Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - Svájci lap trianon ellen

Magyar Külpolitika 12 5. szám SVÁJCI LAP TRIANON ELLEN „Megvetést érdemelnének a magyarok, ha belenyugodnának négymillió honfitársuk elszakításába." A „Bemer Tagblatt" írja a következőket: w| agyarország szörnyű megpróbáltatáson ment keresztül az elmúlt években, nagyobb megpróbáltatáson, mint Ausztria és Németország. 1919 március 21-től augusztus 7-ig bolseviki uralom alatt szenvedett. Akkor jött a románok bevonulása Budapestre, amely hadjáratot nem nevezhetjük másnak, mint rablóhadjáratnak. Vagy jobban hangzanék, ha „jóvátételi" vagy „reparációs" hadjáratnak neveznénk? Tény az, hogy nem sokat használt Romániának. Mert az irodák ból elcipelt írógépek és telefonkészülékek még csak eljutottak valahogy rendeltetési helyükre Romániába, azonban egész csomó nagyobb fajtájú gépet kénytelenek voltak útközben hátrahagyni. A fosztogatásoknál mindig nagyon sok dolog megy tönkre, úgy, hogy a fosztogatónak végeredményben nem sikerül valódi hasznot húznia az egészből. Elég az hozzá, hogy Magyarországot kifosztották s a békeszerződés folytán úgy szétdarabolták, mint ahogy a legyőzött országok közül egyiket sem. Magyarország lakosainak száma jelenleg mindössze nyolcmillió, négymillió magyart a szomszéd államokhoz csatoltak. Ez a súlyos megpróbáltatás sok tekintetben hozzájárult ahhoz, hogy az egészséges magyar nép hamarabb teremtett egészséges állapotokat, mint a többi népek. így pl.: Ausztriában az államhatalom mellett illegitim hatalmi csoportokat is látunk: a szocialista köztársasági „Schutzbundot", s az ennek ellensúlyozásaképpen a polgárság által szervezett „Heimwehrt". Németországban ott látjuk a nem állami alapon megszervezett nagy hatalmi organizációkat: a „vörös frontharcosszövetséget", (amely kommunista alakulat), a szocialista „Reichsbanner Schwarz-Rot-Gold" nevű társaságot és a „Stahlhelm"-et, a nacionalisták szervezetét. Mindezek igen súlyos betegségi tünetek. Magyarországon ezzel szemben egyedül a kormányzat gyakorolja a hatalmat egyetértésben a parlamenttel. Igaz, hogy Magyar országon is volt egy „ébredő magyarok" nevű alakulat, amely fascisztikus alapon akarta az országot megmenteni. Ma már ennek az egyesületnek nincs jelentősége, mivel feleslegessé vált; feleslegessé tette az erős kormányzat. Azonban ki merné mondani, hogy Ausztriában a „Heimwehrre" ninci szükség? Bécsben ugyanis nincsen erős kormányzat. Magyarországot sokszoros békebontónak tekintik. Az a bátor beszéd, amelyet a magyar nemzet ősz képviselője Genfben tartott, nem úgy hangzott, mint egy legyőzött és védtelenné tett nép képviselőjének a beszéde. Nemrég egész Magyarországon revíziós gyűléseket rendeztek. Természetesen békés revízióról van szó. Mi azonban nem hiszszük, hogy a határoknak ilyenfajta revíziója egyhamar bekövetkezhetnék. Valami egyebet azonban lehetségesnek tartunk. Lehetségesnek tartjuk, hogy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia végre tisztességesen bánjon az ő magyar és egyéb fajú nemzetiségeivel. S ez be is következnék, ha ezekben az államokban végre győzedelmeskednék az igazság a nacionalista szenvedélyek fölött. Azonban mikor érjük meg már az igazság és emberiesség győzelmét? Nemrégen volt szó a magyar parlamentbon arról, hogy az utódállamokban a magyar lakosságot erőszakkal elnemzetietlenítik s ezen cél elérése érdekében megfosztják minden szellemi kapcsolattól, amely Magyarországhoz fűzi. Egyetlen egy magyar köny vet, egyetlen egy magyar újságot nem engednek be az elszakított területekre. Sőt, még a rádiófelszereléseket is elkobozzák az ottani magyaroktól, hogy fel ne foghassák a budapesti híreket. Köztudomású dolog, hogy az elszakított területi magyarokat részben kártalanítás nélkül kisajátítják, részben pedig adózási önkény útján gazdaságilag tönkreteszik. Gyenge vigasztalás, hogy a régi kuturával bíró német kisebbségeknek sem megy jobban a soruk Romániában, valamint Jugoszláviában. Nem csoda ezek után, hogy a revíziót követelő kiáltás sohasem akar elnémulni. Igen, megmondhatjuk nyíltan, hogy megvetést érdemelnének a magyarok, ha belenyugodnának négymillió testvérük elszakításába és egyszerűen átengednék őket sorsuknak. Az úgynevezett utódállamokat különféle szerződések kötelezik a nemzeti kisebbségek védelmére. Ha ezeket a szerződéseket nem kezelnék úgy, mint holmi papírrongyokat, ha a nagyhatalmak megengednék a Nemzetek Szövetségének, hogy energikusan kényszerítse ezeket az államokat a szerződések betartására s végül, ha a hatalmasok ebben a munkájában melléje állanának és támogatnák, — akkor sokkal jobban menne minden és akkor nem kellene konstatálnunk, hogy a régi balkáni török-uralom megszégyeníti az Európába belenőtt jelenlegi balkáni államok uralmát. Fővárosi fasor-szanatórium Legjobb, legmegbízhatóbb, legelőkelőbb intézet (2012) Budapest, Vilma királynő-út