Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - A maniu-kormány vergődése

1929 - 13 Marciit 1 A MANIU-KORMÁNY VERGŐDÉSE H

árom hónapja van uralmon Romániában a Maniu-kormány, ami végtelen kevés idő ahhoz, hogy ezalatt orvosolja mindazt, amivel Bratianuék és Avarescuék, de különösen az előbbiek kormányzása megnyomorította Romániát, ahhoz azonban éppen elég, hogy a romok egy részét eltakarítsa és legalább elvileg megmutassa, hogy nyolc éve kidolgozott és azóta szünet nélkül otthon is, a külföldön is hangoztatott kormányzati programmjának megvalósításához hozzá akar kezdeni. A Maniu-kormány azonban ezalatt a negyedév alatt semmi jelét nem tudta adni annak, hogy csakugyan jó állapotokat akar és tud teremteni az országban. Pedig a liberális érdekeltség leszámításával az egész ország nemzetiségi, vallási és szociális különbség nélkül valósággal Messiásként fogadta Maniut a kormány átvételekor, amely alkalom valósággal a fellélegző lakosság önkéntes ünnepévé vált egyik határtól a másikig. Ha ilyen bizalom mellett pontosan kidolgozott kormányzati programmal egy kormány mégsem tud semminemű eredményt elérni, a hiba feltétlenül a viszonyokban van, még pedig olyan hiba, amin emberi erővel segíteni nem lehet az adottságok megváltoztatása nélkül. Ez az adottság a trianoni szerződés, s Maniuék kudarca újra csak azt igazolta, hogy a Balkánt és Középeurópát nem lehet összeházasítani, úgy legalább nem, hogy a Balkán uralkodjék Középeurópa elszakított darabjain. A Maniu-kormány felében erdélyiekből áll ugyan, de éppen ezeknek az erdélyieknek lehet legkevésbé Erdély érdekeiért küzdeniök, mert rögtön szemben találnák magukat a királyság bizalmatlanságával és ellenszenvével, melyet a háttérben leselkedő liberálisok úgyis szakadatlanul szitának Maniuék ellen. A kormány királyságbeli tagjaitól pedig nem lehet várni, hogy ők képviseljék Erdély érdekeit. Az erdélyi életérdekeknek ez az általános háttérbeszorulása katasztrofális a magyar és német nemzeti kisebbségre már önmagában is, de még katasztrófálisabbá teszi helyzetüket, különösen a magyarságét Maniuék teljes elzárkózása a kisebbségi kérdés annyiszor megígért rendezése elől. A gyulafehérvári határozatok 1918 december 1-én programmba vették a nemzeti kisebbségi kérdés lojális és méltányos megoldását is, s míg ellenzékben volt Maniu pártja, hangoztatta is állandóan ragaszkodását a gyulafehérvári hatáiozatokhoz, amióta kormányra jutott azonban, nemcsak hogy nem lépteti életbe a gyulafehérvári pontokat, hanem már nem is beszél róluk. Még tavaly a nemzeti parasztpárt bánsági szervezete egy németnyelvű röpiratban, amikor maga részére követelte a kormányt az ország közhangulatára hivatkozva, a következőket jelentette ki: — „Wir alle tvissen es sehr gut, dass nur in einem solchen Staate Friede und Ordnung herrschen kann, in welchen auch die Minderheiten die ihnen gebührenden Rechte besitzen. Schon das Programm der demokratisch gesinnten Nationalzaranistenpar-t'i biliét eine genügende Garantie, dass diese Partei fúr die nationalen Rechte und nicht für die Entnationalisierung der etnischen Minoritáién kampft, wie es die Avarescaner odér die Liberalen tatén. Die Minderheiten ivottén und sollen nicht mehr und nicht weniger als freie Staatsbürger mit denselben Rechten, und Pflichten, wie wir Rumanen und nicht Staatsbürger zweiten Ranges sein". A kisebbségi kérdés Ebből a programmból és ígéretből egyetlen szót be nem váltott három hónapi kormányzása alatt a Maniu-kabinet. Sőt sajtója rendszeres hadjáratot kezdett meg újra a magyar párt ellen, mint ahogy a liberálisok tették mindannyiszor, ahányszor csak valamelyik nemzetközi fórum elé való kerüléssel fenyegette őket a kisebbségi kérdés. Stresemann német külügyminiszter most a Népszövetség márciusi ülésszaka elé terjeszti a kisebbségi problémát és Bukarest fél tőle, hogy az erdélyi magyar párt sem marad tétlen, a magyarság sérelmeit szintén szóvátéteti, mint amire úgyis utasította már a tavalyi székelyudvarhelyi országos magyar kongresszus. A magyar párt akkor azért nem fordult a Népszövetséghez, mert bizalommal volt az uralomra került Maniu-kormánnyal szemben, minthogy bizalmában azóta alaposan megcsalatkozott, kötelessége a kongresszusi határozatnak eleget tenni. Ezért akarja terrorizálni most a román politikai sajtó a magyar pártot, ezért támadt fel újra hivatalosan a kényelmes „atmoszféra-elmélet". Maniu, akárcsak elődjei, megint azzal fizette ki a magyar párt küldöttségét, amikor az iskolai kérdésben a magyarság törvényes jogainak megvalósítását kérték, hogy kedvezőtlen az atmoszféra a román közvéleménynél a kisebbsági kérdéssel szemben, teremtsenek tehát elő társadalmi úton a magyarok kedvezőbb atmoszférát. Viszont a román sajtó központi irányításra rontja még jobban az atmoszférát a kisebbségekkel szemben. Ebbe a circulus vitiosus-ba reked meg a kisebbségi probléma Erdélyben, viszont Erdély gyarmati helyzete sem javul semmivel, a gazdasági bajok csak növekednek, minthogy az ország minden gazdasági erőforrásán ülő liberálisok otthon és a külföldön egyaránt a legmakacsabb harcot folytatják a román gazdasági élet megjavulása ellen, mert ez a megjavulás a Maniu-kormány helyzetét szilárdí-