Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Franciaország és a revizió

1930 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 fista^ s azért is, mert Franciaország érdeke ugy kivánja. Területi aspirációi nincsenek, nem is lehetnek. ^ Ha idegenkedik attól, hogy a békeszerződéseket megváltoztassák, az onnan van, mert bennük látja a békének és saját jólétének biztositékát. Helyesli Briand külpolitikáját, mely nem a katonai erő f itogtatásával igyekszik a békét fenntartani, hanem a békeszerződések keretei közt akar az egykori ellenségekkel megbékülni, sőt együttműködni. Nem kétséges azonban, bogy hajlandó volna a béke érdekében áldozatotokat hozlii, hogyha ezzel hosszú időre elháríthatná a háborús veszedelmet. Mind többen vannak, akik a német-francia ellentét végleges likvidálását Franciaországban kölcsönös megegyezés utján lehetőnek tartják s ezért hivei a revíziónak. Persze a revizió szót nem szívesen használják, mert ha alkalmilag és helyenkint határmódositások elől sem zárkóznának el, ínem akarnak az összes revíziós törekvések részére elvi alapot nyújtani. Mert, ne essünk tévedésbe,, a revíziós probléma itt főleg német vonatkozásban szerepel. Magyarország a franciák szemében távoli kis ország; a magyar revizió pedig másodrendű ügy. E tekintetben jellemző, hogy a kamara külügyi vitájában mindössze kétszer történt mellékesen említés rólunk, noha a vita középpontjában a revizió állott. Ez részben hátrányos, részben azonban előnyös is lehet. Hátrányos, mert elképzelhető az az eset, hogy az idők folyamán a németekkel megegyezés jön létre, anélkül, hogy a mi másodrendűnek vélt követeléseinket figyelembe vennék, ami reánk nézve tragikus lenne. De egyben előnyt is jelenthet, mert kívánságaink kielégítésére francia részről nagyobb lehetőséget nyit meg az a körülmény, hogy a trianoni béke megváltoztatása Franciaországot közvetlenül nem érinti. Azért ügyünk politikai körökben több megértéssel és rokonszenvvel találkozik, mint a németeké, különösen akkor, ha élesen elválasztjuk a kettőt egymástól és lokális jellegű megoldásra törekszünk. Ez irányban útmutatásul szolgálhatnak a francia kamarában elhangzott beszédek. Ha egyrészről megállapíthatjuk, hogy főleg a revízióról volt ott szó, másrészt hozzá kell tennünk, hogy az öszszes felszólalók közül csak a kommunisták nyilatkoztak mellette s ők is csak agitációs célból. A nacionalizmus leghevesebb képviselői Franklin-Boiiillon és Louis Marin pártvezérek Briand politikáját támadták s azt igyekeztek bebizonyítani, hogy engedékenység helyett erélyre van szükség a németekkel szemben, mert a németek az engedékenységet gyengeségnek nézik s bátorságot merítenek belőle a versailles-i béke ellen folytatott akciójuk fokozására. Franklin-Bonillon megszokott temperamentumával' harsány, hangon proklamálta, hogy revízióról szó sem lehet, nemcsak a Rajna, hanem a Visztula is francia határfolyó. Az összes jobboldali és középpártok tapsviharral fogadták kijelentését, sőt a „szocialista" Paul-Boncour is lelkesen tapsolt, jóllehet Lengyelország határa nem is esik egybe a Visztula folyásával... S egyébként is hova vezetné a franciákat ez a felfogás, mely a szövetségesek határait Franciaországéival azonosítja?! Hányan volnának készek arra, hogy ennek összes következményeit adott esetben levonják? Lengyelország és Jugoszlávia kétségtelenül a legmeszszebbmenő védelemre számithatnak, épugy, mint Belgium is. De nem valószínű, hogy a többiekre is alkalmazható volna FranklinBonillon elgondolása. Bizonyára meglepetést keltett volna, ha ugyanezt állította volna pl. Románia keleti határairól. A vitának legérdekesebb és legtanulságosabb része az volt, mely a népszövetség alapokmányának 19. szakasza körül folyt le. Perét képviselő a 19. paragrafus esetleges alkalmazása dolgában intézett interpellációt a kormányhoz, szemmelláthatóan Tardieu-vel és Briand-nal történt előzetes megállapodás folytán. Szerinte a békeszerződések területi rendelkezéseinek megváltoztatása e paragrafus alapján lehetetlen, mert ez csak alkalmazhatatlanná vált szerződések és a békét veszélyeztető nemzetközi helyzet megvizsgálását irja elő, tehát a határokra nem vonatkozik. Egyébként is csak az érdekeltek beleegyezésével, egyhangú szavazat esetén lehetne a vizsgálatnak az az eredménye, hogy a Tanács az érdekelt feleket ujabb megegyezésre" felhívja. De ha mégsem egyeznek meg, a Tanács nem tehet mást, minthogy ezt tudomásul véve, az eljárást befejezettnek deklarálja. Tehát a 19. paragrafus alapján revizió csak ugy következhetik be, ha az érdekelt felekben a megegyezésre való hajlandóság már megvan. Perét képviselő ezért nem érti, hogy miért hivatkoznak a németek a 19. szakaszra, mellyel célt nem érhetnek s szigorúan elitéli a revíziós ,.misztiknm"-ot, mely gyakorlatilag keresztülvihetetlen célért küzd. Bizonyos határkiigazitásokról szó lehet, másról nem. Perét képviselő természetesen elfelejtett az igazi misztikumról megemlékezni, arról, melyen a békeszerződések megváltoztathatatlanságának dogmája alapul s Az uj osztrák kormain/ első minisztertanácsa, ülök halról foltbra: Hcinl kereskedelemügyi miniszter, Schober kanccllürhclyettes és külügyminiszter, JJnder kancellár, Vangoin hadügyminiszter, Czernak kultuszminiszter. Állók balról jobbra: Schuerff igazságügy-, Resch népjóléti-, Thaler földmivelésügyi-, Winkler belügy- és Juch pénzügyminiszter.