Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Svédek és magyarok

1930 november MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 kopár sziklákból pedig, ahol mar a k< száli sas sem szívesen rak fészkel, vasérc alakjában aranyat bányásznak. De nyers termékeit kitűnő gyárai­biin maga is felhasználja, finomítja azokat és ériéküket megszázszorozza. A svéd telefon, L. M. Ericsson nevé­vel, a svéd gyufa, a svéd szeparátor Magyarországon is jól ismert svéd termékek. A svédek a világ vala­mennyi országába szállítanak külön­leges gépeket, melyek anyaguk kivá­lósága, összeállításuk pontossága miatt még drágaságuk ellenére is ver­senyképesek a német gyártmányok­kal. Így, hogy csak egy példát emiit­sek a sok közül: az anatóliai vasút mozdonyait, sineil és egész felszerelé­sét svéd gyár szállítja. A svéd kultúrának egyik legnagy­szerűbb jellemvonása egyúttal ereje, hogy a bőségesei) befogadott idegen hatásokat mindig nemzeti szellemben tudta értékesíteni és így maga mindig nemzeti maradt. A svéd és a magyar kulturmozgalmak között is lehetne nem egy párhuzamot vonni és mikép a magyar irodalom vagy a magyar művészet akkor volt a legnagyobb, mikor a leunemzetibb volt, akkép a svéd irodalom és művészet is nemzeti sajátosságainak erőteljes kidombori­ta-ával lett világhírűvé. A svéd írók: a zordonszavu Strindberg, a formá­ban és tartalomban klasszikus Wer­ner von Heidenstam, a szelidhangu, romantikusan népies Selma Lagerlöf, mind megmutatták, hogy minél in­kább svédek, minél jobban megőrzik nemzeti alapvonásaikat, annál inkább számithatnak nemzetközi olvasó kö­zönségre. Fájdalom, a magyar iroda­lomban ezt egyesek megfordítva csi­nálták. A svéd bátor, egészséges nép, mely fajilag is, nyelvileg is egységes. Jólété­ben nem elbizakodott, pontos a mun­kában, de szeret szórakozni. Szórako­zásaiban is választékos, néha válo­gatós és szívesen ragaszkodik a for­mákhoz, még ha azoknak visszássá­gát és terhességét maga is belátja. Kzért a délvidékiek gyakran hideg­vérünek gondolják a lassan felmele­gedő svédet. Tényleg a svéd nehezen barátkozik, de a barátságot azután nagyon is komolyan veszi. Végzett munkája után szívesen és sokat spor­tol. Télen skizik, korcsolyázik vagy szánjachtozik, nyáron a vizisportnak minden fajtáját csinálja. A svéd ki­rályi Yachiklub éppen a nyáron, jú­liusban, ünnepelte meg fennállásának százados jubileumát. A több hétig tartó jubiláris ünnepségeken tizenöt nemzet vitorlásai vettek részt. Sajnos, a magyar színeket nélkülöznünk kel­lett. A világ leggyorsabb úszója, amint tudjuk, a svéd Arnc Boi-g, bár a mi fiatal Bárányunk már nagyon is a nyomában van. A svéd lovassport egész Európában elismert, a svéd torna pedig világfogalom lett. Svéd országban igazán mindenki sportol, a kis gyermektől kezdve a 70—80 éve­sekig. De sportolnak minden osztály­és rangkülönbség nélkül, a fiatal munkástól kezdve, a királyig. Igen, a hetvenkétéves, karcsú, ele­ven mozgású V. Gusztáv svéd király nemcsak méltó koronás feje országá­nak, hanem annak egyszersmind sze­rető atyja, melegszívű jóbarátja és nemes példaadója. Ma is mindennap tenniszezik, sói résztvesz nyilvános tenniszversenyeken, de nem mondva­csinált és teátrálisan elrendezett u. n. királyi versenyeken. így a nyár folya­mán a bastadi fürdőhelyen rendezeti versenyek egyikén vereségei is szen­vedett, pedig kitűnő játékos. A trón­örökös, Gusztáv Adolf, a tudományok­ban jár elől, különösen a régészetben, de nagyon kedveli a lovassportot is. Legidősebb fia, az alig 24 éves Gusz­táv Adolf herceg a legjobb svéd ur­lova.