Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - A kisantant a döntőbiróág ellen

Magyar Külpolitika 5. szám ami 411 millió aranyfrank értéket juttatott az államnak. A kultúrharc azóta titokban folyik Franciaországban. A világi törvények ellenére a szerzetesek világi papruhában tovább is folytatják működésüket, társadalmi egyesületek formájában fentartják a kolostorokat, a világháború idején pedig a kiűzött szerzetesek sorra tértek vissza hazájukba és jelentkeztek szolgálattételre a francia hadseregben. Mint kiszolgált katonákat már nem lehetett őket újra kiüldözni és azóta az élet egyre eirősebben hajtotta Franciaországod a Rómával való megegyezés felé. Ha a fasizmus egy lendületes gesztussal elébe nem vág és létre nem hozza a mostani római egyezményt, egy-két éven belül talán Franciaország újra az lett volna, ami a középkorban: „Az Egyház Leánya". Az évtizedeken át otthon hontalanná vált francia férfi- és női szerzetesek elárasztották az egész földkerekséget és mindenütt a francia kultúra, a francia ipar és a francia imperializmus előőrseiként szerepeltek. Még az Olaszországhoz annyira közelebb eső Bulgária katholikus egyházainak missziós püspökei és lelkészei is jórészt francia szerzetesek. A római kérdés megoldatlansága miatt az olasz szerzetesek alig szerepeltek ebben a versenyben. Most a megegyezés folytán nyitva lesz részükre is a világ. A történelem bebizonyította, hogy a papok voltak úttörői mindenfelé az állami imperializmusnak s ez fog bekövetkezni az olasz külpolitikában is. Máris híre van, hogy törvényjavaslatok állanak készen Rómában a cartagoi és egyéb megszűnt egykori püspökségek feltámasztására. Az északafrikai olasz gyarmatokban sorra keletkeznek majd a püspöki székvárosok, mint az olasz kultúra és ipari élet centrumai, mint az olasz kivándorlók összetartói. De ugyanígy cserélődnek ki a többi mohamedán területen és az orthodox keleti egyház országaiban a katholikus kolostorok francia szerzetesei olaszokkal s a francia kultúra, ipari élet, kereskedelmi összeköttetés és állami imperializmus előretolt állásai az új olasz szerzetesekkel, az olasz külpolitikának teszik majd ezt a szolgálatot. Bizonyossá teszi ezt a folyamatot nemcsak a fasizmus jól átgondolt, hódító, terjeszkedő külpolitikája, hanem az az általános rokonszenv is, mely az egész katholikus világban most egyszerre a pápasággal megbékélt, illetőleg a pápaságot kiengesztelt olasz állam felé fordul. G. I. A KISANTANT A DÖNTŐBÍRÓSÁG ELLEN A román iskolapélda — Magyar alattvalók agrárperei \ Népszövetség márciusi ülésszaka már küszöbön van, a Romániával hatodik éve függőben levő agrárkonfliktus azonban még mindig nem nyert elintézést. A Maniukormány megkezdte a közvetlen tárgyalásokat, melyek San Remóban hónapokig tartottak, de február 20-án a román bizottság felkérésére március 15-ig megszakították a tárgyalást, hihetőleg azért, hogy egy népszövetségi ülésszakról megint el lehessen halasztani. Csak március 15-én fogják a tárgyalásokat hivatalos jelentés szerint folytatni Bécsben, de a bukaresti sajtó pártkülönbség nélkül elég pesszimisztikusan ítéli meg a helyzetet. Bratianuék hivatalos lapja, a Viitorul, nyíltan azt hangoztatja, hogy a megegyezésből most sem lesz semmi, a kormányhoz közelálló Dimineata pedig óvatosan azt jósolja, hogy bár elvben fontos lépés történt, maga a gyakorlati megegyezés még nagyon soká elhúzódik. A hivatalos körök természetesen igyekeznek kedvezőbben beállítani a kérdést és Moldován Valér, a román tárgyaló bizottság egyik tagja Kolozsvárra visszaérkezve, az ottani sajtónak azt a nyilatkozatot adta, hogy a sanremoi tárgyalásokon az agrárkérdésben nagy közeledés történt. Az elvi jelentőségű kérdéseken túlestek és kizárólag a magyar kisajátítottak kielégítésének összege köirül merültek fel differenciák. Éppen azért kellett a tárgyalásokat megszakítani, hogy a román bizottság ujabb direktívákat kaphasson kormányától. A kártalanításra nézve a következő fontos kijelentést tette: — A rekompenzációt igénylő magyar állampolgárok földje 574.000 holdat tesz ki, azonban a bizottság a kielégítés megoldását nem holdanként kalkulálta ki, hanem egy globális összeg megállapítására törekedett, amelyből Magyarország saját hatáskörében elégítené ki a különböző igényeket. Ha sikerül a megállapodás, Románia a rekompenzáció egy részét pénzben, más részét pedig nyersáruban, fában és petróleumban fogja fizetni. Egy másik nyilatkozat szerint Magyarország belement volna abba, hogy a kártalanítási összeg ne legyen nagyobb, mint az az összeg, melyet Románia a kérdéses birtokoknak az igénylők közt való kiosztása után azoktól kapott. Ez a verzió mindenesetre megerősítésre vár még, hiszen tudvalevőleg Románia ennek az 574.000 holdnak nagyobb felét nem is osztotta ki az igénylök között, hanem állami rezervaknak tartotta vissza, hogy ezekből politikai kortesszolgálatok jutalmául nagyobb terjedelmű olcsó bérleteket adjon a politikusoknak. Akármint végződik is a Romániával való