Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Franciaország és a revizió

18 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 december Gyors cselekvést a beruházások terén Kende Tódor a vas- és gépgyár helyzetéről A vas- és gépgyártás tudvalevően az ország ipari életének egyik igen fontos és hatalmas teljesitőképességü pillére s ennek alakulása, foglalkoztatásának mikéntje erősen befolyásolja a lakosság egy tekintélyes hányadának szociális helyzetét s mindenekfelett pedig a külkereskedelmi mérlegünk állását. Kérdést intéztünk a vas- és gépgyártás mai helyzetére és kilátásaira vonatkozóan Kende Tódor kormányfőtanácsoshoz, a Vasművek és Gépgyárak Egyesületének ügyvezető igazgatójához, aki a következő információkat bocsátotta rendelkezésünkre. — A gyáripar helyzete az elmúlt év során, valamint jelenleg meglehetősen kedvezőtlen képet nyújt. Nem tagadhatjuk azonban, hogy ez a helyzet elsősorban a világgazdasági krízisnek tudható be. Súlyosbítja azonban mindenesetre a helyzetet az a körülmény, hogy az állam és hatóságok — kétségkívül a világgazdasági krízis pszichikai befolyása alatt — csuk a legnehezebben tudják magukat arra elszánni, hogy a kezelésük alatt álló nemzeti vagyon állagát bizonyos elkerülhetetlen invesztíciók utján fejlesszék vagy legalább is konzerválják. Egy ideig ugyan el lehet mennünk abban a tekintetben, hogy a meglevő helyzetet kielégitőnek mondjuk s ráfogjuk egy város világítási apparátusára, hogy az teljesen megfelelő ugy műszaki szempontból, mint gazdaságosság tekintetében; s azt is elismételgethetjük egy darabig, hogy a vasutunk berendezése s felszerelése minden tekintetben kielégítő; a Cueizmusnak ez a módszere azonban egy December 15-én felbomlott a legtöbb kedvezményen alapuló magyar-cseh vámszerződés, minekutána heteken át sehogy sem tudtak a két állam de legátusai egy alkalmas formulában megegyezni s ezzel automatikusan életbe léptek az autonóm vámtételek, melyek tudvalevően teljesen megbénítják a két állam csereforgalmát. Az előzmények ismeretesek: Csehszlovákia kormányzata behódolt az agrár irányzatnak s néhány héttel ezelőtt oly törvényeket cikkelyezett be a belföldi mezőgazdaság védelmére, melyeknek az éle kifejezetten a magyarországi agrárkivitel ellen irányult. Ily körülmények között a december közepén aktuálissá vált uj magyar-cseh kereskedelmi szerződés megkötésének során lehetetlenség volt Magyarországnak e tény előtt szemet hunynia napon szomorúan megbosszulhatja magát. — Számtalan oly intézményünk van, ahol a műszaki értelemben vett stagnálás már tulajdonképpen visszaesést jelent s ebből a szempontból nézve a dolgokat, a közületek aligha űzhetnek egy tartós struccpolitikát a szükséges beruházások eszközlése tekintetében. — A már régebb idő óta programba vett beruházások lefolytatásának megkezdése máris igen jó hatást gyakorolna a jelenleg erős üzemredukciókkal dolgozó gyáripar helyzetére s egyben módot adna arra is, hogy az így előálló munkamennyiség alapján a gyárak egy céltudatos, erő* és minden áldozatra kész exporttevékenységet folytassanak, ujabb nagy elhelyezési területekkel gyarapítsák a kiviteli lehetőségeiket s messze földre elvigyék a magyar munkának, lele menynek és hazai indusztrizális kul túrának a termékeit. — Semmiképpen sem szabad azonban a mostani stagnációt stabilizál nunk. Ezer és ezer mód van rá, hogv a gépipart jobb foglalkoztatáshoz jut tpssuk s megfelelő munkával ellássuk. Ennek azonban — ismétlem — a legelső követelménye, miszerint a már elhatározott s pénzügyileg is kellő képpen alátámasztott beruházásokat késedelem nélkül juttassák el a gyáripar műhelyeihez s ne járassák velük végig a bürokrácia