Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 1. szám - A népszövetségi szankciók kérdése

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1930. június hó. XA népszövetségi szankciók kérdése. Irta: Mengele Ferenc egy. m. tanár. A londoni konferencián felmerült kérdések közt van egy, amely a Népszövetség valamennyi tagját közvetlenül érinti: a biztonsági szankciók felvetése Franciaország részéről az Egyezségi okmány 16. cikkének szigorított értelmezése által. A 16. cikk tudvalevőleg a hadüzeneti jog korlátozására megállapított rendszabályok (előzetes békéltető eljárás és moratórium) szankciója gyanánt kimondja, hogy a jogtalanul hadat indító féllel szemben a Népszövetség tagjai: 1. életbeléptetik a gazdasági blokádot. 2. a népszövetségi tanács ajánlja a tagállamoknak, hogy milyen fegyveres erővel vegyenek részt a szerződéses kötelezettségek biztosítását célzó közös rendszabályokban. A gazdasági szankció automatikus és kötelező. A katonai fakultatív és az egyes tagállamok tetszésétől függ, hogy a tanács ajánlását követik-e, vagy sem. A londoni konferencián már most Franciaország a leszerelést függővé kívánta tenni a biztonsági kérdés oly értelmű megoldásától, hogy a Népszövetség tagjai a katonai szankciók esetén is kötve legyenek a tanács ajánlásához. A fegyveres szankció fakultatív vagy kötelező jellege körül folyó küzdelem, nem új keletű és hordereje sokkal nagyobb, mint a Népszövetség bonyolult jogi szervezetébe be nem avatott laikus szemlélő előtt első pillanatra tűnik. Rajta múlik végső fokon a Népszövetség nemzetközi jogi helyzetének egész elvi konstrukciója. Mert amíg a tagállamok az intézkedés, a döntés jogát maguknak fenntartják, függetlenségük, szuverenitásuk elvitathatatlan. Ha a tagok a döntés jogát egy külön szervre delegálják, amelynek magukat előre alávetik, a szuverénitás részleges átruházása, új jogalany áll elő. Más szóval, amint a tanács ajánlása a tagokra kötelező, vagy sem, lesz a Népszövetségből államfeletti alakulat (Superstate) vagy államközötti viszony. Hogy a Népszövetség megalkotói a 16. cikk ezen jelentőségével mennyire tisztában voltak, mutatják a békekonferencia jegyzőkönyvei, amelyeknek tanúsága szerint az angol-szász delegátusok különös súlyt vetettek arra, hogy a Népszövetség intézkedéseinek körülírására mindenütt az „ajánl" (recommend), „javasol" (advise) kifejezés használtassék, nehogy a Népszövetség államfeletti alakot nyerjen. (Nem kivétel ezen tétel alól a gazdasági blokádra vonatkozó rendelkezés. Mert az illető cikk nem azt mondja ki, hogy a Népszövetség adott esetben a gazdasági blokádot elrendeli, hanem, hogy minden állam egy bizonyos szerződésileg körülírt eshetőség bekövetkezésekor kötelezi magát annak alkalmazást Felsőház folyosóján. A középen Berzeviczy Albert és Wekerle Sándor pénzügyminiszter.