Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 2. szám - Kisebbségek harca a szerb diktatura ellen. Bomlás fenyegeti a Kisebbségek Nemzetközi Konferenciáját

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 július hó. korlatban, hanem a törvény előtt sem voltak a magyarok és néme­tek egyenrangúak a délszlávok­kal, mint ahogy a gyakorlati tan a délszláv egyenlőség is csak hum­bug volt, mert hiszen voltak tel­josjogu szerbek és korlátoltjogu, hogy ne mondjuk, jogtalan hor­vátok és szlovének. A magyarok és németek jelenlétéről azonhan csak az adókivető bizottságok és a behajtó közegek vettek tudomást. Ami azt a jókívánságot illeti, mint elengedhetetlen feltételt a Békés együttélésre, hogy a magya­rok és németek felejtsék el a mul­tat, csak annyit felelhetünk, hogy szép multat bajos elfelejtetni csú­nya jelennel és kilátástalan jövő­vel. „Nincs okunk a magyarok malmára hajtani a vizet, mert Magyarország a német ki­sebbségekkel sem tesz semmiféle kivételt" — irta a többi közölt a cseh kormánykoalicióban részt­vevő csehországi: német (agrárpárt hivatalos lapja, a Deutsche Land­post, a trianoni évfordulóról ve­zércikkezve. Aznap jelent meg ez a cikk, amikor Bleyer volt nemze­tiségi miniszter, a magyarországi német kisebbség vezére,; emlékeze­tes beszédét tartotta a magyar képviselőházban, lojáiisan beis­merve, hogy a magyív írszági né­metség jogosan megelégedett a magyar kormány khebbségi po'i tikájávai. De még ha nem igy lenne a kérdés, akkor sem tadjuk, miféle nemzeti kisebbségi oüiu­data van a csehországi német ag­rárpártnak, ha ki/ételt akar a né­metek javára. A kisebbségi jogok terén nem kivételekért kell küz­deni, hanem egyenlő kisebbségi politikáért minden kultnrnemze­tiségi számára. Amig Kfzép­Európa legszámosabb és kg-rő­sebb anyaországgal rendelkező kisebbsége nem az általános ki­sebbségi jogokért küzd, hanem csak a maga számára kivételkép­pen akar kedvezményeket elérni a különböző államokban, addig a kisebbségi kérdés komoly megol­dásáról szó sem lehet. Madgearu pénzügyminisz­ter törvényjavaslatot nyúj­tott be a román parlamentben arra vonatkozólag, hogy az adó­jukat pontosan fizető polgárok tízszázalékos kedvezményben ré­szesüljenek.. Végre iegy pénzügy­miniszter, aki feltalálta a bölcsek kövét! Az eddigi adóbehajtások Romániában és egyebiill is bünte­tóexpedioiő jellegűek voltak. Az állam a maga erejét használta fel, hogy a késedelmesen fizető adóst büntesse, a jutalmakat azoknak az adóbehajtó közegeknek jut­tatta, akik legkíméletlenebbül jár­tak el az adózókkal szemben, vagyis a legtöbb pénzt tudták be­lőlük kiszorítani. Romániában annyira ment ez az eljárás, hogy a mult belekben Szatmári városá­ban nem tudtak annyi lárszeke­ret összeszedni, hogy a pénzügy­igazgatóság mind el tudja szállí­tani a. polgárok adóhátralékban lefoglalt ingóságait.) Madgearu rendszere remélhetőleg segit eze­ken az állapotokon: ha a ponto­san fizető adóst jutalmazzák, em­beri) számítás szerint, igyekszik is ! izetni, ha tud. Ha pedig nem tml, hiábavaló a kormányzat minden bölcsessége. A legfrissebb romániai bot­rány illusztrálja nagyon jól vol­taképpen, mi is az iparvédelmi politika. A kormány szerződést kötőt a Steward angol céggel a romániai utak rendbehozására. A Az Académie Diplomatique Internationale élén de Fontenay vicomte nagykövet áll, akinek Franciaország külpolitikájában rendkívül megbecsüli pozíciót tu­lajdonítanak. E név a régebbi Magyarország közéletének ismerői előtt szintén jócsengésü, mert hi­szen ' a világháborút megelőzően hosszabb ideig ő volt (Budapesten Franciaország főkonzulja. Mel­lette az Akadémia ügyeinek állan­dó vezetője és a szervezetnek va­lóságos lelke Frangulis volt görögi miniszter, aki hazáját hosszabb időn ;át képviselte a genfi hivata­los .Népszövetségnél. Az Akadé­mia tisztikarában foglalnak helyet, mint alelnökök, olyan 1 előkelősé­gek, mint Adatéi, Japán fran­ciaországi nagykövete stb. Magyarországból már évekkel ezelőtl az Akadémia tagjává vá­lasztották Apponyi Albert grófot, aki tavaly ősszel tartott ott rend­kívül nagy érdeklődéssel kisért; előadást. Azonkivül ugyancsak Magyarország részéről a régi aka­legnagyobb román napilap, az Universul, napról-napra a legva­dabbul Úímadta a kormányt ezért a szerződésért, mert állítása sze­rint egy román útépítési válla­lat sokkal olcsóbb ajánlatot tett, a „hazaáruló" Maniu kormány azonban mégis külföldieknek jut­tatta, a munkát. Most azután Ga­l'encu közlekedési államtitkár a képviselőház nyílt színe előtt ok­mányokkal bizonyította be az Universul támadásainak okát. A lap főszerkesztő tulajdonosa, Ste­liaü Popescu, volt igazságügymi­niszter, amikor az útépítési pro­grammot kiadta a kormány, hir­telen szervezett egy román útépí­tési vállalatot a maga kiadóhiva­tali embereiből. Aztán levelet irt a Steward-cég megbízottjának, hogy lépjen vissza a pályázattól, mert a román közvélemény nemzeti szempontból azt követeli, hogy a koncessziót román társaság kapja meg. A levél igy végződik: „Majd aztán, ha a román társaság meg­kapta a koncessziót, gondunk és módunk lesz arra, hogy a munká­latokat az Önök eredeti feltételei mellett az Önök kezére juttassuk." -- Kommentár nem kell ehhez. démikusok között foglal helyet Berzeviczy Albert, Lukács György, valamint Walkó Lajos külügymi­niszter. Mivel pedig az Akadémia rendes tagjainak a száma kontin­gentálva van, valamint az intéz­mény 'i fejlesztése érdekében az igazgató/tanács szükségét látja an­nak, hogy az egyes országok szak­l'értíai közül többen vegyenek részt annak a munkásságában, így az u. n. membreíadhérent formájá­ban uj tagokat is meghív az Aka­démia. Magyar részről Wlassics Gyula báró, Teleki Pál gróf. Ko­rán fii Frigyes báró, gróf Khuen­Héderváry Sándor, Hevesi Pál genfi miniszterrezidens is tagjailazi Akadémiának és most j a júniusi igazgatósági ülésen ismét több magyar tagot választottak. Ezek értesülésünk szerint a következők: gróf Karácsonyi Jenő a Máltai Ijovagrend budapesti követe. Rud­iin y Lajos Magyarország szófiai követe és Eöttevényi Olivér dr., ny. főispán, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke. Académie Diplomatique Internationale.

Next

/
Thumbnails
Contents