sivár útvesztőit. Ha ez a belátás úrrá lesz az illetékes fórumoknál, ugy nem kell féltenünk a hazai gépgyártás jövőjét s remélhetően jobb napok fognak virradni a munkaalkalmakat oly nehezen váró szorgos kezek ezreire. s a kellő riposztot elmulasztania. Csehszlovákja viszont ugy tett, mintha mi sem történt volna s az aktuális szerződést egyszerűen az előbbinek prolongálásával akarta megalkotni. Távol áll tőlünk, hogy ennek az incidensnek elbírálásánál merev egyoldalúsággal járjunk el. Mi készséggel koncedáljuk, hogy a csehországi agrárköröknek minden okuk megvan arra, miszerint a produktumaik belföldi értékesítését külön prohibitiv vámokkal támasszák alá. Mi azt is honorálni tudjuk, hogy a csehszlovák állattenyésztés a jobb árak érdekében különleges egészségügyi szabályokkal fogja eltorlaszolni a magyar avagy lengyel sertés odatendálását. Sehogy sem érthetjük meg azonban, hogy a csehek e tekintetben nem akarják magukévá tenni a viszonosság elvét. Az államok mint termő és fogyasztási területek egyensúlyi helyzetük érdekében kénytelenek a „do ut des" princípiumait alkalmazni, ha már egyszer vámfalak zárják el a szabad kereskedelem érvényesülése elől az utat. Csehszlovákia az autarkiára való SZÍVÓS törekvése során ma már kétségkívül gabonájának jelentős részét belföldjéről tudja beszerezni. Magyarország viszont céltudatos indusztrializálódásával ipari szükségleteinek egyre növekvő hányadát képes ma már tulajdon területéről felvenni. Ily körülmények között a vámbarátság alapja csakis a megfelelő kompenzáció s reciprocitás lehet. Nem nehéz megjósolni, hogy a vámháboruság ideje alatt mind a két állam arra fog törekedni, hogy egyrészt az autonóm vámtételek folytán megnehezült kivitelek számára megfelelő piacokat szerezzen, másrészt pedig a szükséges importját a lehető legkedvezőbb feltételek között bonyolíthassa le. Csehszlovákia persze kapva-kapni fog az olcsó amerikai gabonán, az olasz és spanyol boron, a jugoszláv és román sertésen, szarvasmarhán és igyekezni fog a Magyarország felé megnehezült ipari kivitelét a vele szoros barátságban lévő kisántánt államainál elhelyezni. Csakhogy a csehországi gabonavámok egyaránt fogják sújtani a jugoszláv és amerikai árukat is s viszont a csehországi iparcikkek piacát ma már aligha lehetséges még tovább növelni a telitett kisántántnál. És miként óhajtja vájjon Csehszlovákia az iparcikkeit kelendőbbé tenni a külföldön, ha egyszer a gyártása szükségképpen meg fog drágulni a jövőben csak magasabb árak mellett beszerezhető élelmiszerek következtében, illetve az ilyenformán előálló béremelési kényszerek folytán? Magyarország számára viszont nem fog tul nagy gondot okozni az aránylag nem nagy agrárfölöslegeinek értékesítése akkor sem, ha Csehszlovákia száműzi a magyar gabonát, hiszen itt van többek között Olaszország, melynek egyévi importgabonaszükséglete még jó termés esetén is mintegy 28—30 millió métermázsa, s itt van a küszöbönálló magyar-német kereskedelmi szerződés is, mely ujabb elhelyezési területeket van hivatva szerezni a hazai mezőgazdasági export számára. A Csehországból importált ipari fél- és egész készítmények pedig egészen szerénj kivétellel többek között Ausztriából is könnyen beszerezhetők. Ily körűiméinek között tehát némiképen talányos Csehszlovákia mos tani viselkedése a aligha magyarázható mással, minthogy a jelenlegi politikai konstellációja során az agrárkörök egyoldalú nyomását sehogy sem tudja megfelelően kiparirozni a kormányzat s ezért esetleges jobb meggyőződése ellenére is kénytelen a vámháboruság pirrhusi győzelmeit forszírozni. A magyar-cseh vámháboruság margójára Mire vezethető vissza Csehszlovákia magatartása