Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Franciaország és a revizió

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 december melynek legfőbb hitvallója Poincaré. Tagadhatatlan, hogy a legindokoltabb revíziós törekvés is csak akkor valósitható meg békés uton Európában, hogyha Franciaország makacs ellenszegülésével eleve meg nem hiusítja a megegyezés létrejöttét; addig békés revízióra kilátás nincsen, amig Franciaországban el nem vetik azt a képtelen tant, mely Európa mai határait összes fogyatékosságaikkal együtt a világ végezetéig mindenáron fenn akarja tartani. De Perét nem ekként állította be a dolgot. így aztán nagy sikere volt: Briand és Tardieu feltűnő módon fejezték ki helyeslésüket. A legnagyobb tetszést természetesen Briand aratta, akinek egynéhány képviselőt kivéve, az egész ház tapsolt. A vitát bezáró szavazás kedvező eredményét neki köszönheti a kormány, annak ellenére, hogy a Briand külpolitikájáért lelkesedő radikálisok és szocialisták belpolitikai okokból a kormány ellen szavaztak. Mihelyt kiderült, hogy Tardieu és Briand között a jóviszony helyreállott, a vita kimenetele töbüé nem volt kétséges. Mint rendesen, Briand ezúttal is ékesszólóan fejtette ki politikájának irányelveit. Mint rendesen, ódai páthosszal szólott a 'lékéről, derűs szkepszissel boncolgatta az ellene felhozott érveket s megnyugtatta azokat, akik kételkednek abban, hogy népszövetségi és federációs akciója nem elégséges a béke biztositásához: minél messzebb megy el — mondotta — a békülékenység, az engesztelődé* és a közeledés terén, annál nagyobb gondot fordít arra, hogy Franciaország védelmét hadierejével is alátámassza. A békeszerződéseket nem ő szövegezte meg; van bennük jó is, rossz is; nem tehet arról, hogy a 19. paragrafust beiktatták a népszövetségi alapokmányba. Még kevésbé az ő hibája, hogy egyesek azt félremagyarázzák. Fő az, hogy az ellentétek ne összeütközésekre, hanem tárgyalásokra vezessenek, ö békepolitikái folytat; van-e, aki jobbat tudna ajánlani .' Briand-nak előre nyert ügye volt. Egyik ellenlábasa sem mérkőzhet ik vele szónoki készség és külpolitikai áttekintés dolgában. Marin-én meglátszik, hogy a németi kei a német megszállás emlékei alapján itéli meg csupán; Franklin-Bouillon annyira hevesen beszél, hogy még akkor is túlozni látszik-, midőn véletlenül tárgyilagos megállapítást tesz. Fölöttébb érdekesek voltak Tardieu fejtegetései a 19. paragrafusról. Ez a szakasz őszerinte sem alkalmazható a határokra, hiszen alkalmazhatatlan szerződésekről szól, alkalmazhatatlan határok pedig nincsenek. De a tizenkilencedik paragrafus kiüönl>en sem ad okot aggodalomra, mert a Népszövetség tanácsa csak egyhangúan határozhat, tehát Franciaország szavazata bármikor megakadályozhatja a revíziót. Ha vannak is bajok Európában, azok nem a békeszerződésekből származnak, hanem a háború következményei, — mondja Tardieu s mint a béke egykori szerzője, mást nem is mondhat. Azon sem lepődhetünk meg, midőn azt állítja, hogy a revízió háborút idézne föl. Mindebből kitűnik, hogy a francia kormány egyelőre hallani sem akar arról, hogy a 19. paragrafus a revíziós törekvések érvényesülésére alapul szolgáljon. Ez persze nem jelenti azt, hogy megfelelő körülmények közt helyi jellegű határmódositások keresztülvitelét elő ne mozdítsa. Briand rugalmasságától sokat várhatunk e téren, úgyszintén a francia nép őszinte békeszeretetétől is. A kamarai beszédek megítélésénél nem szabad elfelejteni, hogy a nagy nyilvánosságnak voltak szánva s egy nagyon kényes, Franciaországnak és szövetségeseinek érdekeit közelről érintő kérdést tárgyaltak. Ha a francia kormány adandó alkalommal hajlandó is volna bizonyos változtatások elfogadására, akkor sem lehet feladata a revíziós igényeket biztató kijelentésekkel fokozni. Ma talán még nehezebb volna ez számára mint valaha is. De nagyon felületesen, külső jelekből alkotna magának véleményt az, aki a kamarában elhangzott kijelentéseket a Franciaország egyszersmindenkorra leszögezett álláspontjának tekintené s azt a következtetést vonná le belőlük, hogy a franciák a tarthatatlan békeszerződések minden betűjéhez a végsőkig fognak ragaszkodni. Azt meg kell állapítani, hogy a 19. paragrafus alkalmazását mindaddig meg fogják akadályozni, amig attól tarthatunk, hogy a revíziós zsilip megnyitása minden oldalról megindítaná a reviziós követelések többé meg nem állitható áradatát, mely megoldás helyett bizonytalanságot és felfordulást idézhetne elő. De azt, hogy a jelenlegi helyzet változatlanul fenn nem maradhat, hogy idővel békés uton módot kell találni megfelelőbb megoldásokra, mind többen látják be. A kamara vitája e tekintetben nem ad helyes képet sem a mai helyzetről, sem a jövő lehetőségeiről. Honti Ferenc. Esmoná Harmsivorth sorai a Magyar Külügyi Társasághoz: Sok sikert kívánok önöknek hazafias munkájukhoz, amellyel meg akarják ismertetni a világ előtt Magyarország jogos sérelmeit, őszinte barátjuk: 1928 május 25. Kép Madridtól a köztársasági-pártiak rendezte zavargások idején. ESMOND HARMSWORTH.