Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Az amerikai választások külpolitikai jelentősége

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930 november mét. Tagadhatatlan, hogy a magyar külpolitika érdeme az, hogy a kisantant befolyása Európa politikájára szünőben van és ami 'i jövőt illeti, kétségtelen, hogy Csehország nem tud soká ellent állni a német nyomásnak, Romániáhan, a belső nyugtalanságok mellett, nem sikerüli a nép figyel mét az orosz veszedelemre felhívni és Jugoszlávia nem tud magának vezetőszerepet biztosítani a Balkánon. Ebben a káoszhan Magyarországra vár a vezetőszerep Kelet-Európában, amely a múltban is védőbástyája volt a kultúrának és a hitnek és amely az egyetlen etnikai egység a Dunamedencében. Ilnlhi Ignác, Az amerikai választások külpolitikai jelentősége Irta: Junger József* November folyamán zajlottak le az amerikai választások, amelyek újból évekre előre megszabták az Egyesült-Államok politikájának irányát. A választások a republikánus párt győzelmét hozták meg, a másik nagy párttal, a demokratákéval szemben, pedig napokon keresztül ugy látszott, mintha inkáit az utóbbi párt kerülne ki győztesen. Ez könnyen érthető, ha tekintetbe vesszük a szavazatok óriási tömegét: húszmilliót adtak le mindkét párt részéről. Ami a két párt belpolitikai elhelyezkedését illeti, a belső politikában vallott elveik körülbelül ugy aránylanak egymáshoz, mint az angol történelem két nagy pái'tjáé, a toryké és wigheké aránylott egymáshoz. A republikánusok inkább jobboldaliak, a demokraták inkább baloldaliak, de azért az éles határvonalakat bajos volna e tekintetben közöttiük megvonni. Azonban annál nagyobb közöttük az eltérés a külpolitikai programot illetőleg, s a választásnak voltaképpen ebből a szempontból van jelentősége. Az Egyesült-Államok választópolgársága ismét ünnepélyesen lekötötte magát az elszigeteltság, a más iöldrészek politikai kérdései iránt való érdektelenség elve mellett. Valójában ez az eredménye a novemberi amerikai választásoknak. Az uralmában újólag megerősített republikánus párt még mindig a Monroe-elmélet álláspontján van. Még pedig nemcsak abban a részében, hogy: Amerika az amerikaiaké, hanem abban is, hogy az Egyesült-Államok semmiért és senkiért ne avatkozzanak be más földrészek, elsősorban Európa ügyeibe. A republikánus kormányok tényleg sohasem tö* A pécsi egyetem Nemzetközi Jogi Intézetének közleménye. (Igazgató: í'aluhelyi Ferenc egyetemi tanár.) rődtek -Európával s egész közömbös volt rájuk nézve kontinensünk sorsa. Viszont a demokratáknak az a véleményük, hogy az Északamerikai Uniónak igenis, nagyhatalmi pozíciójához mérten, bele kell avatkoznia az európai ügyekbe és segédkezet kell nyújtania a kontinentális államoknak súlyos problémáik megoldásában. Amig a demokraták voltak malmon, Wilson elnöksége idején, valóban ezt a felfogást vallotta és ezt a politikát követte az Unió kormánya. Az Egyesült-Államok beavatkoztak a világháborúba, maga Wilson tevékeny részt vett a béketárgyalásokon, melyeken, legalább látszókin. az ő tizennégy pontjába foglalt alapelvek voltak az irányadók, s Wilson volt az, aki a Nemzetek Szövetsége alapját is leiakta. Ugy látszik, a yankee választópolgárság nem helyesli a Monroedoktrinától való legesekéivel)!) eltávolodást, mint ahogy ugyanebből az okból 1920-ban megbuktatta a demokratákat ás a republikánus Harding-e\ választotta meg. Harding ezután megkezdette az Egyesült-Államok politikai érdekeltségeinek gyors felszámolását az európai kóntinensön. Nem lépett bé a Népszövetségbe sem, mert nem tartotta összeegyeztethetőnek Amerika érdekeivel az Uniónak az államok ilyen csoportosulásában való lekötését, s nem ratifikálta a párizskörnyéki békeszerződéseket sem, melyek létrehozásában pedig elődjének az elnöki székben olyan nagy szerep jutott. Ezért kötött később az Egyesült-Államok kormánya a legyőzött hatalmakkal, így hazánkkai is, ktilönbékét. S Harding kezdette meg azt a „splendid isolation" politikát az Egyesült-Államok számára, melyet Európa ügyeivel való teljes nemtörődömség jellemez. Ehhez a politikához maradt hű azóta, mint azt a legutóbbi választások is mutatják. Csak egyszer történt meg a lefolyt évtized folyamán, hogy az Egyesült-Államok beleavatkoztak Európa ügyeibe: a jóvátételi tárgyalások során. De ezt sem altruizmusból tették, hanem saját egyéni érdekükben. Hiszen azok :\/. összegek, amelyeket a legyőzöd államok a győzteseknek: jóvátételi kötelezettségek fejéljen fizetnek, szinte hiánytalanul átvándorolnak a tengerentúlra, mint a győztes államok háborús adósságainak törlesztései. A jóvátétel bonyolult problémájának rendezésével! csak ezeket akarta az Unió biztosítani. Amerikának ez a merev elzárkózottsóga, amelyet tehát választópolgársága most helyesnek talált, s igy továbbra is irányelve marad az Egyesült-Államok külpolitikájának, arra kell késztesse Európát, hogy önmagában keresse azokat az erőket, melyek ki tudják emelni válságos helyzetéből. Az amerikai választások eredménye intőjel, hogy fogjunk össze. Azok a törekvések, amelyek eddig az összefogásra irányultak, mind elhibázottak voltak, s csak mélyebb ellentéteket szántottak földrészünk államai közé, főleg azért, mert a mai a békeszerződéseken alapuló európai helyzetet akarták petrifikálni. Pedig az európai államok konszolidálásához kontinensünk újjáépítéséhez csak egy biztos ut vezet: a revízió. Bethlen István gróf Jlcrliiiben felMvmsa ryyllaitVcoffaitát. .1 initlrrhi-n Cs&ky István (ffíúf, a kiiliipíjminisztőrium sajtófőnöke.