogalmát alkotó összes feltételeket. Ezt a körülményt akarják felhasználni a szerbiai bolgár kisebbségek képviselői is arra, hogy magukat a kongresszuson képviseltessék. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy miután a szerb kormány arra a hivatalos álláspontra helyezkedett, hogy a jugoszláv állam keretén belül élő bolgárok mind szerbek s hogy jugoszláv területen nincsenek bolgár kisebbségek, Wilfán indítványára a kongresszus ezt a kisebbséget nemlétezőnek tekintette és jelentkező képviselőit nem vette fel a tagok sorába. Ha a kongresszus szeptemberi ülése alkalmával sem fog elintéződni kedvezően a felvételi kérésük, a bolgár kisebbségek képviselői akciót indítanak egy ujabb kisebbségi kongresszus megszervezésére, mely viszont a szerb kisebbségek képviselőit fogja kizárni tagjai sorából. Ismeretes, hogy a lengyel kisebbségek máris kiléptek a kongresszus kebeléből, mert a német befolyást nem helyeselték. A tervbe vett uj alakulat megszervezése esetén a Wilfán elnöklete alatt álló csoport lényegesen veszítene jelentőségéből, ami, egyesek véleménye szerint, a kisebbségek érdekeinek nem is lenne ártalmára. Nagy feltűnést keltett az a petició is, amelyet a szerb diktatúra ellen adott be a Főtitkársághoz szerb állampolgárságú, de az albán kisebbséghez tartozó három ferencrendi barát. Don liisak János, Don Kürti István és Don Gashi Lajos a jugoszláviai albán katolikus egyház nevében fordultak a Nemzetek Szövetségéhez, annak sürgős közbelépését kérvén az ottani katolikusok érdekében. A petició már csak azért is fontos, mert ez az első eset, amikor az albán kisebbségek szerb területről adnak be petíciót. Eddig ennek a kisebbségnek az érdekében csak az albán emigráció lépett közbe, most azonban szerb területen élő kisebbségi vezérek veitek maguknak bátorságot arra, hogy hiveik érdekeit a Főtitkárság előtt képviseljék. A petició főként a szerb hatóságok által meggyilkolt Chetchov ferencrendi barát ügyét tárgyalja. \ Agrárkartel megvalósítását sürgeti Eománia és Magyarország között a Curentul, ez a szélső nacionalista bukaresti napilap, mely egyik vezető orgánuma^ az állandó magyarellenes hajszának. Amikor magyar részről kezdeményezték a gondolatot, Mironescu1 román külügyminiszter, aí Prágában Benesnél tett látogatás után, rögtön lefújta a tervet, nagyhanguan kijelentvén, hogy Eománia semmi olyan kapcsolatba bele nem mehet egy állammal sem, sőt annak polgáraival sem,1; melyhez a kisantant minden állama egyformán hozzá nem járulhat, Már pedig Csehországnak kifogása lenne ez ellen a kartell és blokk ellen. Csehország álláspontja azóta sem változott meg, mert hiszen'érdekei sem változtak meg, ellenben Eománia, ugylátszik, már rájött arra, hogy 200.000 vagon várható tengerifeleslegét nem tudja máskép eladni, mintha minden cseh vétó ellenére is, kartellbe lép a magyarokkal. A zseb nagyobb ur a kisantant egység-frázisainál, különösen amikor végleg megszakadtak a németmagyar kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások, mert a német kormány a vámháboruval fenyegetőzéstől sem ijed meg. * Országos ünnepet rendeztetett Dunyics Badoszlav dunai bán, valószínűleg felsőbb utasításra, a Bácska és Bánság több mint 2^0 községében a Jadranszka. Strázsa (Adria őre) nevü nagyszerb nacionalista egylet javára. A nagybecskereki ünnepéÍven személyesen is megjelent és fogadtatására felvonult! kisebbségi előkelőségeknek azt a nevezetes kijelentést tette, 'hogy a magyarok és németek felejtsék el a multat, szeressék) mai hazájukat s akkor békés egyetértésben élhetnek az államalkotó fajjal a délszláv állam területén. Másnap Versecen jelent meg s az ottani kisebbségi vezetőknek még pontosabban körvonnlozta' a délszláv állam uj nemzetiségi politikáját a következő tételben: „Legfontosabb feladat elfelejteni a multlat és egyengetni annak az eszmének útját, hogy ebbenl az országban nincsenek szerbek,' horvátok, szlovének, magyarok, németek, hanem csak délszlávok." — Ez a hivatalos felfogás határozottan uj, mert hiszen eddig nemcsak a gya-