-.ok egyike. A másik fia, Sig­várd, az uppsalai diákság dédelgetett királyi hercege, festő és színházi ren­dező. A király második fia, Vilmos herceg, európai hirü író. A trónörökös egyetlen leánya, Ingrid hercegnő, bá­jos, szép svéd leány. A svéd királyi család tagjait, akik együtt élnek, vagy legalább is mellettük, de semmi­esetre sem felettük, a svédekkel, a nép minden rétege hódolattal szereti és tiszteli. Közjóléti intézményeik — beteg­ségi, aggkori biztosítása, anya- és gyermekvédelem stb. — mintaszerűek. A svéd parlament, mely évente csak hat hónapon át ülésezik, akkor is csak hetenként kétszer, a világ leg­rendesebb és legfegyelmezettebb par- j lamentje. Hogy Moszkva itt is tart fenn kirendeltséget és itt is fizet egy j mondvacsinált kommunista pártot, az a moszkvai szélhámosok dolga. Svéd­országnak annyit árt, mint szúnyog­csípés az egészséges ember vállán. Végül legyen szabad csak éppen egy pár szóval megemlíteni a svéd— magyar barátságot. Ez nem üres frá­zis, hanem értékes tartalommal teljes valóság. A svédek és magyarok kö­zött bizonyos lelki rokonság van, me- 1 lyet sem a földrajzi, sem a nyelvi, I sem pedig a faji távolság nem sem- | misithet meg. Erről sokat olvashat­nánk a tiz év óla fennálló stockholmi Svéd—Magyar Társaság évkönyvei­bon. Talán sok svéd nem is tudja ha­tározottan megmondani, miért szereti a magyarokat, de a legtöbben, akik ismerik nagy vonásaikban a magyar történelmet, azért becsülik nagyra a magyarokat, mert mi is ragaszko­dunk ezeréves történeti hagyománya­inkhoz. A trianoni igazságtalanságot minden újságolvasó svéd ismeri és elitéli. Svédországban pedig mindenki olvas újságot. A svéd szereti és meg­becsüli a magyar embert, meri az is ragaszkodik az ezeréves hazai föld­höz, mert az is büszke a múltjára és a legsúlyosabb jelenben is kitartóan küzd a boldogabb jövőért. A svéd himnusz legszebb sora majdnem ugyanazt mondja, mint amagyaré: „Itt kell élnem s meghalnom. Itt fent Északon!" FIGYELŐ Már a görögöket is szlávnak tette meg a belgrádi Avala. Valamennyi november 9-i bel­grádi lapban terjedelmes konstan­tinápolyi riport jelent meg. Az Avala-ügynökség ottani tudósí­tója járt a konstantinápolyi pát­riárkánál, hogy politikai nyilatko­zatot kérjen tőle Boris király há­zassága ügyében. A pátriárka azonban megtagadott mindenféle nyilatkozatot ugy erről, mint a török-görög 1 barátsági szerződés­rőL A riport Pbotios pátriárkát következetesen II. Futijának írja és pravoszláv pátriárkának emle­geti. Sőt, amikor maga a pátri­árka beszélt, önmagáról is azt mondja, hogy ő „a pravoszláv egyház egyik legfőbb fnnkeioná­riusa". Mindenesetre rohamlép­tekkel akarják a szerbek a pán­szláv Balkánt, nyiltan elárult cél­jukat, megvalósítani, ha egyetlen harapásra a szláv gyomorba nyel­ték le az egész görög népet, mely­nek semmi köze a szlávsághoz. * Miniszterelnök, aki nem tud a volt király megkoronázásáról. A kisantantnak és a történe­lemnek két vágányon járása még olyankor is jelentkezik, amikor tisztán a maguk belügyeiről be­szélnek ezek az államférfiak. Mi­ronescu román miniszterelnök és külügyminiszter az egyik leg­utóbbi szokásos pénteki külügy­minisztériumi sajtóteán kijelen­tette, hogy voltakép nincs is szük­ség a király megkoronázására, mert hiszen az alkotmány szerint ez a koronázás nem kötelező. I. Károly király sem koronáztatta meg magái. Ferdinánd király gyulafehérvári megkoronázásával pedig csak a nagyromán egyesü lés fényét akarták erőteljesebbért kifejezésre juttatni. — Mironescu külügyminiszter, aki mellékesen a jassyi egyetem jogi tanára, még azt sem tudja, hogy I. Károlyt, Románia első királyát, 1881-ben nagy ünnepélyességek közt meg­koronázták Bukarestben, a Me­tropolia dombján. Külön királyi koronát készítettek erre az alka­lomra <'i Plevnánál zsákmányolt török ágyuk egy darabjából. Ez .1 plevnai vaskorona ma is ott lenne a román udvar kincsei között, ha 1917-ben, az egész kincstárral

Next

/
Thumbnails
Contents